Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Kis

Kis, éji séta – 3. rész

 

Tartalom: kora tavasz, péntek este, a könyvtártól a klubhelyiségig…

Szereplők: Perselus Piton, és Hermione Granger

Kategória: általános, romantikus

Műfaj: egyperces, vagy kétperces :)

 

Hermione szinte összeroskadt a könyvhegy alatt, amit kikölcsönzött a könyvtárból. Egy roppant fontos dolgozatra készült, egész hétvégére kemény tanulást tervezett, még az esti bált is kihagyta, csakhogy csendben ülhessen a könyvtárban. Amikor az bezárt, kényszeredetten szedte össze a holmiját, és indult a klubhelyiség felé.

Kilenc vastag és nehéz könyv volt a kezében, további három a már egyébként is telitömött táskájában. Talán mégiscsak varázslattal kellett volna ellátnia a köteteket, hogy kisebbek, vagy legalább könnyebbek legyenek…

-         Nocsak, sérvet szeretne kapni, Granger? – kérdezte egy, túlságosan is mogorva hang a lány háta mögött. Hermione összerezzent, de csodák csodájára nem esett ki egyetlen könyv sem a kezéből.

-         Jó estét, Piton professzor. – A griffendéles hangja fásultan csengett. A hang irányába fordította a fejét. Piton szúrós, leplezetlen kíváncsisággal bámulta a mutatványát, hogyan egyensúlyoz a könyvekkel.

-         Az estém sokkal jobb volna, ha nem ma bonyolítanák a bált a Nagyteremben – morogta a férfi. Hermione szája szegletében megbújt egy halvány mosoly, mire a házvezető tanár elhúzta a száját. – Maga elméletileg boszorkány, és képes a varázslásra. Bűvölje meg a könyveket, az istenért…

-         Nem! – ellenkezett azonnal Hermione. Maga sem gondolta volna, hogy annyira gyorsan és határozottan válaszol a férfinak, hogy Piton hátrakapja a fejét.

-         Azt szeretné elérni, hogy elvegyem a könyveit, és a klubhelyiségig cipeljem maga helyett?!

-         Miért tennék ilyet? – nézett a férfira értetlenül a griffendéles. A professzor szája megrándult, idegesen megigazította magán a talárját. Hermione némi hasonlóságot vélt felfedezni közte és egy kitörés előtt álló vulkán között.

-         A legutóbbi, késő esti afférunk óta, Granger. Talán azt gondolja, hogy ennyi jár magának…

-         Nem értem, miről beszél, uram. Viszont én most továbbmennék, ugyanis kezd a terhemre lenni a bájitaltan…

-         Ezt kikérem magamnak!

-         A könyvekre értettem, Piton professzor… - forgatta a szemét Hermione.

-         Engem akar elkápráztatni a magolásával? Ez szánalmas, Granger. Lássa be végre, hogy ezzel nálam sosem fog elérni semmit!

-         Higgye el, uram, hogy senkit sem szeretnék elkápráztatni. A házi dolgozatomhoz kellenek a könyvek, és magánügyből még szeretnék utána nézni valaminek, de megnyugtatom, hogy ennek a dolognak semmi, de semmi köze magához… - morogta a lány. Már zsibbadt mindkét karja, és úgy érezte, leszakad a dereka, ha nem teheti le a könyveit egy percen belül.

-         Szemtelenkedik velem?!

-         Nem, uram. Ön kérdezett, én válaszoltam… Most pedig, ha megbocsát… - azzal Hermione önállósította magát, és továbbment. Piton felhorkant, majd a lány után sietett.

-         Azt hiszi, hogy csak úgy faképnél hagyhat?! Adja már ide azokat a vackokat! – azzal elvett öt könyvet a lánytól. Hermione sápadtan nézte a férfit, ahogy megkönnyíti a tehertől, de nem állt meg, csak lépcsőzött fel a Griffendél-torony irányába. – Most jobb a lelke? Kicsikarta belőlem…

-         Tulajdonképpen mit akar tőlem, Piton professzor? – sóhajtott fel a lány. Egyszerűen muszáj volt a férfi szavába vágnia, nem bírta volna ki, ha Piton befejezi a mondatot.

-         Tulajdonképpen? Semmit. Maga akar tőlem valamit! Az a csók… januárban… - Piton vészesen suttogóra fogta a hangját, nehogy bárki meghallhassa. Hermione is inkább csak sejtette, mint hallotta a szavait.

