Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Farkasfog

Farkasfog

 

Szereplők: Perselus Piton és Remus Lupin

Kategória: SLASH!

Műfaj: egyperces

Korhatár: +16!

 

Sötét éjszaka volt, a csillagok hidegen ragyogtak, de a hold nem mutatta magát az égen. Perselus Piton kitámolygott a Szárnyas Vadkanból, összehúzta magán a talárt, és elindult az iskola kapuja felé. Alig hagyta el a roxmortsi házakat, máris tisztábban látta az életét. Sokkal összefüggőbb, érthetőbb lett minden. A szél és a hó ropogása hozzásegítették a sors titkainak kifürkészéséhez. Elnevette magát, amiért mániákusan gondolkodásra akarta késztetni az agyát. Tudta, hogy kész képtelenség volna; ha éppen most sikerülne megoldást találnia a gondjaira.

Hirtelen megroppant egy gally a közelben. Valaki nyilván rálépett. A hang irányába fordult, és azt kellett tapasztalnia, hogy Remus Lupin követte őt a kocsmától idáig.

- Mit akarsz már megint? – kérdezte Piton dühösen. Megtántorodott, ahogy elő akarta kapni a varázspálcáját, és darabokra átkozza a vérfarkast. – Most megkapod a… - Remus azonban odaugrott a férfihoz, és elkapta, mielőtt Piton beleszédült volna a hóba.

- Ne olyan hevesen, Perselus – mosolygott.

- Ne kóstolgass, Lupin – morgott Piton. Igyekezett kiszabadítani magát Remus fogságából, de csak annyit ért el, hogy elcsúszott, és magára rántotta Lupint is. – Ezt akartad, ugye? – sziszegte a rajta elterülő férfinak.

- Részeg vagy, Perselus. Egyedül is elestél volna… – mosolygott Remus. – De most legalább megízlelhetted, milyen alul lenni…

- Azonnal eressz el, te átokfajzat! – kiabálta Piton. Le akarta lökni magáról a férfit, de a vérfarkasnak mámoros tűz gyúlt a szemében, és a hóba szorította Perselus ellenkező karjait. – Mit akarsz tőlem? Takarodj innen, Lupin!

Azonban mielőtt átkokat szórhatott volna Remusra, a vérfarkas szenvedélyesen megcsókolta a vergődő foglyát. Tudta, hogy jobb alkalma úgy sem lesz soha, hogy érezhesse Perselus csókjának ízét. Így kapva kapott az alkalmon, hogy a férfi áldott részegségben bandukolt vissza az iskolába.

Szája vadul kutatta Piton hideg és konyak ízű ajkának rejtelmét, ösztönösen csókolta és harapta. Egyik kezével óvatlanul elengedte Perselus karját, hogy beletúrhasson a bájitalmester sötét hajába. Vak szenvedélye akaratlanul átragadt Pitonra, bódultan nyitotta száját, hogy magába fogadja Lupin mohó nyelvét. Finom és mégis követelőző csókot váltottak. Teltek a másodpercek, és nem tudtak elszakadni a másik szájától.

Remus kisimította Perselus nyakából a tincseit, majd a sápadt bőrre tapasztotta ajkát. Először csak játékosan szívogatta a férfi nyakát, majd konokul beléharapott, hogy némi emléket hagyjon maga után.

A harapás pillanatában Piton magára talált, és a fájdalom hatására tudatosult benne, hol van és mit is csinál éppen. Feldühödve letaszította magáról Lupint, aki felpattant, és berohant a fák közé.

Piton lassan felült, és zihálva tapogatta meg magát. Vékony csíkban csordogált a vére, amit berzenkedve szétmaszatolt a nyakán. Gyűlölte Remus Lupint, a lojalitását, a türelmét, a kiszámíthatatlanságát. Mindent gyűlölt benne, de leginkább azt, hogy a csókja új vágyakat pumpált Perselus ereibe. Amikor újra találkoznak, egyszerűen megöli, és kész. Vagy… esetleg megcsókolja, és utána öli meg… De ez nem maradhat megtorolatlanul! Dühösen felszisszent, aztán feltápászkodott a hóból.

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]