Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Kis, könyvtári titkok

Piton immár sötét varázslatok kivédését tanított. A Griffendél-Mardekár, hatodikos évfolyam okult tanári keze alatt. A csoportban nagy volt a fegyelem, mindenki erősen összpontosított, hogy hasznos ártásokat, és azok kivédését gyakorolja. A diákok párokba rendeződve gyakoroltak, Harry Ronnal, így Hermione-nak már megint csak Neville maradt. Pillanatok alatt kővé dermesztette – már elsős korában is képes volt rá. A fiú elvágódott a padlón.

Hermione egykedvűen kibámult a késő téli napsugaras ablakon. Különös volt, mivel Piton eddig sosem hagyta nyitva az ablakokat. Gyakran még a hatalmas spalettákat is becsukva tartotta, nehogy fény szűrődjön be a terembe. Most viszont a napfény vidáman áradt be az ablakon. Sőt, valami más is… Egy kis, papírból hajtogatott galamb repült be a tanterembe. Valaki nyilván megbűvölte.

Hermione elkerekedett szemmel kapott a papírgalambocska után, mikor meglátta a fehér papírtesten a nevét. Ki akarhat így üzenni neki… Volt egy sejtése. Csillogó szemmel nyúlt a repkedő levélke után – azonban tanára gyorsabb volt. Piton úgy csapott le az üzenetgalambra, mint a sas az ebédjére. Bal tenyerébe gyűrte a levélkét.

- Granger, a magánlevelezését ne az órámon bonyolítsa - rivallt rá a lányra. – Menjen gyakorolni!

- De… - akadt el a lány lélegzete, majd látta, amint dühösen megvillant a tanára szeme, ezért engedelmeskedett neki. Nem akart messzire menni, a múltkor is miatta vontak le pontokat a Griffendéltől. Visszament, és tovább gyakorolt Neville-lel, ám minden második pillantása Pitonra tévedt. Magában imádkozott, hogy a tanár ne olvassa el a levelet. Ne olvassa fel az egész osztály előtt, és amúgy egyáltalán ne olvassa el senki más; csak ő… Ha attól kapta, akire gondolt… Micsoda cirkusz…

Az óra szerencsére hamarosan véget ért. A diákok kimenekültek a teremből, Piton gúnyosan mosolyogva nézte a sietősen távozókat. Hermione azonban egyenesen a férfihez lépett.

- Elnézést kérek, Piton professzor, megkaphatnám a levelet? – köszörülte meg a torkát Granger. Piton végignézett az enyhén elpirult lányon, majd felvonta a szemöldökét.

- Nem voltam elég méltányos azzal, hogy nem olvastam fel a csoport előtt? – kérdezte hidegen.

- De, és ezért nagyon hálás is vagyok…

- Akkor menjen, Granger…

- Piton professzor, nekem tudnom kell, hogy mi van abban a levélben - mondta halkan a lány. Talán még inkább elpirult, mikor a férfi a szemébe nézett. A tanár tekintetéből sugárzott a rosszallás, és a kíváncsiság is.

Vállat vont, elővette a talárja zsebéből az összegyűrt galambot. Kisimította a gyűrődéseket, széthajtogatta a madár testét, és előbukkant az üzenet.

- Nos, Granger… „Drága Hermione! El sem hiszed, milyen boldog vagyok, mióta tudom, te is viszontszeretsz. Találkozzunk ma este 11-kor a könyvtárban! Van egy meglepetésem a számodra! L.” – olvasta halkan a férfi. Minden szava, mondata ostorcsapásként hatott. Még egy ilyen kedves kis levelet is képes megmérgezni a cinizmusával. Hermione legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében. Pont Piton előtt kellett szerelmes levelet kapnia… A tanár gúnyos mosolyra húzta a száját. – Nocsak, nocsak… Granger, magát felfedezték a teremtés koronái… Már nem csak leckét várják magától?Azt azért remélem, hogy a fejében tartja, hogy tízkor takarodó van. Még magának is… Ha 11-kor a járőröző tanárok benyitnak a könyvtárba és rajtakapják magát, amint megszegi a házi rendet… McGalagony professzor biztosan dühös lesz… - mondta gonoszul a férfi. A lány csak kitépte a tanár kezéből a levelet, majd zavartan a menekülés mellett döntött. Egyszerűen elfutott a férfi elől.

