Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Férfias játékok

Férfias játékok

 

Főszereplők: Perselus Piton, és az ifjú Tom Denem

Kategória: slash, PWP

Műfaj: kétperces

Korhatár: +18 év

Figyelmeztetés: homoerotikus felnőtt tartalom – hehehe xD

 

Perselus Piton kényelmesen hátradőlt a foteljében, aztán lapozgatni kezdte a Luciustól kapott, öreg, szamárfüles naplót. Barátja szerint kellemes időtöltés a bogarászása, azonban Pitonnak feltűnt, hogy a megsárgult lapok egytől egyig üresek. Végigforgatta az elejétől a hátuljáig, mégsem talált benne egy olvasható bejegyzést sem. Amikor éppen becsukta volna, egy írás jelent meg az egyik oldalon:

Lucius, te vagy az?

Perselus érdeklődve nézte a szálkás betűket, aztán hirtelen ötlettől vezérelve pennát ragadott, és válaszolt kérdésre:

Nem. Te ki vagy?

Kis idő múltán megjelent a válasz:

Tom Denem vagyok. Téged hogy hívnak?

Miért érdekel? – Rótta a naplóba Piton.

Nincs kedved meglátogatni? Lapozz augusztus 8-ához!

A férfi egy darabig csak figyelte megjelenő, majd eltűnő betűket, aztán vigyorogva hátralapozott a nyári dátumhoz. Elvégre Tom Denem kérte, ő pedig hűséges halálfaló…

Amikor fényleni kezdtek a lapok, majd magába szippantotta a férfit, Perselus agyvérzés közeli állapotban bucskázott át a fekete-fehér világba. Nem szerette a váratlan fordulatokat.

A Roxfort alagsorában találta magát, sötét volt és hűvös. Tom Denem sápatagon állt az egyik ajtónál.

- Elárulod végre, hogy ki vagy? – kérdezte türelmetlenül. – Egyáltalán hogyan jutott hozzád a naplóm?

- A nevem Perselus Piton, a Roxfort egyik tanára vagyok. A naplót Lucius Malfoytól kaptam. Tényleg te volnál Tom Denem?

- Jobban szeretem, ha máshogyan hívnak – fintorgott a kamasz.

- Kitalálom. Voldemortnak?

- Igen, honnan tudod?

- Tippeltem – vigyorgott Piton, majd közelebb lépett a majdani legfélelmetesebb varázslóhoz. – Mit csinálsz itt?

- Várok, talán egyszer szüksége lesz a felnőtt Voldemortnak a mostani énemre… Kicsit unalmas, de megéri. Itt halhatatlan vagyok, nem létezik az idő.

- Kik élnek még itt?

- Senki, csak én. Ezért is kértem, hogy látogass meg.

- Lucius is megfordult már itt?

- Igen, elég gyakran eljött régebben, de mostanában hanyagol…

- És mit csináltok ilyenkor?

- Férfias dolgokat.

- Például?

- Dugunk.

- Ó – kerekedett el Piton szeme. – Mármint Lucius és te?

- Igen.

- És hogyhogy nem kislányokat rángatsz ide?

- Nem szeretem a lányokat, Perselus. Így hívnak, igaz?

- Igen.

- Szórakoztatsz? – kérdezte Tom, miközben egyik lábáról a másikra állt.

- Mivel?

- Férfias dolgokkal…

- Mi az, Tommy, tetszem? – kérdezte gúnyosan Piton a fiútól.

- Igen… Tudod, milyen régóta nem járt erre senki?

- Mindjárt meghatódom, Voldie… És hogyan képzelted a férfias játékunkat?

