Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Ismerős a tömegben

 

Tartalom: Egy különös, nyárközépi rock-koncert, zene és vodka befolyása alatt történő felismerések, megismerések, párbeszédek.

Szereplők: SSHG

Kategória: általános, talán humoros

Műfaj: novella (befejezett)

Figyelmeztetés: irreális az egész, inkább ne olvassátok el! XDDD

 

Piton hunyorgott. Utálta, amikor elvakították a reflektorok. Semmi gond, amilyen keveset lát ő a tömegből – a tömeg is olyan keveset lát az emberekből. Ráadásul őt még a dobok is takarják. Végre felugrott az énekes is a színpadra, és végre-végre-végre valahára játszani kezdett a banda. Piton a doboknál ült, szakadt farmer, szegecselt öv és karkötők, fehér trikó. A felirat sokat elárult: Facér. Két karja teli volt tetoválásokkal; ördögök, angyalok, és a Sötét Jegy. Még szerencse, hogy a muglik nem ismerték a valódi jelentését…

A zene dübörgött, Piton beleadott mindent. Istenien játszott, látszott rajta, élvezi, amit csinál. Már csak ez a hobbija maradt meg kamaszkorából, a dobolás. Szerencsére a bandája nem volt olyan sikeres, hogy mindig koncertezzenek; inkább csak nyárra álltak össze egy kis örömzenélésre.

Fél szemmel mindig a tömeget leste, hogy vajon mikor sétál be a klubba egy átkozott ismerőse, aki nem tudott a szenvedélyéről, és mikor bukik le. Hatodik érzéke megsúgta, hogy nézzen a színpad bal oldalára. Két fiatal ugrált a basszusgitáros előtt, az egyik különösen ismerősnek tűnt. Fekete fűzőt, és nadrágot hordott. Oldalán két kiló lánc csilingelt, ahogy táncolt. Barna haját kontyba kötötte, és felszabadultan ugrált, szórakozott.

Sajnálatos módon a lány szeme- szája ordenáré módon ki volt festve feketére, így nem ismerte fel; de a vonásai és a mozgása alapján felettébb gyanús lett a férfinak. Fél órán keresztül táncoltak, majd valamin csúnyán összevesztek. Piton minden apró rezdülését figyelte a lánynak. Ellökte magától a fiút, aki közönyösen odébb állt, hogy más áldozat után nézzen. A lány még nézett utána egy rövid ideig, aztán az ellenkező irányba indult el.

Azután Piton már nem látta őket, de valami folyton arra késztette, hogy balra nézzen, esetleg visszajött-e a Halál Angyala. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy valamelyik eszement diákja lehetett a lány. Bárcsak összefuthatna vele, mekkora döbbenetet okozhatna neki. Sőt, talán később, az első adandó alkalommal, meg is büntethetné az iskolában… Piton boldogan elvigyorodott az ötletén; majd amikor a banda szünetet tartott, kiugrott a dobok mögül, és arra indult el, amerre eltűnt a lány is.

Nem találta meg, pedig körbenézett a bárpultnál, és az asztaloknál is. Többen meg akarták hívni egy sörre, de aztán inkább kimenekült a hátsó bejáraton, hogy elszívjon egy cigit. Gyűlölte, amikor tapogatták, és hátba veregették. Undorító jószág a rajongó… Megborzongott a vékony trikójában a kinti, hűvös széltől.

Rágyújtott, aztán körülnézett. Kicsit távolabb egy alak fetrengett a lépcsőn. Kicsit közelebb lépett hozzá, hogy megnézze részeg-e mindössze, vagy esetleg leütötték. Ronda környéken állt a kocsma, itt minden előfordult már…

Legnagyobb megdöbbenésére az ismerős lány feküdt a lábainál. Kezében üveget tartott, amit nagy nehézségek árán azért még a szájához emelt, hogy újra és újra belekortyoljon. Piton leült mellé, és ránézett. A lánynak sokkal több időbe telt, mire rádöbbent, hogy valaki őt nézi, alig fél méterről.

- Ki az ördög hívott? – kérdezte otrombán a férfitől. Legszívesebben felállt és elrohant volna, de a megivott alkohol mennyiségétől ez maga lett volna a lehetetlen küldetés.

