Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Imperius

Imperius

 

Szereplők: Perselus Piton, Hermione Granger

Kategória: PWP, sötét, erősen korhatáros!

Sorozat: Átok alatt – 1. rész

Műfaj: novella

Korhatár: +18!!!

Figyelmeztetések: felnőtt tartalom, erőszak, fizikai bántalmazás!

Egyéb megjegyzések: jelen történetem Perselus Pitonja egy cseppet sem hasonlít a romantikus történetek bájitaltanárára. Akit zavar, és lelkileg összetörne egy ilyen fikció olvasásakor, kérem, olvasson mást. Mindenkinek jobb lesz így.

Továbbá a sztori figyelmen kívül hagyja a JKR által írt 7. kötet történéseit, a háborút, és minden egyebet. Hermione hetedéves, végzős diák; Piton pedig velejéig romlott.

 

¤¤¤

 

Hermione Granger mosolyogva tűnt el a Tiltott Rengeteg fái között. Nyár eleje volt, a barátai a könyvtárban senyvedtek, a vizsgákra tanultak, míg ő engedélyt adott magának egy kis kikapcsolódásra. A kellemes napsütés egyszerűen kicsábította a kastély falai közül. Szándékosan a kietlenebb vidéket választotta, távol az iskolától, és a diákoktól, ezért is indult a Tiltott Rengetegbe. Keresett egy hívogató tisztást, pokrócot bűvölt a fűbe, és elheveredett rajta. Még egy könyvet sem hozott magával, nehogy bűnbe essen, és belelapozzon. Most csak a semmittevésnek akart áldozni. Mivel ragyogott a nap a tisztáson, rövid időn belül levette a blúzát, kioldotta a nyakkendőjét, és önfeledt napfürdőzésbe kezdett.

 

Perselus Piton morózusan járta a Tiltott Rengeteget, hogy ferula asafoetidát, ismertebb nevén ördöggyökeret gyűjtsön az éppen kifogyó készletébe. Szerencsére talált néhány használható méretű szárat, így valamelyest elégedetten indult vissza a kastély felé. Unottan nézelődött a fák között, amikor egy félmeztelen lányt pillantott meg a fűben. Egy pokrócon feküdt, a hasára fordulva, háttal a férfinak. Piton megnyalta a felső ajkát, aztán nesztelenül közelebb osont a lányhoz.

Közelebb érve megpillantotta a lány mellé dobott inget, és griffendéles nyakkendőt, ami Piton számára már elegendő volt egy csatához. Hangtalanul megkerülte a tisztást, aztán váratlanul a lány elé lépett. Hermione sikítva riadt fel a nyugalmas napozásból. Úgy ült fel, mint akin végigszaladt az áram; maga elé kapta a kezeit.

- Nocsak, Granger, hogyhogy nem a könyvtárban magol? – kérdezte gúnyosan Piton, újra és újra végigpásztázva a diákja fehér testét.

- Adtam magamnak egy szabad délutánt, uram – pironkodott a lány. Igyekezett minél többet eltakarni a melltartójából és a dekoltázsából.

- A szabad délután kifejezés alatt szemlátomást a nyilvános meztelenkedést érti – jegyezte meg a férfi. Hermione félszegen oldalra pillantott, hogy lemérje a közte és a ledobott blúza közötti távolságot, mire Piton gúnyosan elmosolyodott. – Ugyan, ne zavartassa magát! Csak nyugodtan henteregjen tovább, mintha itt sem lennék…

- De hát…

- Mondom, hogy semmi gond, Granger… - ironizált a férfi, de Hermione felugrott, és dühösen nézett a tanárára. – Most éppen a szemmel verést gyakorolja rajtam?

A griffendéles rá sem bagózott Piton szavaira, elfordult, és odalépett, leguggolt a ruháihoz.