-         Hónapok teltek el, uram… Akkor jó ötletnek tűnt, sajnálom – vont vállat elpirulva.

-         Jó ötletnek tűnt?! – kiáltott fel a férfi dühösen. A festményekben felhorkantak álmukban a megfestett alakok.

-         Hiszen maga mondta, hogy amit az év első napján tesz, azt teszi egész évben… És nem akartam, hogy egész évben ne csókoljon meg senkit… De hiba volt, belátom – köszörülte meg a torkát a griffendéles.

-         Maga csókolt meg engem! Ez közel sem elhanyagolható tény! – sziszegte Piton.

-         Megismétlem magam, Piton professzor, hónapok teltek el azóta… Két dologra tudok gondolni, amiért csak most áll elő a farbával: vagy csak most volt egy csepp szabadideje, hogy az utóbbi évek nőügyein rágódjon, és bezavartam az összképbe, vagy olyan jó volt az a szemtelen, alávaló, bűnös csók, hogy azóta is a rabja – kuncogott Hermione. Azért mert pimaszkodni a férfival, mert már csak tizennégy lépcsőfog választotta el a Kövér Dáma portréjától. Piton arcszíne először lángra gyúlt, aztán dühös fehérségbe csapott át. Hermione akarva-akaratlanul is a férfi hiúságába gázolhatott a színeváltozást látva.

-         Szemtelen, alávaló, bűnös csók… Hogy én? A rabja?! Hiszen nem is volt igazi csók! Milyen ostobaságokat hord össze, ez elképesztő, Granger…

-         Napsugaras Valentin – mondta fennhangon a lány a Kövér Dámának, mire Piton arcába ismét vér szökött. A portré félálomban ellendült a faltól, a menekülőút szabaddá lett. Ha a sors úgy hozná, akár át is tud ugrani a lyukon, ha Piton tettlegességgel akarná elhallgattatni. Talán tényleg képes volna megfojtani őt. Hermione halványan elmosolyodott. – Ha nem is volt igazi csók, akkor szót se róla többet, uram… - biccentett a férfinak, aztán felsietett a maradék három lépcsőfokon. Piton szélsebesen a lány után rohant. Éppen a portrélyukban érte utol, elkapta Hermione vállát, és visszaperdítette, hogy kénytelen legyen szembe nézni vele.

-         A könyvei, Granger… - azzal a lány kezébe nyomta a köteteket. Szinte a lány ölébe csapta őket.

-         Milyen lovagias, uram – nyögött fel Hermione fájdalmasan.

A következő pillanatban Piton elkapta a lány tarkóját, és magához húzta a griffendélest. Három hónap vágyakozásával csókolta meg, száján hideg éjszakák magánya és enyhülést követelő tüze égett. Hermione azonnal elejtett minden könyvet, ahogy ajkán megérezte a férfi ajkát. A kötetek hangosan puffantak a portrélyuk kövezetén, és kongva visszhangoztak az üres klubhelyiségben, és kihalt folyosón.

Piton derekába kapaszkodott, rögtön visszacsókolt, hasonló vággyal és szenvedéllyel. Olyan finom volt, olyan vad, akárcsak az álmaiban. Néhány pillanatig fuldokoltak a tiltott mámorban, aztán Piton elengedte a lányt, és hátrébb lépett.

-         Remélem, Granger, most megtanulta, mi a csók – morogta rekedten a férfi. Hermione rózsás arccal csak kapkodott a levegő után.

-         Többek között, uram – mosolygott.

-         Nagyon helyes, jó éjszakát! – azzal Piton sarkon fordult, és kiviharzott a portrélyukból.

-         Meglesz, uram – sóhajtott fel a griffendéles, és kábán nézett a sebesen távolodó férfi után. Talán a lépcsőn már átkozta is magát a hevességéért, de Hermione csak állt félúton a folyosó és a klubhelyiség között, kellemesen vibráló nyakszirttel, zsibbadtan és csak mosolyogni tudott a történteken. Talán ezzel elárulta magát, hogy visszacsókolt, de talán Piton is elárulta magát a csókkal… Sőt, biztosan elárulta magát. Tehát neki is jelentett valamit… Ragyogva hajolt le, hogy összeszedje a könyveket. Talán elkezdődött valami, talán…

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]