- Ismerős vagy nekem – morogta Piton, majd a lány maszatos arcába nézett. A rengeteg fekete festék megkopott a sírástól, és a szemek alatt elfolyt. Illetve a lány elmaszatolta magán.

- Cseszd meg… Úgy utálom… a pasikat… - nyögte maga elé a lány, majd lassan méltóztatott megszemlélni, hogy kivel is beszélget. Legnagyobb megdöbbenésére Perselus Piton ült mellette a hűvös lépcsőn. De micsoda szerelésben… Farmer, trikó, tetoválások. Szakasztott olyan, mint a banda dobosa… A lány eltátotta a száját. – Nem… Én ezt nem hiszem el… Piton professzor? – kérdezte halkan, még szemérmetlenebbül megbámulva a férfit.

- Maga az, Granger? – villant át Piton agyán. Csak az a nyomorult kis griffendéles tudta ilyen hangsúllyal kiejteni a nevét.

- Iiigen… uram… - vihogta a lány, majd még egyszer meghúzta az üvegét. Ez maga a rémálmok legijesztőbbike. Piton, mint egy ismerős arc a koncerten… Egy rock-koncerten… Ez lehetetlen.

- Adja azt ide! – vette el Hermionétől az üvegét, amit aztán meg is kóstolt. Finom, enyhén borzongató vodka volt benne. – Árulja már el, mi a fenét keres maga itt?

- Hát ezt én is… kérdezhetném…

- De én kérdeztem előbb.

- Nem tudom, mit keresek itt. Nyilván szerettem volna kikapcsolódni… És különben is, nyár van, azt csinálok, amit… akarok.

- Na persze… És ki volt az a szerencsétlen, akit lekoptatott?

- Honnan veszi, hogy bárkit is lekoptattam volna?

- Balra táncoltak, a színpad oldalán… Mindent láttam.

- Aaauuu.

- Ki volt az?

- Mit tudom én… Mondta a nevét, de… Itt akaszkodott rám…

- Granger… Nem ismerek magára! – dobta el az elszívott cigijét Piton.

- Én sem magára, uram – vigyorgott Hermione kábán. – Mióta dobol?

- Ezer éve. Most mennem kell. Menjen haza!

- Eszemben sincs… Csak levegőzni jöttem ki, aztán… megyek is vissza… elméletileg még tudok járni – kuncogott a lány magán. Piton felállt, majd lenézett a diákjára.

- Mit bánom én… De ha baja esik, Granger… A saját kezemmel fogom megfojtani!

- Rendben, u-u…uram – bólintott vidáman a lány, aztán lassan, macskásan összeszedte magát, és felállt. Nem is szédült annyira, mint várta. Nem is forgott olyan gyorsan a Föld. Szerencsére. Szeme fáradtan és ártatlanul csillogott. – Megyek is… Várnak a pultnál… Minő… meglepetés volt számomra… uram. Hukk. Elnézést.

- Meglepetés a javából, az szent. Van itt valaki, aki hazavihetné, Granger?

- Ne aggódjon, nem lakom messze… Csak itt a… Itt a… öööö… Valamelyik sarkon túl – nevetgélt Hermione.

Piton vérbe forgó szemmel elkapta a lány karját, és bevonszolta a pulthoz. Granger felszisszenve vette tudomásul, hogy a férfi sokkal erősebben fogja, mint az talán szükséges lett volna.

A pultos boldogan bólogatott, amikor a banda dobosa villámló tekintettel az egyik szélső bárszékre lökött egy lányt, majd ráparancsolt a bárban dolgozóra, hogy valahogyan józanítsa ki, mire vége a koncertnek. A pultos csak vigyorgott, és bólogatott; majd Piton a fejét fogva visszamenekült a színpadra.

Mit gondolhat most az a szemét pultos? Biztosan azt, hogy ma éjszakára ezt a kis hülyét választotta ki magának játékszerül. Pedig, ha tudná, hogy Granger a diákja, és ráadásul milyen kis idegesítő, mindentudó, főokos; akkor biztosan nem kombinálna… Bár, azt meg kell hagyni, hogy jól áll neki a fekete szín, és a fűző… Kiemeli a dekoltázsát. Merlinre… Piton megrázta a fejét. Hogy juthatott eszébe egyáltalán Granger dekoltázsa… Ez beteges!