Két sarokkal, és egy emelettel lejjebb már tudta, hogy nem ez volt a tökéletes megoldás – de hirtelen nem jutott más az eszébe…

Piton szája szegletében cinikus mosoly bujkált, amikor a lány faképnél hagyta. Egész nap tűnődött, gondolkodott, hogy ki lehet Granger titokzatos L nevű hódolója. Talán az a bugyuta Louise a Hugrabugból? Vagy Luken a Mardekárból? Több L kezdőbetűjű diák nem jutott az eszébe… Vagy olyasvalaki írhatta, akinek a beceneve kezdődik így? Maga is meglepődött, hogy ezen a kicsinyes rejtélyen jártatja az eszét…

Mivel azonban nem hagyta nyugodni a kérdés, elhatározta, hogy utána jár a dolgoknak. Meg kell tudnia, ki az a L… Granger biztos nem lesz olyan ostoba, hogy a lebukást kockáztatva megjelenjen a könyvtárban, takarodó után… De ezt a kis szerelme lehet, még nem tudja, és talán ő eljön… Legalább meg tudja büntetni a kései csavargásért…

 

Hermione egész nap tépelődött, hogy kiszökjön-e takarodó után a Griffendél-toronyból, aztán a szíve győzött az esze fölött. Miután egyedül maradt a klubhelyiségbe, a zsebéből elővett egy kis zsákocskát, és egy csipet port. A kandalló tüzében, a belső Hop-hálózatot használva jutott el a könyvtárba. Ott kissé megszédülve, térdre rogyott. Miután összeszedte a bátorságát, elindult a könyvespolcok között.

A könyvtárajtó zárva volt, akárcsak az ablakok. A holdkaréj kacéran mosolygott rá az egyik ablakból. Szerencsére csend honolt a hatalmas könyvtárteremben. Hirtelen egy halk tüsszentést hallott a szomszédos polcok közül. Ismerős hang…

- Végre itt vagy… - mosolygott rá Luna Lovegood. Örömében megölelte a barátnőjét. Hermione mosolyogva puszilta meg a hollóhátast.

- Ez nagyon veszélyes, Luna… - nézett körül a barna hajú lány.

- Ugyan, dehogyis… - nevetett fel halkan a szőke. Kézen fogta a griffendélest, és a legutolsó polc mögé húzta. Ott egy tarkabarka takaró volt leterítve a padlóra. Rajta egy tál eper, néhány üveg kibontatlan vajsör, és néhány illatos mécses. A vidám lángocskák fahéj és vanília illatot táncoltak a légbe. – Meglepetés… - mondta Hermionénak. A barna lány valóban meglepődött, még a száját is elfelejtette becsukni.

- Ez gyönyörű… Viszont van egy rossz hírem – sóhajtott Granger, de azért hagyta, hogy a szőke lehúzza a takaróra, maga mellé.

- Mi történt? – kapott be egy szem epret Luna, majd nyugodtan rágni kezdte.

- Piton elolvasta a leveledet - túrt a hajába Hermione. Luna felnevetett, majd gyengéden megcsókolta Granger száját. A pusziból hosszú, eper ízű csók lett.

- Na és? – kérdezte nevetve a szőke.

- Na és??? – kérdezett vissza Hermione feszülten. – Piton tudja, hogy ma este találkozunk… Lehet, hogy itt van! – nézett körül még egyszer a lány.