- Ez nem ér, Granger! Nehogy felöltözzön! Álljon fel! Álljon fel! Imperio! – rántott pálcát a bájitaltanár. Az átok Hermione fehér hátát érte, különös sebet égetve a lány bőrébe. Granger szeme elhomályosodott, aztán gépiesen felállt, és szembe fordult a férfival. Halkan duruzsolt egy hangocska az agyában, hogy bajban van, álljon ellen az átoknak, és meneküljön, mégis képtelen volt megmozdulni. Görcsösen szorította a kezei között a blúzát. Döbbenten meredt Pitonra, mert lassan, de mélyen beleivódott a tudatába, hogy a férfi egy főbenjáró átkot szórt rá. A tanára elvigyorodott, aztán közelebb lépett a lányhoz, elvette tőle a blúzt, és visszadobta a pokrócra. Hermione értetlenül nézett a ruhadarabja után. – Granger, nem ismerek magára! Hát semmit sem tanult sötét varázslatok kivédéséből? Mit teszünk, ha imperiust mondanak ki a fejünkre? – kérdezte vészjóslóan halk hangon a férfi. Mivel alig fél méterre állt a lánytól, és sötét toronyként magasodott föléje, a griffendéles reszketni kezdett a közelségétől. Beleremegett még a gondolatba is, hogy akár meg is érintheti a zsíros hajú, horgas orrú, menthetetlenül rosszindulatú, mardekáros házvezető.

Kattogott a lány agya, de alig tudott szavakat, szótagokat megfogalmazni. Hiába üvöltötte volna a választ a kérdésre, alig volt ereje kinyitni a száját.

- Ellen…állunk.

- Bár látnám, hogy kegyed ellenáll. Próbáljuk újra! Vetkőzzön!

- Nem… - sziszegte erőtlenül Hermione.

- Vetkőzzön! Imperio! – húzta gonosz mosolyra száját Piton. Hermione másodpercekig csak nézett maga elé, és küzdött a parancs ellen, de annak ereje egyszerűen elsodorta az öntudatát. Szinte automatizált mozdulatokkal kapcsolta ki, és vette le a melltartóját. – Merlinre, ez könnyebb, mint reméltem! – nevetett Piton. – A régi szép időkben nagyon jókat szórakoztunk ezzel a varázsigével… Ó, Granger, legalább megpróbálhatna ellenkezni…

- Én… próbálok… - Hermione egyszerre dühösen és kétségbeesetten nézett a pokrócon heverő melltartója után. Piton kedvtelve nézte a lány hegyes melleit, aztán ismét a griffendéles szemét kezdte delejezni.

- Csakugyan?

- Próbálok… de maga erősebb – sütötte le a szemét Granger fáradt aggyal. Úgy érezte magát a néhány másodperces szemkontaktustól, mintha kiszívták volna minden életerejét. – Sokkal erősebb.

- Ne hízelegjen! Ezzel nem megy semmire! Vegye le a szoknyáját!

- Nem…

- Vegye le!

- Mit akar… tőlem?

- Vegye le a szoknyáját, most!

- Nem… - rázta meg a fejét Hermione. Nem akart a mostani helyzeténél jobban megszégyenülni a férfi előtt. Úgy érezte magát, mintha egy lidérces álomból ébredezne.

- Nézzen rám, és vegye le! – utasította ellentmondás nem tűrő hangon a lányt. Hermione felemelte a fejét, és Pitonra nézett, de elborzasztotta a férfi morbid vigyora, és megpróbálta eltaszítani magától. Piton azonban szinte olvasott Granger gondolataiban, akkora pofont kevert le Hermionénak, hogy a lány lehuppant a pokrócra.

A hirtelen jött fájdalom észhez térítette a kábaságból, és a ráugró férfit immár éberen próbálta távol tartani magától.

- Mi az ördög bújt magába? Azonnal engedjen el! – rivallt a tanárára, akinek azonban eszében sem volt eleget tenni a lány szavainak.

