Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Lopott percek


Szereplők: Lucius, és Pansy
Kategória: hát… izé… kezdődik… ;)
Figyelmeztetés: felnőtt tartalom!
Korhatár: +16
Sorozat: KSZ_4. rész


Pansy izgatottan készülődött az estére. Minden percére rányomta a bélyegét egy megmagyarázhatatlan déja vu. Felvette a legújabb, csábos hálóingjét, aztán kissé összeborzolta a haját, mintha az ágyából mászott volna ki.
Kicsit összetúrta az ágyát is, szétdobálta a díszpárnáit, aztán kiment a folyosóra, és leült a lépcső tetejére. Onnan résnyire rálátott a főbejáratra, az ajtóból viszont nem lehetett látni a várakozót. Fél órát várakozott, mire Lucius Malfoy este fél tizenegykor megérkezett, és bekopogott az ajtón.
Pansy győzedelmesen elmosolyodott, aztán ücsörgött a lépcső tetején még néhány percig. Elvégre minden férfit várakoztatni kell egy kicsit. Viszont egy Malfoy-t nem várakoztathat túl sokáig, mert elunja a dolgot, és hazamegy… Ezért két és fél perc tétlenség után lerohant a lépcsőn, és enyhén pihegve nyitott ajtót.
- Jó estét kívánok – nézett rajta végig Lucius. A lány vállán lecsúszott a hálóing pántja, amit egy zavart mosollyal visszaigazított magán. A mozdulat őszintére, és kissé esetlenre sikerült, amitől Malfoy egyszerűen elvigyorodott.
- Én is… Jöjjön, vagyis gyere be… - mosolygott maga elé Pansy, és kitárta Lucius előtt az ajtót. A férfi arisztokratikusan besétált, legombolta magáról a drága kabátját, aztán az egyik fotel háttámlájára terítette. – Kérsz valamit inni? – kérdezte halkan a lány.
- Nem inni jöttem… - somolygott Lucius, aztán elkapta Parkinson derekát, és maga elé penderítette. – Valami sokkal émelyítőbbre vágyom, mint egy konyak… Valami sokkal finomabbra, sokkal édesebbre… Mit gondolsz, Pansy, meg tudod adni nekem azt, amire vágyom? – kérdezte elhaló hangon a férfi, miközben lesimította a lány válláról a hálóing pántját. Pansy oldalra kapta a fejét, és felnyögött. Szerette túljátszani az ártatlan naiva szerepét, miközben azért megremegett a férfi érintésétől. A hideg ujjak végigsiklottak a meztelen karján, aztán a lány derekán állapodtak meg. Lucius mohón belecsókolt a vállgödrébe, mire hangosan felsóhajtott.
- Menjünk fel a szobámba… - ajánlotta Malfoy-nak, aztán lassan elindult az emelet felé. Lucius, kezét Pansy derekán hagyva követte a szobájába a lányt.
- Kellemes szoba – jegyezte meg, miután Parkinson magukra csukta az ajtót. Semmit se változott múlt hét óta, tette hozzá magában, de ezt a fruskának nem kellett megtudnia.
Magához húzta, aztán szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Ha már egyszer felkínálkozott neki, ki is fogja használni az alkalmat. Elvégre Pansy mindig volt annyira naiv, hogy felhívja magához, csütörtök esténként…
Vékony ajkaival bebarangolta a lány száját, majd a nyakát és vállát. Ujjait előbb a hajába mélyesztette, majd újra lesimította a válláról a pántokat. Egy pillanat múlva, megelégelve a hálóing szemgyönyörködtető, ám átkos csipkéjét, ami eltakarta a lényeget; egyszerűen letépte a lányról. A vékony anyag hangosan recsegve szakadt szét, aztán hullott a szőnyegre. Pansy zavartan nézett a férfira.
- Kapsz másikat – suttogta neki Lucius, majd újra megcsókolta a lányt. Igyekezett visszafogni magát, elvégre Parkinson úgy tudja, hogy ez az első éjszaka lesz közöttük, noha egész nyáron ezt a játékot játszotta vele Malfoy. Már pontosan tudta, hol vannak a bestia érzékeny pontjai, és mitől kiabálja hangosan a férfi nevét.
Hosszasan csókolóztak, miközben Lucius az ágyhoz irányította Pansy-t. lassan elszakadt a lány ajkától, elhelyezkedett az ágy szélén, és maga elé térdeltette Parkinsont.
- Vetkőztess le, szépségem – adta ki a parancsot Malfoy, miközben ő maga a lány meztelen testét pásztázta a tekintetével. Nemes fehér bőre, és sötét haja éles kontrasztot képezett Pansy vállán, ahogy a férfi combjára tette a kezeit, mikor térdre ereszkedett Lucius előtt. Óvatosan kigombolgatta a férfi ingjét, aztán a földre dobta. Malfoy bőre sem volt sötétebb, mint az övé. Végigsimította a szálkás felsőtestet, majd kigombolta Lucius nadrágját is. A férfi ágyékán már látványos méreteket öltött a vágy. Pansy kacéran elmosolyodott, aztán céltudatosan Malfoy nadrágjába nyúlt.
Lucius hátravetette magát az ágyon, imádta Parkinson határozott mozdulatait. Össze sem lehetett hasonlítani Narcissa, unalomig ismételt, és az évek alatt megszokott mozdulatsorával… Hangosan felnyögött, amikor a lány száját megérezte a hasán.
- Nem bánnád, ha… - harapta meg az alsó ajkát Pansy, miközben Malfoy meztelen ágyékára borult. Mellei közé szorult Lucius merev férfiassága, míg ő ártatlanul nézett az alatta fekvő, feltüzelt férfira.
