Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Kis, könyvtári titkok – 2. rész

 

Hermione és Luna a könyvtár egyik eldugott sarkában ültek egy asztalnál, az ablak alatt. Ez ugyanott volt, ahol előző éjjel hosszan szerelmeskedtek.

Hermione előtt egy régi, vastag könyv feküdt kinyitva – ám most bele sem nézett. Luna izgatott arcát figyelte.

-Nem mondasz semmit? – kérdezte a szőke ötödévestől.

-Mit mondhatnék? Egy álmom teljesült be… - ragyogott Luna büszkén. – Piton kilesett minket… Azért ez jelent valamit!

-Igen! Azt, hogy lebuktunk, és hatalmas bajban vagyunk - suttogta a barátnőjének Hermione. Legnagyobb megdöbbenésére az ujjai alatt fekvő könyv kigyulladt, és lángba borult.

A két lány szinte egyszerre ugrott fel az asztaltól, nehogy őket is megégessék a különös lángok. Hermione azonnal pálcát rántott, és varázsigével próbálta eloltani a lángoló könyvet, ám nem sikerült neki.

Ekkor váratlanul megjelent a sorok között Piton professzor, és egyetlen pálcasuhintással eloltotta a tüzet. A könyv kissé megkormolódott, ám szerencsére nagyobb baj nem történt. Hideg tekintettel végignézett a lányokon, majd gúnyosan megszólalt.

-Húsz pont mindkettejüktől! A könyvtár nem tűzgyújtó kísérletekre való, Ms Granger…

-De nem mi gyújtottunk fel a könyvet… - nézett rá értetlenül a griffendéles.

-Lát még a könyvtár ezen részében más diákokat, Ms Granger? Esetleg ön, Ms Lovegood? Nem… Nincs itt senki, magukon kívül… Akkor nem valószínű, hogy más tette… - ironizált Piton.

-De nem mi voltunk… - bizonygatta ártatlanságukat továbbra is Hermione.

-Hanem kicsoda? Esetleg én? – nézett végig a barna lányon a professzor. – Tönkretettek egy értékes könyvet! – vetett egy pillantást a kormos lapokra is. – Szólok Madam Cvikkernek - azzal megfogta a megrongálódott könyvet, és elindult a sorok között.

-De nem mi voltunk… - hajtogatta Hermione. Luna csak ábrándosan bólogatott, majd követni kezdte a férfit. – Hova mész? – suttogta a barátnőjének a griffendéles.

-Piton tud valamit… - felelt szinte némán Luna.

-Ms Granger, Ms Lovegood; ezt nem fogják megúszni büntetés nélkül… - nézett vissza szigorú-gúnyos tekintettel a férfi a könyvespolc távoli végéből. A két lány sokat sejtetően összenézett, majd elindultak Piton után.

Az eset természetesen Madam Cvikkert mélyen megrázta, és hagyta, hogy Piton büntetőmunkára ítélje a két, gonosz, alávaló és szégyenletes bűnözőt. Piton, látva a könyvtáros dühös tehetetlenségét; felajánlotta, hogy majd ő kitalál valami nagyon súlyos büntetést a lányoknak. Madam Cvikker sápadtan bólogatott, majd a kormos könyvritkasággal a dolgozószobája felé vette az irányt.

-Ne kímélje őket! Még akkor se, ha az egyik bűnös Hermione Granger… - suttogta dühösen, majd magára zárta az ajtót. Piton ezt vigyorogva hallgatta végig.

-Nos, hölgyeim… - fordult mardekáros fölénnyel a lányokhoz. – Este nyolckor büntetőmunkára várom önöket a könyvtárban - mondta nekik, aztán halk talársuhogással a könyvtáros pult előtt hagyta őket.

Hermione és Luna elképedve néztek össze. Nem is sejtették, Piton mit forralhat ellenük.

 

Este nyolckor a két lány egyedül álldogált a könyvtár zárt ajtaja előtt. Hermione szótlan volt, míg Luna várakozó félmosolyra húzta száját. A bájitaltanár pár pillanat múlva feltűnt a folyosó végén. Nem tűnt jókedvűnek, Hermione a barátnőjére sandított.