Az énekes is vigyorogva konstatálta, hogy Piton méltóztatott visszafáradni a dobok mögé a részeg kiscsaj pulthoz támogatása után. Piton csak legyintett egyet, aztán belekezdett a következő számba. A következő egy órában zúzósabbnál zúzósabb számokat játszottak, a tömeg tombolt, a banda sütkérezett a dics- és rivaldafényben. Imádták a dalokat, a közönség együtt énekelt az énekessel.

Piton elégedetten játszott hátul, tekintetét szinte alig vette le a pultnál hagyott lányról. Granger eleinte csak támaszkodott, és szinte aludt; aztán a pultos koktéljától lassan magához tért. Szeme egyre kétségbeesettebben kezdett csillogni, majd fel-felpislantott a színpadra, hogy valóban Piton ül-e a doboknál.

Szeme összeakadt a férfiéval. Utálatos tanára gúnyosan rámosolygott, mire elkapta róla a tekintetét. Átkozni kezdte magát, amiért egyáltalán eljött a koncertre. Nevenincs zenekar díjtalan koncertje egy lepukkant kocsmában… Sejtette ugyan, hogy valami különös fog vele történni; de azért ez több a soknál. Illetve a sokknál.

Először azaz ostoba gyerek, aki fel akarta rángatni magához; most meg Piton… Hermione előhalászott a zsebéből egy zsebkendőt, és körülbelül megigazította a szétkent sminkjét. Igaz, a felét letörölte, de még így is elegendő maradt az arcán, hogy esetleg maszkként takarja az ismerősök előtt. A hasonlóan kifestett tömegben igazán nem volt feltűnő.

Felsóhajtott, majd megitta a kávés koktélja maradékát. Fizetni és menni akart, de a pultos egyszerűen nem engedte el. Határozottan marasztalta, a dobos parancsára. Hermione tág szemmel a színpadra nézett, és kérdőn a tanárára bámult.

Piton mosolygott, de nem adta jelét, hogy változtatna a döntésén. Ha azt mondta a pultosnak, hogy a lány marad, akkor bizony marad. Inkább lehunyta a szemét, és vakon, mosolyogva játszott tovább. Még a fejét sem volt hajlandó elfordítani, nehogy félreértelmezze Granger, és azt higgye, hogy szabadon, büntetlenül elmehet.

Hermione grimaszolva ült vissza. A pultos letett eléje egy adag kávét, azt kezdte el kevergetni. A zene beivódott a bőrébe, a vérébe. Legszívesebben táncra perdült volna, csak a lábai nem bírták volna el maradéktalanul. Talán azért kicsit sok volt a vodka… Talán… De ennyi csalódás után ez a legkevesebb, amit megérdemel…

Lassan kevergette a kávéját, néha felpillantott a színpadra. Hogy Piton figyelte-e még. Természetesen figyelte. Hermione egyszer csak elnevette magát. Gyakorlatilag Piton jól nézett ki a szakadt gatyájában, az izzadt trikójában a dobok mögött. Tényleg sokkal inkább kiöregedett zenésznek tűnt, semmint felelősségteljes tanárnak egy varázslóiskolában. Áthatóan megszemlélte a férfi vállait. Tele voltak tetoválással. Ki gondolta volna, hogy Piton ilyen… természetellenesen is tud viselkedni. A természetellenes kifejezésre újra felnevetett, amit a férfi is észrevett.

Legszívesebben legilimentálta volna a lányt, de akkor biztosan eltéveszti a ritmust. Hiszen azért a dobokra is figyelnie kell… Elvigyorodott. Még eljátszanak két számot, aztán végeztek mára… Utána visszatérhet Grangerhez. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha pont vele fusson össze egy ilyen helyen. Kellemes meglepetés. Sőt, talán varázslat…

Gondolkodni kezdett, hogy miket vágjon a lány fejéhez. Ha a Roxfortban lennének, talán még pontokat is levonna. Kicsit sajnálta, hogy nem ott vannak. Bár… így sokkal szabadabb területen mozoghatott… Talán még haza is kíséri az eminenst.

Ebben a pillanatban összemosolyogtak, aztán Hermione zavartan elkapta a férfiról a tekintetét. Talán hasonlókon törte a fejét…

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]