Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Új lap - 1

Kígyók szövetsége

 

Tartalom: Szenvedélytől és birtoklásvágytól fűtött, bűnös szövetségek köttetnek és bomlanak fel egy aranyvérű családban…

Kategória: sötét, perverz, néhol romantikus, néhol beteges, néhol humoros.

Műfaj: novella-fűzér

Figyelmeztetések: intrika, durva nyelvezet, felnőtt tartalom, slash, vérfertőzés, és egyebek amitől pokolra jutsz már attól is, hogy elolvasod, amit írtam - - - én meg úgy sem szeretnék a mennybe kerülni, szóval… XDDD

 

Ami elromolhat…

Szereplők: Lucius és Narcissa.

Kategória: általánosan perverz

Figyelmeztetés: felnőtt tartalom!

Sorozat: KSZ – 1. rész

 

- Az ég szerelmére, Narcissa, gyere már ki a fürdőszobából! – mordul rám Lucius. Hátra rántom a karcsú nyakam a velencei tükör elől, és kinézek az ajtón. Jellemző, az ágyon fekszik, és félmeztelenül terpeszkedik azokon a drága díszpárnákon…

- Egy percet még tudsz várni, ugye? – kérdezem tőle felháborodva. Elvégre engem senki ne siettessen, amikor magammal vagyok elfoglalva. A szépségemért tenni kell. És szenvedni kell. A múltkor Snape megjegyezte, hogy Kleopátrára hasonlít az arcélem. Emlékszem, belepirultam a kézcsókjába… Lucius meg csak gúnyosan mosolygott a jeleneten… Hát igen… ezer éve vagyunk házasok… És ami elromolhat, az ugye, el is romlik… Lucius már régen nem az a férfi, akihez hozzámentem. Kihalt belőle minden szenvedély… Minden gyengédség… Minden, amit valaha szerettem benne… Jó, talán egyetlen kivétellel: a pénzét még ma is nagyon szeretem…

- Most akarsz dugni, vagy aludhatok? – kiált fel türelmetlenül ismét a férjem. Hihetetlen, hogy hozzá tudtam menni… De gyorsan leteszem az aranyfésűmet, és kilibbenek a fürdőből. Elvégre tényleg dugni akarok. A pénze mellett a hosszú farkát is szeretem… Már csak ennyi örömöm maradt mellette. Vásárolni, és kéthetente dugni egy isteneset… - Idejössz végre, vagy kérvényt nyújtsak be, Narcissa? – sietett Lucius. Azt hiszem, keresni fogok egy szeretőt magamnak. Tudom, hogy a drága férjem is félrekúr… Ezek után én is ezt fogom tenni. Csak azért látom el házastársi kötelességeimet, nehogy szó érje a ház elejét… Rólam ugyan ne pletykáljanak akármit… Jó, azért is látom el ama kötelességeket, mert vastag és eres farka van, amit annyira szeretek…

Feltérdelek a combjára, és a szokásos csókokkal borítom be izmos mellkasát. Azért jól néz ki, ez tény… Villogni lehet vele a partikon, de ennél több érdeme már tényleg nincs…

Lejjebb siklik a szám, már a hasát nyalom, kezeim már a pizsamanadrágjába csúsztak. Végre felnyög. Mostanában egyre lassabban sikerül tűzbe hoznom őt… Azt hiszem, már nem tart szexisnek. Pedig egy dekát sem híztam, és egyetlen ránccal sem csúnyultam. Pont olyan vagyok, mint amikor hozzámentem… Pedig időközben szültem neki egy gyereket. És annak is már tizenhét éve…

- Ábrándozol még egy órát, vagy a szádba veszed végre a farkamat? – kérdezi gúnyosan Lucius. Kiábrándultan rámeredek. Ezek után tényleg keresek egy hosszú farkú pasit, akivel hülyére keféltetem magam.

- Tudod mit, Lucius? Verd ki magadnak, ha feszült vagy… - sziszegem, azzal lemászok róla, és a helyemre gördülök a hitvesi ágyban. Elegem van belőle. Hihetetlenül frusztráló jelenség. A végén még megráncosodom, vagy karikássá válnak a szemeim tőle, vagy még rosszabb: a szexuális kielégületlenségtől. Kielégületlenség vagy kielégítetlenség? Nem is tudom…

Gyilkos pillantással rám néz, aztán letépi rólam a takarót, majd felgyűri a hálóingemet.

- Hogy beszélsz te velem? – azzal keményen beleharap a vállamba, szinte fáj. Fájna… ha nem izgatna a dolog. Hideg kezeivel erőszakosan végigsimít a feszes melleimen, majd a csípőmnél fogva a hasamra fordít. Beleborzongok. Mindig beleborzongok, amikor ilyen rideg.

Egy pillanat sem telik bele, és máris érzem az ujjait a belső combomon, aztán egészen mélyen magamban. Talán leszedi a pókhálókat odabent, hiszen hetek óta nem voltunk együtt; én pedig ostoba módon hűségesen hazavártam…

Jól csinálja, meg kell hagyni. Felizgat a hideg és célratörő ujjaival. Nedvesedem, tehát mégsem vagyok olyan frigid… Őrület.

Lucius alig észrevehetően zihál, majd egy kicsivel jobban szétnyitja a lábaimat, hogy hozzám férjen. Még mindig izgat két ujjával, már nyöszörgök.

- Figyelj, szívem; újítás következik – nyögi a fülembe. A következő pillanatban egy másik ujjat érzek magamban, de ezt lassan a fenekembe nyomja. Felkiáltok.