- Az ajtók zárva vannak… Engem tuszkolt ki Madam Cvikker utolsónak, hogy megbizonyosodhassak arról, senkit sem zárnak-e be véletlenül… - vont vállat Luna. Valamiért végtelenül nyugodt volt. Szeme sötétkéken lángolt a boldogságtól.

- De Piton ennél sokkal ravaszabb…

- Nem érdekli őt, hogy te mit csinálsz a könyvtárban… - nevetett fel a szőke. Hermione felsóhajtott, majd ő is bekapott egy szem epret.

- Biztosra veszem, hogy tévedsz… Piton igen is vérszemet kapott… Láttam rajta, amikor olvasta a levelet… Egyáltalán hogy tudtál pont svk-n üzenetet küldeni… Luna, Merlin szerelmére… Ez nagyon meggondolatlan volt tőled… - evett meg még egy epret, majd elnyúlt a takarón. A közeli ablakon bemosolygott rá a hold.

- Szerintem meg te voltál meggondolatlan… Piton elkapta a levelet, erre mégis eljössz? Ki is maradhattál volna ebből. Mi lesz, ha lebukunk? – simogatta meg a barna hajú lány arcát a másik. – Kitálalunk Dumbledore-nak, hogy legyen egy sikamlós órája az öregnek? - nevetett fel Luna.

- Ne beszélj így Dumbledore-ról… Inkább Piton miatt aggódj… - grimaszolt Hermione.

- Kit érdekel Piton? – vont vállat a szőke, majd lassan csókolgatni kezdte Granger nyakát.

- Hidd el, itt van valahol…

- Én nem látom - nézett körül Luna, kissé felemelve fejét.

- Mert biztos láthatatlan - kötötte az ebet a karóhoz. Luna mosolyogva visszatért előző tevékenységéhez, mikor is simogatta, csókolgatta barátnőjét. – Biztos láthatatlan…

- És figyel minket? – mosolygott Luna, miközben elkezdte kigombolgatni Hermione blúzát.

- Igen… - nyögött fel Granger, amikor a szőke lány gyengéden megharapta a vállát. – Biztos van egy láthatatlanná tevő köpenye… - sóhajtotta megadóan, majd hagyta, hogy Luna levegye róla a blúzát. Kicsi fehér melltartóban feküdt.

- Vagy a kiábrándító-bűbájt használta - nevetett fel a szőke. – Én nem bánom, ha egész éjjel Piton lesz a téma… Felvillanyoz, ha arra gondolok, hogy itt áll mellettünk, és minket figyel…- kacsintott Luna. Hermione felnevetett, majd felült, hogy egy magasságba legyen Lovegooddal.

- Igazad van… Már régen ránk dörrent volna, hogy mit keresünk itt… - kezdte el simogatni a hollóhátas szőke haját. Lassan feloldódott a kedvese társaságában. Szelíden megcsókolta Lunát.

- Én inkább maradok annál a verziónál, hogy a szőnyeg szélén áll, és bámul minket… - nevetett fel Luna, majd lerántotta magáról a pólóját. Egy pillanattal később félmeztelenül ült Hermionéval szemben. Rajta nem volt melltartó. Feszes, kis mellei fehéren ragyogtak a holdfényben. Hermione is lassan kikapcsolta a saját melltartóját, majd félredobta.

A barátnője karjaiba vetette magát. Ölelte, csókolta, ahol elérte Lunát. Vékony, hajlékony teste, és hosszú szőke haja teljesen megbabonázta Hermionét.

Ahogy nyelve bebarangolta Luna nyakát és kulcscsontját, a szőke felnyögött. Hermione ajka lassan siklott, hogy birtokba vegye Lovegood melleit is. A hollóhátas hangosan nyögdécselt, és teljesen átadta magát a vágynak.