-Luna, én rosszat sejtek…

-Ugyan, sosem voltál jó jóslástanból - legyintett optimistán a szőke hollóhátas. Piton odaért melléjük, biccentve egy pálcasuhintással kinyitotta a könyvtár hatalmas ajtaját.

-Induljanak! – mondta a lányoknak színtelen hangon, majd beterelte őket a könyvtár csarnokába. Ott néhány asztal és a hatalmas könyvtáros pult állt. Kissé balra, hátrébb kapott helyet a fal mentén a kandalló. Előtte két, öreg karosszék nyugodott.

A kandallóban vidáman táncoltak a tűzlángok a ropogó fahasábokon. Hermione felsóhajtott, nagy kedve lett volna ebben a kellemes csendben olvasni, a tűz melegénél.

A két lány körülnézett, ám semmi szokatlant nem tapasztaltak. Pedig Piton általában valami gusztustalan, fárasztó büntetéseket talált ki…

-Mi lesz a feladat? – nézett vidáman Pitonra Luna. A tanár szeme felcsillant, gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Ugyanaz, ami tegnap éjjel – mondta titokzatosan Piton. Hermione elsápadt, és Lunára nézett.

-Látod, megmondtam… - szaladt ki a száján. – Mondtam, hogy tudja…

-Engem nem zavar – vont vállat a szőke, majd pimaszul a férfira meredt. – Ugyanis mi is tudjuk, hogy kilesett minket… És az egész ügy elég nagy visszhangot keltene az iskolában… Ha minden kitudódna… Igazam van, professzor?

-Én diszkrét ember vagyok, Ms Lovegood – grimaszolt Piton hidegen. – Nem kell féltenie a kis titkát…

-Én a maga titka miatt aggódnék az ön helyében – vigyorgott a lány, aztán átölelte Hermione derekát. Hermione igyekezett láthatatlanná válni, annyira kényelmetlen volt neki a szituáció. Legszívesebben a föld alá süllyedt volna.

-Ms Lovegood, maga csak ne fenyegessen engem, ha megkérhetem - húzta össze a szemöldökét a férfi. – Nyolc óra múlt, tízig maradunk – jelentette ki, ellenvetést nem tűrő hangon. Hermione zavartan nyelt egyet, Luna elmosolyodott. Piton győzedelmes arccal vonult el a lányok között, és leült az egyik kényelmes karosszékbe, a kandalló elé.

Hermione értetlenül bámult a férfira, majd a barátnőjét figyelte. Luna szemmel láthatóan élvezte a helyzetet, lassan Piton után sompolygott, és leült vele szembe a másik karosszékbe.

-És mit szeretne látni, Piton professzor? – kérdezte a férfitól könnyedén. Hermione az egyik sápadásból a másikba esett. Egyszerre remegett a hidegtől, és verejtékezett zavarától.

-Ms Lovegood, nekem teljesen mindegy, hogy mit csinálnak este tízig. Egyetlen kikötésem van, hogy Ms Granger nem nyúlhat a könyvekhez, és nem kezdhet olvasni… - mosolygott gonoszul Piton. – Látni akarom magukat, úgyhogy ne bújjanak el a polcok mögé… Bőven elég nekem az a tudat, hogy Ms Granger kellemetlenül érzi magát…

Hermione ezen csak tovább szédelgett, és lassan Luna mellé somfordált. Mélyeket lélegzett, és igyekezett minél előbb legyűrni zavarát, és azt a mérhetetlen dühöt, amit Piton iránt érzett. Hogy használhatja ki ennyire, hogy ő ilyen elesettül érzi magát? A tanár direkt arra utazott, hogy megszégyenítse? Meg akarta ríkatni? Na, nem! Abból Piton nem eszik!

A barátnője mellé ült, a karosszék karfájára.

-Hamar feloldódom, ha okom van rá - fújtatott a barna hajú lány. Luna megsimogatta a griffendéles arcát. Hermi egy pillanatig kósza irigységet látott a tanár szemében megcsillanni. Amikor egy pillanat múlva megint a férfira nézett, már nem tapasztalt rajta semmi szokatlant. Ugyanaz a mély, sötétszín szemek, fehér bőr, és izgalmas, hosszú orr. Íriszében nem volt semmi vágy, semmi irigység.

-Ennek őszintén örülök, Ms Granger – mondta gúnyosan a lánynak. Hermione kissé elpirult, és elkapta tekintetét a férfiról. Luna felnevetve puszilta meg Granger arcát.