- Azt akarja, hogy én vegyem le a ruháit? Jól van! Megküzdök a győzelemért – sziszegte feldühödve Piton. Erőszakosan igyekezett a pokrócon, és sokkal inkább maga alatt tartani a diákját, miközben elkapta a lány combját, és végigszántotta az ujjaival. Egészen Hermione szoknyájáig jutott, rövid küzdelem árán alája nyúlt, és leszakította a lány bugyiját.

- Engedjen el! Piton professzor! Most már komolyan ijesztő, amit csinál… - csordult ki Hermione első könnye, amikor a férfi végérvényesen leteperte, és fél kézzel lefogta a lány hadakozó karjait.

- Az Imperius hatása alatt nem voltam elég ijesztő? – nevetett gúnyosan Piton, aztán hidegen belecsókolt a griffendéles vállgödrébe. Szabad kezével megmarkolta Hermione bal mellét. – Kellemes teste van, ezt meg kell hagyni, Granger…

- Mit akar tőlem? Engedjen el, kérem… - nyögte a lány, mikor Piton keményen harapdálni kezdte a jobb mellét.

- Szerintem már sejti, hogy mit akarok magától – vigyorgott a férfi, aztán visszatért a lány mellének kínzásához.

- Engedjen el… kérem… kérem…

- A végén könyörögni is fog? – mulatott Piton, majd ráfeküdt Hermione szétfeszített combjaira. Merev férfiassága hatalmas riadalmat keltett a griffendélesben, aki újult erővel akart kiszabadulni a tanára alól. Hogy valamennyire visszatartsa, Piton kíméletlenül beleharapott Granger mellébe. A lány felsikoltott a fájdalomtól, és egy pillanatra megdermedt a férfi alatt. – Ne olyan hevesen, kisasszony! Nekünk még dolgunk van itt… Kegyed mondta, hogy szabadságolta magát délutánra, tehát nem kell sietnünk – keze lassan lecsúszott Hermione melléről a hasáig. – Megpróbálom pálca nélkül is, régen veretlen voltam benne… Imperio! Fekszik!  – utasította a diákját Piton. Hermione igyekezett tartani magát, és minden erejével és eszével ellenállni.

- Nem… vagyok… a kutyája… Nem… - szabadulási kísérlete azonban sokkal gyengébbé vált, mint az átok előtt. Alig bírta felemelni a karjait.  – Engedjen… el…

- Pontosan tudja, hogy erősebb vagyok. Sokkal erősebb. Minden hiába, Granger. A gyengéket eltapossák – vigyorgott Piton. Jobb térdével még inkább szétfeszítette Hermione combjait, majd hideg ujjaival felhúzta a lány szoknyáját. – Komolyan mondom, ha kiderül, hogy még szűz, adok tíz pontot a Griffendélnek – nevetett gúnyosan a lányra. Hermione hisztérikusan vergődni kezdett a férfi alatt.

- Segítség! Segítség! Valaki!

- Maga életében először jött a Tiltott Rengeteg ezen eldugott részébe, ezért nem tudhatja, hogy senki nem merészkedik erre a környékre… Ezáltal hallani sem hallják, és segíteni sem tudnak rajtunk… - nyomott hideg csókot a diákja reszkető szájára Piton. – Hol is tartottam? Ó, igen… - hosszú ujjai végigsiklottak Hermione szeméremdombján, aztán óvatosan kutakodva a lányba süllyedtek. – Granger… Tíz pont a Griffendélnek… Köszönöm az élményt! – nevetett fel a férfi.

- Engedjen el… azonnal… engedjen el… - sírt Hermione.

- Elég unalmas a rimánkodása, de nem némítom el… Hallani akarom a sikolyait, Granger…

- Én nem… fogok… sikongatni…

- Dehogynem!

- Maga undorító… engedjen el…

- Imperiussal rá kellene vennem, hogy élvezze – nyalta meg a szája szélét Piton.

- Ne tegye ezt velem, kérem… kérem…

- Imperio!