Hermione keze a barátnője derekáról a szoknyája gombjaira csúsztak. Egy határozott mozdulattal, villámgyorsan kigombolta mindhárom gombot, ami a szőke csípőjét tartotta a szoknyát, majd félredobta a ruhadarabot. A lány ezek után tornacipőben, térdig érő csíkos zokniban és egy kicsi, cica-tappancsos bugyiban térdelt tovább Grangerrel szemben. Hermione lassan a lány bugyijába dugta bal kezét. Óvatosan, szelíden simogatni kezdte Luna szeméremdombját, mintha csak magát kényeztetné.

Luna, Hermione gyengédségével ellentétben szilaj volt, és valósággal leszaggatta a griffendélesről a szoknyát. Az anyag reccsenve adta meg magát, hogy a szőke messzire hajíthassa. Hermione bugyijával sem volt gyengédebb. Mivel a lány kilépett a papucsából, mielőtt a takaróra ült volna, így Hermione már tökéletesen meztelen volt.

- Nem tudnál egy kicsit halkabb lenni? Mindenkit idecsődítesz ezzel a rombolással… - nevetett fel halkan a griffendéles. Luna csak kacsintott.

- Pont ez a célom… - azzal ismét belefeledkezett Hermione testének tanulmányozásában. – Őszintén remélem, hogy itt van Piton… - sóhajtott bele Hermione barnás, rakoncátlan tincseibe. – Minden perverziómat kielégítené, ha egyszer végignézné, amint jól érezzük magunkat… - kuncogott. Hermione zavartan felnevetett.

- Én inkább nem szeretnék ebbe belegondolni - csókolta meg a barátnőjét. Hosszú, nyelves csókjuk után mindketten ziháltak. Alig kaptak levegőt, mégsem akartak elválni a másik szájától. Hermione ujjai ismét lesiklottak Luna hasán át a szeméremdombjáig. Rövid ideig eljátszadozott a selymes szőrzettel, majd még mélyebbre csúsztatta ujjait. Ingerelni kezdte a lány csiklóját. Luna halkan felsikoltott, mikor Hermione belémélyesztette ujjait. Néhány percig remegve hagyta, hogy a griffendéles garázdálkodjon a testén, majd egy szenvedélyes csók keretében ledöntötte a térdéről Grangert, majd föléje kerekedett a szőnyegen.

Hosszasan csókolóztak, majd nyelvével indult felfedezőútra Hermione testén. Harapdálta, csókolgatta Hermione melleit. A lány mellbimbói mereven sütkéreztek a hold és a mécsesek lángjában, mikor Luna szája még lejjebb csúszott.

Lovegood apró csókokkal borította be Hermione fehér hasát, miközben ujjaival a lányba hatolt. Hosszan és mélyen a hüvelyében tartotta, mozgatta ujjait. Hermione hangosan felnyögött, hátrafeszítette fejét. Szemeit félig lehunyva tartotta. Mennyire szerette, amikor a barátnője vezeti őt az éden felé…

Egy különös árnyékra lett figyelmes, de mikor jobban kinyitotta a szemét, hogy megfigyelje a jelenséget, addigra az eltűnt. Ekkor Luna már a nyelvével kezdte kényeztetni érzékeny pontját, így már nem is érdekelte, mi lehetett az…

Luna kitett magáért, Hermione hosszasan nyöszörgött, és vonaglott, mire a vágy kínjaitól szabadulva kielégült. Sikoly helyett csak egy forró sóhajt volt képes kipréselni a tüdejéből. Viszont valaki felnyögött a közelben. Hermione felkapta a fejét az ismeretlen hangra, ám Luna lecsapott ajkára, és megcsókolta.

- Te nem hallottad? – kérdezte halkan a csók után a szőkétől. – Biztosan van itt valaki…

- Persze… - mosolygott Luna. – Üldözési mániád van… Nincs itt senki, rajtunk kívül. Hidd már el… Ha valaki itt lenne, akkor már rég felfedte volna magát… Piton professzor, maga az? – kérdezte hangosan a sötétségbe Luna, majd nevetve folytatta. – Felőlem ledobhatja a talárját, és csatlakozhat…

- Luna, teljesen megőrültél? – kémlelte a terem sötétebb része felét Hermione. Luna csak vigyorgott. Egy árny sem mozdult a szobában, pedig a lányok minden porcikájukkal figyeltek.