-Mit csinálsz? – kérdezte a lány, és felpattant a karfáról. Méterekkel távolabb robogott, magával húzva Lunát is. Piton gúnyosan nézett a civódók után. Tudta, hogy amilyen kiváló hallása van, úgy is mindent hallani fog; Granger akármennyire is próbál majd suttogni.

 

-Teljesen megőrültél? – kérdezte halkan Lunától Hermione. – Talán azért mégsem Piton előtt kellene csókolgatnod…

-De hát azt mondta, hogy bármit csinálhatunk… őt nem zavarná… sőt… - mosolygott Luna kacéran. Hermione dühösen fúrta szemét a barátosnéja tekintetébe, aztán Pitonra sandított, majd vissza Lunára.

-Csak játszik velünk! Kihasználja az előnyét, hogy a markában vagyunk…

-És? Mi is megleckéztethetnénk egy kicsit… - súgta némán Luna. Vigyorgott, hang alig jött ki a száján. – Felcsigázhatjuk a kedvét…

-Teljesen megőrültél? – csattant fel Hermione, mire Piton szinte kiesett a karosszékből, annyira figyelte őket. Néhány szófoszlányt értett csak Luna beszédéből, majd Granger úgy megdöbbentette a kiáltásával, hogy hátrahőkölt a támláig. Legnagyobb megdöbbenésére Luna elkapta a griffendéles eminens derekát, és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Nyelvével bebarangolta Hermione száját, és forrón masszírozta a lány nyelvét sajátjával.

Piton lélegzetvisszafojtva figyelte Hermione reakcióját, ám a lány nem kezdett hisztériázni, nem futott világgá. Csak állt, és barátnőjébe kapaszkodott; hagyta, hogy megborzongjon Luna csókjától és ötletétől.

Igen, talán az elegendő revans volna a férfin, ha begerjedt állapotban, teljesen felajzva látná. Talán az segítene saját, éppen a porban heverő önérzetén… Látni szerette volna Piton arcát, amikor a vágya kínjai kezdik gyötörni…

Luna elengedte Hermione derekát, majd a lányra nevetett.

-Csak túlélted… - mondta neki, mire Hermione kissé zavartan visszamosolygott a másikra. Luna kézen fogta a barátnőjét, és visszavezette a kandallóhoz. Pálcájával a tegnapihoz hasonló tarkabarka pokrócot bűvölt a kandalló elé, alig fél méterre a karosszékektől és Pitontól. Hermione ugyancsak elővette pálcáját, aztán négy vastag, puha párnát varázsolt a pokrócra.

Piton csak némán figyelte a lányokat, akik mit sem törődtek vele, a pokrócra ültek. Néhány percig csendesen méregették egymást, majd Hermione tekintete találkozott Pitonéval.

-Nem hiszem, hogy ez menni fog… - sóhajtott maga elé. Piton diadalittasan felragyogott, és hátradőlt. Luna csak titokzatosan mosolygott, aztán megszólalt.

-Ne foglalkozz már vele… - súgta a lánynak olyan hangosan, hogy azért a férfi meghallja. – Tegnap is tudtad, hogy itt van…

-Nem tudtam, csak sejtettem…

-Na, most már tudod… - puszilta meg barátnőjét Luna, majd gyengéden vetkőztetni kezdte Hermionét. – Én csak szeretném kihasználni, hogy együtt lehetünk - súgta a lánynak. Hermione megadta magát. Felsóhajtott, és hagyta, hogy a szőke levegye róla az ingjét, és kikapcsolja melltartóját. Ő maga remegő kézzel vette le Luna pólóját. Minden bátorságát összeszedte, és félig leengedett pillái alól lesett csak Pitonra.

A férfi tág íriszekkel bámult a lányokra. Messziről lerítt róla, hogy megdöbbentette a tény: a lányok korrumpálják magukat – és felvállalják érzéseiket őelőtte is. Amikor Hermione is ráállt a dologra, és vetkőztetni kezdte a barátnőjét; egyenesen nyitva maradt a szája.

A griffendéles lány elégedetten sóhajtott fel, immár nemcsak Luna csókjai tüzelték szerelmét. A szőke érzéki csókokkal borította be Hermione vállát, szenvedélyesen belemélyesztette fogait a lány húsába. Granger hátrahajtotta a fejét, és felnyögött, mikor Luna keze a mellére tapadt.