- Mi az ördögöt művelsz? – kapom fel a fejem, mire már izgatottan köröz bennem az ujjával. Bal keze ujjait kihúzza a hüvelyemből, majd ellenkezést nem tűrően lefogja a hátamat, nehogy elmocorogjak alóla.

- Merlinre, de szűk vagy… ez nagyon jó lesz… - vigyorog, majd immár két újjal mélyed belém. Fintorgok, és reménykedem, hogy nem marad tőle mimikai ránc az arcomon.

- Eszedbe se jusson, hallod, Lucius? Ohhh – azzal megérzem a hosszú, és vastag farkát magamban, a megszokott és ideális helyen. Csak azért nem mondom ki, hogy a pinámban, mert nem vagyok egy tanulatlan prostituált.

Néhány erőset lök rajtam, szinte felnyársal. Nyögök, sóhajtozom, úgy szeretem a farkát… Aztán váratlanul kirántja belőlem, és a fenekemből kihúzott ujjai helyére nyomja. Csak szépen, lassan.

- Lucius, nem hallottad, amikor azt mondtam, hogy nem?! – rivallok rá, de tehetetlen vagyok. Olyan erősen tart egyetlen kézzel is, hogy képtelenség szabadulni tőle. Remek…

- Fogd be a szád, ha nem akarod, hogy fájdalmat okozzak – sziszegi a fülembe, majd lassan tovább araszol bennem. Úgy érzem, mentem szétszakadok. Így is fáj, és így is undorít a dolog…

Aztán valahogyan kompenzálja a fájdalmat a testem, megszokom. Elég kellemetlen érzés; ilyen lehet, amikor karóba húznak… Szerencse, hogy nem a középkorban voltam boszorkány… szánalmas végem lett volna…

Egyszer csak elindul kifelé belőlem, felujjongok, hogy talán ennyi volt. Tévedtem, a java még csak most jön… Egyre gyorsabban, és zökkenőmentesebben mozog bennem. Hihetetlen, hogy ez tetszik neki… Liheg, és nyög, és olyan szorosan tartja a csípőmet, hogy megmarad a keze nyoma.

És még mindig húz és von, és lök- taszít- visszaránt. Jó, talán nem is annyira rossz… Kellemetlen egy kicsit… De nem eget rengetően rossz. Sőt… Ó, igen. Sokkal jobb, ha feltérdelek. Négykézlábra ereszkedem, mint egy kutya… Pedig én aranyvérű vagyok… És a férjem mégis a fenekemet használja… Mi vagyok én, egy ribanc? Akivel akármit meg lehet tenni… Én ezért megölöm ezt a szemetet… Ezt még nagyon meg fogja keserülni… Megmérgezem. Snape biztosan kever valami lassan és kegyetlen fájdalmasan ható mérget; elvégre a múltkor olyan bizalom gerjesztően nézett rám…

Vagy még jobb ötletem van. A saját, puszi-pajtásával fogom eszméletre kúratni magamat. Snape biztosan vevő az ilyesmire, hiszen alig látni nőtársasággal… csak mosolyognom kell, és kicsit meglegyezgetni a hiúságát…

Lucius még mindig bennem küszködik… Hihetetlen… Unatkozom. Vajon milyen idő lesz holnap? Ha esni fog, akkor felveszem az új csizmámat, azt hiszem…

- Milyen érzés, Narcissa? – lihegi a fülembe, hogy még mindig gyömöszöl. Kelletlenül rámosolygok.

- Fenomenális – válaszolok neki, de mielőtt diadalmasan felnevetne, hozzá kell tennem valamit. – Én sem kívánok jobbat neked, mint egy méretes szerszámot a fenekedbe, Lucius…

- Tudsz valamit, te kis ribanc… - zakatol tovább, aztán hangosan hörögve belém élvez. Ilyen is régen volt már… És most megint mehetek fürdeni… Egyáltalán mióta szokása káromkodni az ágyban?! Ezt biztosan valamelyik ágyasától tanulta… Szégyenletes.

Még mindig mozog bennem, de már erőtlenül, és lassan. Aztán végre kihúzza belőlem az ékességét, és elterül mellettem az ágyon. Erről jut eszembe, holnap az egész ágynemű-garnitúrát kicseréltetem. Ezek után…

Lucius kábán mered a baldachinra, és kéjesen mosolyog. Én pedig igyekszem visszafogni az émelygésemet. Ezt nagyon meg fogod még bánni, édesem… A barátocskáddal, Snape-pel fogok lefeküdni; hogy megtoroljam ezt a gyalázatot…

- Ez tényleg fenomenális volt, Narcissa – néz rám fáradtan. Felvonom a szemöldökömet, azt hiszem, ezt Snape-től tanultam; és érdeklődve rá nézek hites uramra.

- Kívánsz egyebet tőlem ma éjszaka, Lucius?

- Nem, ez egynek jó volt…

Helyes, gondolom magamban. Azzal leugrom az ágyról, és berohanok a fürdőszobába, hogy minél előbb kimossam magamból a testnedveinket.

Lehet, hogy mostanában túl sokat jár az eszemben Severus… De vele biztosan minden másképpen alakult volna… Ez a Luciussal kötött házasság talán mégsem volt olyan jó ötlet. Mától még egy dologgal kevesebbet szeretek benne. Már csak a pénze kell, a farka ettől kezdve nem… Undorító…

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]