- Ahogy Lucius tanította nekem – csillant fel Tom szeme, aztán kinyitotta az ajtót, ami előtt álldogált. Intett a fejével Peselusnak, hogy kövesse őt. Piton vigyorogva indult a kamasz után. Egyelőre nem tudta, mit tanított Malfoy a leendő főnöküknek, de neki lett volna egy-két terve, hogyan üssék el az időt…

Az ajtón túl a jól ismert mardekáros klubhelyiség kapott helyet. Berendezésében puritánabb volt, mint amit Piton az utóbbi években látott, de így is tökéletes kényelmet biztosított egyetlen lakójának. Tom meglazította zöld és ezüst csíkos nyakkendőjét, de nem vette le. Lassan elkezdte kigombolni az ingjét, de néhány felső gomb után azt is abbahagyta, és inkább levette a cipőjét, a zokniját, majd a nadrágját.

- Így tanította Lucius? Vetkőzz le teljesen! Látni akarlak – morogta Piton rekedten. Érezte, hogy megmozdul valami a nadrágjában, ahogy a fiúról lassan lekerülnek a ruhák. Amikor Tom mindent lehámozott magáról, és kezdődő merevedéssel, áhítva a férfira nézett, Perselus elnevette magát.

- Nem tetszem neked? – kérdezte halkan Denem.

- De igen… Hogyan csináljuk, Tommy? – kérdezte vigyorogva Piton, miközben ledobta magáról a talárját.

- Jobban szeretem, ha Voldemortnak hívnak – helyesbített elpirulva a fiú, aztán a férfi elé térdelt. – Megmutatom, mit tanultam Luciustól, rendben? – Megerősítést sem várva kigombolta Piton nadrágját, lehúzta a sliccét. Kiszabadította éledező hímtagját, majd a szájába vette, és odaadóan cumizni kezdte. Piton tág szemekkel figyelte a jelenetet, hogyan nyeli tövig a vérrel megtelő férfiasságát a világ leendő legveszélyesebb mágusa, aztán átadta magát az érzésnek.

- Jól csinálod… Szopjál még, Voldemort… Még… Még… Jól csinálod… Ne hagyd abba… Még ne… - hörögte a férfi, és hintázó csípőjével ritmust adott Tom fejmozgásának. Érezte, ahogy egyre kínzóbbá válik a fiú kényeztetése, ezért elkapta Tomot a vállánál fogva, és a díványra penderítette. – Állj négykézlábra! – utasította reszelős hangon. Denem felhevülve teljesítette Piton parancsát, de kérdőn visszanézett a válla felett.

- És a síkosító? – pihegte álló farokkal.

- Ne viccelj – sziszegte Perselus, aztán Voldemort mögé térdelt, és istenesen berakta neki a lompost. Tom úgy üvöltött, mintha karóba húzták volna, míg a férfi kiélvezte a forró szűkösséget, és nem kezdett mozogni a kamaszban.

- LUCIUS NEM ÍGY SZOKTA! – vonyított a fiú, aztán mikor Piton vad ütemben dugni kezdte, gyorsan elpárolgott a dühe.

- Én nem vagyok… Lucius – lihegte gonosz mosollyal a férfi. Mindkét kezével szorosan markolta Tom derekát, és igyekezett minél mélyebben magára húzni. Alig két perc múlva úgy érezte, képes volna felgyújtani a kanapét a leheletével. Denem hangosan nyögdécselt, és fél kézzel a saját farkát gyötörte. Amikor elélvezett, elveszítette az egyensúlyát, és az összekent párnákra zuhant.

Piton egy pillanatra kicsusszant a fiúból, de villámgyorsan terpeszbe húzta a hasaló Voldemort lábait, hagyta, hogy az egyik magatehetetlenül lógjon a földre, és újra nekilendült az ánusz meghódításának. Tom a férfi mozgásának ütemére nyögött, de már annyi ereje sem volt, hogy a karfába kapaszkodjon. Amikor Piton elélvezett a feszítő forróságban, úgy zihált, mintha menthetetlen tüdőbeteg volna. Denemre hanyatlott, és igyekezett életben maradni.

Örült, hogy elfogadta Luciustól a naplót – valóban kellemes időtöltésnek bizonyul a tanulmányozása… Milyen apróságok ki nem derülnek a hatalmas Voldemortról… Azelőtt sosem gondolta volna, hogy szereti az efféle férfias játékokat…

 

 

By: angel8

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]