Piton átkozni kezdte saját ötletét. Nem gondolta volna, hogy Granger belemegy a játékba. Azt hitte, ő ennél sokkal zárkózottabb. Hogy majd két órán keresztül civakodni fognak, mert a griffendélesben nincs elég spiritusz, hogy felvállalja szeszélyeit. De nem… A kis fruska szemmel láthatóan nem foglalkozott vele. Sőt, Lovegood talán már azt is elfelejtette, hogy ő is a könyvtárban van…

Luna határozottan a párnákra nyomta Hermionét. A griffendéles barna haja selyemként omlott szét körülötte. Kissé jobbra fordította fejét, hogy pillái alól megint Pitonra lessen, ám most találkozott tekintetük. A férfi szeme parázslott, Hermione jólesően elmosolyodott; majd Luna becézgetése miatt halkan felnyögött.

Piton nyelt egyet, majd megköszörülte a torkát. Szíve szerint visszakozott volna az egész büntetés-históriából. A vére lángolt az ereiben, a szíve össze-vissza kalimpált.

-Nem akarok zavarni - mondta rekedten, de semmi pénzért sem fordította volna el tekintetét a lányokról. Hermione fel sem nézett, csak kéjesen mosolygott.

-Tegnap sem zavart meg minket - suttogta lehunyt szemmel. Luna éppen a melleivel játszadozott, majd egy pillanatra felnézett.

-Mindent a szemnek, és semmit a kéznek! – kacsintott a férfira, aztán visszatért barátnője kényeztetéséhez. Piton megbabonázva figyelte a szőke hajzuhatag csillogását, és Granger fehér, feszes testét. El sem akarta hinni, hogy elhallgattatták a diákjai. Normális esetben őrjöngenie, vagy legalább kiabálnia kellene. De ő csak kíváncsian nézte a boszorkákat. Az egyébként idegesítő és okoskodó Granger mostani (és előző napi) viselkedése teljesen feltüzelte a férfit. Még sosem érzett ilyen olthatatlan szomjat egy csitri iránt sem… De az a kis bestia… Az a mindentudó eminens… Ahogy nyöszörgött Lovegood ajka nyomán… Fájdalmasabban hatott zsigereire, mint egy Cruciatus-átok.

Luna ujjai Hermione szoknyája alá vándoroltak. Ráérősen simogatták a griffendéles belső combját. Hermione felnyögött, és várakozóan a barátnőjére nézett. Luna tudta, hogy ezzel csak tovább ingerli a lányt, ha csak simogatja – máskülönben hozzá sem ér… Néhány percig farkasszemet néztek, aztán Hermi felült és ledöntötte a szőkét a térdéről. Keményen a pokrócra lökte a hollóhátast.

-Tudod, hogy ez teljesen kikészít - suttogta neki, aztán határozottan a lány melleire vetette magát. Csókolta, harapta a kis halmokat; ahol csak érte. Piton szenvedélyesen felnyögött mögöttük. Ezen csak titokzatosan összeakadt tekintetük, és mosolyogtak.

Piton nem talált szavakat, mikor látta Grangert, amint átveszi az irányítást. Néhány pillanatig gondolta, hogy csak játszanak vele a fruskák – ám, hogy Granger teljesen levetkőzte a gátlásait… És, ahogy kezével villámgyorsan kigombolta Lovegood csupa-gomb szoknyáját; biz’ Isten ő csak percek alatt végzett volna vele…

Milyen jellemző bugyi volt már megint Lovegood-on; mosómedvés… Na igen – sosem fog felnőni… Piton megborzongva felsóhajtott. Sosem kedvelte Lunát, sőt bájitalból határozottan gyenge volt. De most, ahogy láthatta őt Granger karjaiban… A hosszú szőke haja, amint összekócolódott Granger barna tincseivel… A pisze orra, a rózsás szája, a hegyes kis melle… Minden porcikáját kedvelni kezdte, amihez Granger ajka hozzáért. Jaj, már megint csak Granger…

Az évek alatt már szinte nővé érett a tanár szeme előtt – ezt meg kellett hagyni. Vékony dereka, lapos hasa és kerekded melle vonzotta Piton tekintetét. Vérlázítóan a férfi felé hajította Luna szoknyáját.