- Látod, mondtam, hogy nincs itt senki… - vont vállat Luna.

- Biztos, hogy tévedsz… Piton itt van… Érzem… - ellenkezett Hermione elpirulva. Bele sem akart gondolni, hogy a tanára mi mindent láthatott…

- Rendben van, Piton professzor! – szólalt meg ismét a sötétség felé a szőke. – Ha nem szeretne csatlakozni a társaságunkhoz, akkor kérem, jelezze egy köhintéssel… - semmi nesz, semmi zaj. Semmi köhintés. – Rendben, rejtőzködjék… Legalább holnap jelezze sötét varázslatok kivédése órán, hogy itt volt velünk…

- Luna, befognád a szádat? – szólt a barátnőjére Hermione.

- Legyen egy kódszavunk, amit, ha kimond, akkor tudni fogjuk, hogy titokban, de jelen volt a randevúnkon… - mókázott tovább Luna. – Hermi, mit szólnál a bolyhos nyuszifül-kódnak?

-Elég kevés az esély arra, hogy Piton valaha kiejti ezeket a szavakat… - kuncogott fel a barna hajú lány is.

- Vagy legyen inkább csíkos zokni a jelszavunk? – nézett a saját lábára a szőke. Hermione csak legyintett egyet, félig a sötét, félig Luna felé. Oldalra döntötte fejét, és mosolygott. Tudta, hogy figyelik, mégsem tudott semmit kitalálni, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból… Talán nem is figyeli senki, csak a saját lelkiismerete játszik vele, amiért ő, az eminens a tilosban jár…

Vett egy mély levegőt, hogy lenyugtassa dübörgő szívét. Luna arca is kipirosodott, összemosolyogtak, amikor találkozott tekintetük.

- Szeretlek, Hermione…

- Én is szeretlek, Luna. Teljesen őrült vagy… - mosolygott a barna hajú lány, majd megcsókolta a kedvesét. Hosszasan kényeztette a szőkét simogatásával, csókjaival. Ráérősen nyalogatta, csókolgatta végig Lovegood mellét, hasát, majd egyre lejjebb vándorolt szájával. A szőke lány felhúzta a lábát, küszködött a vágy kínjaival.

Nyelvével becézgette a legtitkosabb pontjait Luna testének. Luna felsikított a gyönyörtől. Hermione a világ összes kincséért sem hagyta volna abba a becézgetést. Figyelt Luna visszajelzéseire, vibrált saját vágyától, de fél füllel a sötétséget hallgatta. Nem is hiába, mert ismét hallotta azt az alig hallható, megkínzott sóhajt… Valahonnan a közelből jöhetett… Gúnyosan mosolygott maga elé egy pillanatig, majd tovább kényeztette kedvesét. Luna újra és újra felsikkantott, majd Hermione nevét suttogva, kéjesen felsóhajtott. Még vonaglott néhányat, aztán megkönnyebbülten visszaejtette a fejét a takaróra.

- Hermi, csókolj meg… - suttogta maga elé. A lány megadta magát a kérésnek, a szőke fölé hajolva hosszú csókban forrtak össze. Néhány percig egymás ajkára tapadva próbáltak lélegezni, ám ez lehetetlennek bizonyult; végül el kellett szakadniuk a másik szájától. Zihálva ölelték egymást.

- Boldog vagyok veled… - mondta halkan Hermione. – Most nagyon jó minden…

- Azért Piton nekem hiányzik… - nevetett fel Luna.

- Itt rejtőzködik valahol… - sóhajtott a griffendéles.

- Ne kezdd már megint…

- Te hoztad szóba, Luna…

- A te fixa ideálod. Tudom, hogy titokban buksz rá…

- Ugyan… - csitította a barátnőjét Granger. Még maga előtt is igyekezett titkolni, amit Luna kimondott.