- Nem… dehogy bánnám… csak csináld… - hörögte a szőke. Pansy felnevetett, aztán szenvedélyesen végigcsókolta Malfoy hasát, aztán a szeméremdombját. Eljátszadozott a szőke szőrzettel, majd mohón a férfiassága után kapott. Amikor Lucius megérezte a lány fogait magán, ahogy gyengéden harapdálják az érzékenyebb pontjait, egy csomóba gyűrte a lepedőt. Teste ívbe feszült, és csak egy pillanat tartotta, hogy nem élvezett Pansy szájába. Szerencsére a lány felhagyott a harapdálással, és inkább csókokkal borította be a hímtagot.
Lucius vad zihálással tűrte, hogy garázdálkodnak a testén. Igyekezett összeszedni magát annyira, hogy lebűvölje magáról a bokájáig lehúzott nadrágot, és a csizmáját – de csak második próbálkozásra sikerült megszabadulnia a ruháitól.
Percekig élvezte a puha ajkak kényeztetését, és legkevésbé sem zavarta az a tény, hogy elméletileg már megint a fia barátnőjével hetyeg. Illetve gyakorlatilag is. A mennyezetre vigyorgott, majd amikor Pansy ismét harapdálni kezdte, egyszerűen magára rántotta a lányt. Elkapta a vállainál fogva, és a lágyékára ültette.
Parkinson felsikoltott, amikor minden gyengédség és előjáték nélkül karóba húzták. Lucius mellkasába mélyesztette a körmeit; kis, véres sebeket ejtve a férfi bőrén.
Malfoy mindkét kezét a lány csípőjén nyugtatta, és szabályozta a mozgásuk ütemét. Pansy hamar beletanult, mire Lucius lihegve simogatni kezdte a combját. Szája szegletében gúnyos mosoly bujkált, amikor Pansy félig megrovó, félig kéjes tekintettel lenézett rá.
Ő, Lucius Malfoy már jó ideje nem volt hajlandó komoly előjátékra. Szeretett rögtön a lényegre térni. A nőknek legyen elég annyi, hogy őt kényeztethetik. A csitrije is megtanulhatná végre…
Ekkor még szélesebb vigyorra húzta vékony ajkait, hiszen eszébe jutott, hogy Parkinson sosem emlékezett a pásztoróráikra…
- Minek örülsz? Jól csinálom? – kérdezte zihálva lovaglás közben Pansy.
- Ne beszélj, Pansy… - morgott Lucius, aztán behunyta a szemét, és átadta magát a fantáziálásnak. Fejében Ginevra Weasley jelent meg, életnagyságban, vörös hajjal, szeplőkkel. A szemtelen tizenhat éves véráruló fruska. Élete legtitkosabb vágyát elégíthetné ki, ha egyszer elkaphatná egy menetre Potter barátnőjét… Megmutatná neki, milyen a legmocskosabb szex, amit csak a világ és Lucius Malfoy ismer… - Gyorsabban, Pansy! Gyorsabban! – utasította a lányt, miközben ismét Ginny-re gondolt. Hasonló, feszes teste lehet a vörös démonnak is, mint Pansy-nak. Hasonlóan mozoghat a melle, amikor őt lovagolja… És hasonlóan szűk lehet, akárcsak Pansy… Bárcsak egyszer elkaphatná azt a kis vérárulót… Olyat tenne vele, hogy élete végéig arra a numerára révedne vissza…
Olyan erőseket lökött Pansy-n, hogy a lány hangosan feljajdult a gyönyörtől. Magára szorította Parkinson csípőjét, és a lányba élvezett. Pansy mozdulni sem tudott, csak pihegett erőtlenül, aztán a férfi mellkasára borult.
Lucius még néhány pillanatig élvezte a lány ölének forró szorítását, majd könnyedén legördítette magáról a fiatal játékszerét, és kicsusszant belőle. A végére minden nő benedvesedik tőle… Malfoy elvigyorodott, aztán végigsimította Pansy fehér combját. A varázspálcájára gondolt, ami rögvest megjelent a jobb kezében.
Pansy kábultan feküdt Lucius mellett, a férfi a vállán érezte csiklandozó leheletét, ahogy pihegett.
- Meg sem csókolsz? – kérdezte halkan Malfoy-tól.
- De – morogta Lucius, majd halvány csókot lehelt a lány ajkára.
- Ez nem is volt igazi csók… - sóhajtotta Parkinson ábrándosan.
- Túl sokat beszélsz, szépségem… EXMEMORIAM! – bökött Pansy felé a varázspálcájával a férfi. Parkinson egy pillanatig zavarodottan nézett maga elé, majd mielőtt megkérdezhette volna, hogy kerül az ágyába a férfi, Malfoy egy néma altató-bűbájjal az álmok birodalmába taszította.
Vigyorogva ült fel az ágyon, aztán szórakozottan öltözni kezdett. Megint kellemesen töltötte a csütörtök estéjét… Miután tökéletesen felöltözött, még egyszer odalépett az alvó lányhoz. Elhúzta a száját, aztán egy utolsó búcsúcsókot lehelt Pansy ajkára. Elvégre jövő héten a lány már a Roxfortban lesz, és neki új szórakozást kell találnia a csütörtök estéire… Átfutott az agyán, hogy esetleg csütörtökönként meglátogatja a roxmortsi bordélyt, de azután befúrta magát az agyába az a kósza gondolat, hogy inkább a Roxfortban kellene szerencsét próbálnia… Hátha el tudja csábítani álmai véráruló tárgyát…
Annyira megtetszett neki az ötlet, hogy rögtön elmúlt azaz enyhén szorító érzés a mellkasából, amiért nem játszhat mostanában Parkinsonnal.


 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]