- De… miért… ne… ne… - suttogta Hermione kábán. Piton érezte, hogy a diákja ellenkezése ismét gyengül, ezért villámgyorsan kigombolta a nadrágját, és kiszabadította magát az alsónadrágja fogságából. – Ne… kérem… professzor…

- Adja már fel! – sziszegte a férfi, és várt még néhány másodpercet, hogy az átok még erősebb hatást gyakoroljon a lányra. Hermione szeme egyre ködösült, ahogy Piton ismét rávetette magát a griffendéles mellére. Amikor a lány véletlenül felsóhajtott, gúnyosan elvigyorodott, és a diákjára nézett. – Helyes…

- Ne… gyűlölöm magát… engedjen el… gyűlölöm… gyűlölöm…

- Túlélem – harapta meg Hermione nyakát. Szabad kezével még igazított a lány combján, igyekezett még jobban maga alá vonni Grangert, aztán marokra fogta hímtagját, és a diákja lágyékához nyomta.

- Ne… - suttogta elfúló hangon a griffendéles.

- De… - vigyorgott Piton, majd kíméletlenül a lányba hatolt. Hermione összerándult, és felsikoltott a fájdalomtól. A férfi nem mozgott tovább, élénken figyelte a lány könnyes, kétségbeesett szemét. Tudta, hogy minél tovább vár a mozgással, annál tovább tart Granger szenvedése. Örömmel figyelte, ahogy a diákja görcsbe rándulva meredt a férfira. Aztán egyre sürgetőbbé vált számára is, hogy mozogni kezdjen Hermionéban. A fullasztó szorítás némileg enyhült a lány ölében, és egyre hívogatóbbá, kellemesebbé vált a férfi számára. Hermione azonban őrületes kínokat élt át, úgy érezte, a tanára kegyetlenül karóba húzza éppen. Meg sem tudott moccanni, csak igyekezett túlélni a perceket. – Jaj, de finom… - lihegte Piton, egyre sietősebb iramot diktálva.

- Maga… beteg…

- Befogom a száját, hogy hallgasson – vigyorgott a férfi kéjesen, mintegy megfenyegetve a lányt. Valósággal beleharapott Hermione ajkába, amit a griffendéles hirtelen ötlettől fogva viszonzott. Sikerült úgy elmarnia a tanára alsó ajkát, hogy két helyen is felszakította Piton bőrét, és a férfi szájából dőlni kezdett a vér.

- Engedjen… már… el… - minden erejével küzdeni próbált, de a professzor eltántoríthatatlannak bizonyult a gyönyör kapujában. A legkevésbé sem zavarta a tény, hogy vérzik az ajka, és a vércseppek mindegyike Hermione nyakára hull. Vigyorogva nézte az alatta vergődő lányt, és zavartalanul élvezte a kierőszakolt pásztorórát. Egyszerűen tudta, hogy mindent meg nem történtté tehet, és mardekáros létét kérdőjelezné meg, ha nem használná ki a helyzetet.

Amikor ívbe feszült a háta, és az utolsókat lökte a lányon, véresen, mohón csókolta szájon ismét a diákját. Hermione döbbenten, minden védekezésre képtelenül tűrte Piton vágyának kiteljesedését. A férfi felhördült, majd egy elégedett sóhaj után, megsimogatta a griffendéles véres száját, és arcát.

- Ne féljen, erre nem fog emlékezni… Exmemoriam!

 

Egy óra múlva Hermione kábultan ténfergett vissza a kastélyba. Szentül hitte, hogy elaludt, és mindössze rosszat álmodott. Homályos és megfoghatatlan rémképek kavarogtak az agyában, de nem tudta kikockázni, és feleleveníteni a részleteket. Annyit tudott, hogy le kell zuhanyoznia, mert ismeretlen illatot érzett magán, amitől egyszerűen rosszul volt, és a hányinger kerülgette. Észre sem vette, hogy a délután folyamán egy súlyos titok folytán újabb tíz ponttal nőtt a Griffendél előnye a Hollóhát előtt a házak versenyében.

 

 

By: angel8

 

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]