- Nem számít, nekem is bejönne egy menet erejéig a vén csont - vigyorgott a szőke, majd ismételten csókolgatni kezdte Hermionét…

 

Hajnalban elaludtak, és a könyvtár nyitása előtt ébredtek fel néhány perccel. A kába ébredést vad öltözés követte. Sietősen kapkodták magukra a ruháikat, majd Luna egy pálcaintéssel eltüntette a takarót, az üres epres tálkát, és a csonkig égett mécseseket. Még egy gyors csókot váltottak, aztán Hermione eltűnt a kandalló tüzében. Alig egy perc múlva Luna ugyanígy követte, ám ő a saját klubhelyiségébe sietett. Alig tűnt el a kandalló örökös tüzében, már nyílt is a könyvtárajtó, és Madam Cvikker megérkezett az első diákokkal.

Hermione egyik szeme sírt, a másik nevetett. Nagyon jól érezte magát Lunával, de elaludni… Ez nagy felelőtlenség volt… Eléggé megkéstek, Hermione már senkit sem talált a griffendéles klubhelyiségbe. Gyorsan felrohant a szobájába, ruhát cserélt, magához vette a könyveit, és szaladt az első órájára. Már arra sem maradt ideje, hogy esetleg reggelizzen – arról is lekéstek…

Az első óra átváltozástan volt, aztán sötét varázslatok kivédése. Míg arra várt, hogy az ötödévesek, és Luna kijöjjön az svk-teremből, fáradtan és boldogan dőlt neki a falnak. Amikor felpattant az ajtó, és kiiramodtak a diákok, Luna az elsők között volt. Csak kacsintott és szerelmesen rámosolygott Hermionéra, majd a barátaival elindult a következő órájára.

Hermione visszamosolygott, majd becaplatott a tanterembe. Ott meglátta Piton hideg tekintetét, és újra mosolyognia kellett. Hogy is gondolhatta, hogy a férfi esetleg kileshette őket Lunával? Önkéntelenül is megrázta a fejét. Az lehetetlen. Igyekezett elvegyülni a csoportban, ám mindig vissza-visszapillantott az asztalánál dolgozó tanárára.

 

Az óra végre elkezdődött. Piton szigorú volt, mint mindig. Piszkálódott, gúnyolódott, ahogy általában. Semmi különleges nem történt, hacsak az nem, hogy Neville miatt, aki felborított egy asztalt, levont 30 pontot.

- Longbottom, magában annyi varázserő van, mint egy csíkos zokniban! – rivallt rá szegény, halálsápadt Neville-re. A mondat után Hermione mosolya is leolvadt. Elejtette a varázspálcáját, mire az a néma teremben nagyot koppanva ért földet. Egy pillanat alatt elvörösödött, és remegni kezdett. Akkor Piton mégis tudja… Ott volt tegnap! Ott volt tegnap, és mindent hallott… Én mindent látott! Piton tegnap végignézte az egész… Te Úristen! Merlin, segíts! Hermione alig kapott levegőt, pedig vadul próbálkozott úrrá lenni hirtelen jött pánikján. – Mi az, Granger? – nézett rajta végig hidegen Piton. Kutató tekintete láttán Hermione csak nyelt egyet, de nem tudott megszólalni. Inkább lehajolt, és megkereste a varázspálcáját. Amikor, percekkel később felbukkant, a többiek már ismét ártáselhárítást gyakoroltak, csak Piton állt előtte fenyegető magasan. – Mi az, Granger? Elvitte a cica a nyelvét? – kérdezte halkan a tanár, majd halványan mosolyra húzta a száját. – Vagy valami más történt a nyelvével? – Hermione megkövülten állt a férfival szemben, és fogalma sem volt, mit kellene reagálnia. – El ne merészeljen futni megint… Inkább gyakoroljon, óra van… Longbottom, Merlinre, mit művel már megint…?

 

By: angel8

 

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]