Hermione már a szőke hasát csókolgatta, és reszkető ujjaival Luna bugyiján táncolt. Miután tekintete találkozott a parázsló íriszű Lunával, aki alig láthatóan biccentett; egyszerűen letépte barátnőjéről a mosómacis alsót, és a háta mögé dobta.

Luna felnyögött. Piton szintúgy. A hollóhátas bugyi éppen a cipője előtt ért földet. Hermione mit sem törődve a figyelő szemekkel, szenvedélyesen kényeztetni kezdte Lunát. Szája feltárta a szőke lány minden titkos porcikáját. A hollóhátas kéjesen vonaglott munkássága nyomán.

Piton érezte, hogy egyre merevedő férfiassága húst kíván. Igyekezett behunyni szemét, és elfordítani fejét – de gyengesége és Lovegood átkozott-érzéki nyöszörgése, Granger mély sóhaja eltántorították szándékától. Továbbra is csak ült, és kiszáradt szájjal bámulta a diákjait. Sosem gondolta volna, hogy a lányok leiskolázzák – és életében először saját vermébe eshet, két csitri jóvoltából. Ahhh, de milyen formás csitrik voltak ezek…

Piton tudta, hogy egyre kevésbé képes önuralmat gyakorolnia. Emlékezett, hogy előző éjjel is csak milyen nehezen tudott meglapulni az ablak mellett… Legszívesebben kábító-átkot küldött volna mindkét lányra, hogy aztán kiélhesse rajtuk vágyait… Vagy inkább csak Lovegoodra, majd hagyta volna Grangert, hogy tudatánál élvezhesse tanári kényeztetését… Vagy ébren hagyhatta volna mindkét nimfát, hogy csak vele foglalkozzanak – önszántukból vagy imperiussal… - de szép is lett volna… De szép is lenne… Aztán egyszerűen törölhetné az emlékeiket… Mardekárosként eljátszott a gondolattal, hogy egyszerűen Granger mögé térdel, és letépi a lányról a bugyit, hogy minden előjáték nélkül a magáévá tegye. Egy sárvérű griffendélest… Malfoy biztosan irigykedne, ha ezt láthatná; amit ő most átél.

Hermione egyre csak becézgette barátnőjét, ám fokozottan figyelt a háta mögül hallható rendszertelen sóhajokra, és nyögésekre is. Tudta, hogy ha most Pitonra nézne, a férfi talán még a maradék önuralmát is elvesztené. Szinte érezte a hátán, hogy a tanára mi mindent tenne vele, ha utat engedne vágyainak…

Luna felsikoltva a végtelenbe ringatta magát, és önfeledten Hermionéra nézett, hogy csókolja meg. A barna eleget tett a néma kérésnek. Hosszú és szelíd csókkal örvendeztette meg barátnőjét, majd melléje csusszant, és szorosan átölelte – így Pitont is jól láthatta.

A férfi szája résnyire nyitva maradt, és arca sem volt olyan fakó, mint órán. Kezei elárulták, kissé remegtek – nyilván a szeme elé táruló látványtól. Sötét szeme szinte itta a lányok testének vonalait, csókjuk ízét, hajuk illatát.

Mikor Hermi szeme megint összeakadt Pitonéval, a tanár néhány sejtelmes másodperc után elrántotta tekintetét a lányról. Hermione életében először érezte a győzelem édes ízét a rettegett bájitaltanára fölött. De hát… Hol volt ő már a rettegéstől? Hónapok óta nem úgy nézett a férfira, mint pusztán a tanárára. Volt valami más is Pitonban, valami különös. Talán ez vonzotta egy kissé.

Talán csak az iménti pillantása… Szinte bármit megadott volna, ha a férfi magához ragadja a hatalmát, és boldoggá teszi – ahogy még soha, senki más…

Piton, mintha könyvből olvasott volna; olyan mélyen látott Granger elméjébe. Felzaklatta, amit látott, megérzett. Granger akarja őt… Granger őt akarja… Hihetetlen… Elképzelhetetlen… Granger? Az a kis eminens, griffendéles bestia… Ha mindazt megtehetné, amit előző éjjel elképzelt a csitrivel…





Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]