Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Exmemoriam

Exmemoriam!

 

Szereplők: Perselus Piton, Hermione Granger

Kategória: PWP, sötét, erősen korhatáros!

Sorozat: Átok alatt – 2. rész

Műfaj: novella

Korhatár: +18!!!

Figyelmeztetések: felnőtt tartalom, erőszak, fizikai bántalmazás!

Egyéb megjegyzések: jelen történetem Perselus Pitonja egy cseppet sem hasonlít a romantikus történetek bájitaltanárára. Akit zavar, és lelkileg összetörne egy ilyen fikció olvasásakor, kérem, olvasson mást. Mindenkinek jobb lesz így.

Továbbá a sztori figyelmen kívül hagyja a JKR által írt 7. kötet történéseit, a háborút, és minden egyebet. Hermione hetedéves, végzős diák; Piton pedig velejéig romlott.

Egyéb megjegyzések2: az Átok alatt elnevezésű sorozat történetei nem igazán kapcsolódnak egymáshoz, nem alkotnak összefüggő eseménysort, mindössze nem akartam az erőszakos ficeket besorolni a romantikus, szerelmetes ficek közé.

Ajánlom: Elionnak, a Tartozás című történet szerzőjének, barátnőmnek, hogy lássa, milyen egy igazi, retardált PWP. xD (Mottóm: ronts meg minden érző lelket, akit csak tudsz! * sátáni kacaj)

Alaphelyzet: Piton természetben dolgoztatja le Hermione büntetését. Három este valóban büntető munka – variációk egy témára…

 

×××

 

Első este

Hermione Granger tétován kopogott be a bájitaltanárához, büntetőmunkára jelentkezve. Igazság szerint fogalma sem volt, miért kárhoztatta a férfi háromestés pokoljárásra, gyanította, hogy csak rosszkor volt rossz helyen.

Amikor Piton professzor kinyitotta előtte az ajtót, körülnézett a folyosón, és szinte berántotta a lányt, a griffendéles ijedten rezzent össze. Gyűlölte Piton dolgozószobáját, valamiért évek óta irtózott tőle, noha talán sosem rendezte át a bútorokat a férfi, nem volt dohos, és még csak ablaktalan sem. Egy minimális pinceablak engedett be némi holdfényt, és friss levegőt a helyiségbe, de a lány nyomasztó érzésein ez sem segített.

Piton hangosan becsapta, aztán egy pálcaintéssel be is zárta a dolgozószobája ajtaját, majd a griffendéleshez fordult.

- Miért reszket? Még nem is mondtam, mit szánok mára büntetésként… - dongta körül a lesütött szemű Grangert.

- Elnézést – nyögte ki végül a lány. Mint már néhányszor, most is a rosszullét kerülgette, amikor Piton közel hajolt hozzá. Minden idegszála menekülni akart a férfi közeléből.

- Üljön le! – utasította gonosz mosollyal a tanár a diákját, a közelebbi fotelre bökve. Hermione elképedve foglalt helyet, majd Piton is leült vele szembe. – Hogy érzi magát? Ne nézzen rám értetlenül, válaszoljon, Granger!

- Köszönöm, jól – krákogott Hermione.

- Hazudik.

- Akkor nem jól.

- Miért?

- Nem is tudom… Frusztrál ez a szoba…

- Helyes. Tudja, hogy miért?

- Nem… nem igazán… Néhányszor már voltam itt, büntetőmunkán, de… semmi különös okom sincs rá, hogy…

- Biztosan? – húzta fel bal szemöldökét gonoszul a férfi. – Mit súgnak az érzékei, Granger?

- Nem tudom… ideges vagyok… azt hiszem…

- Nem fél? Nem retteg? Nem akar elrohanni?

- Hát… Megrémít a kérdéseivel, uram…

- Az jó. Van barátja, Granger?

- Nincs, uram… Miért? – kérdezett vissza halkan a lány. A hideg futott végig a hátán, amiért Piton ilyen kérdéseket tett fel neki.

- Ha nincs barátja, akkor nem is él szexuális életet?

- Ööö… nem.

- Tehát 17 évesen még szűz, igaz?

- Ööö… igen, uram.

Piton gúnyos mosolyra húzta vékony ajkait, és hidegen a lányra nézett. Hermione kristálytisztán érezte, hogy hatalmas bajban van. Jól láthatóan remegni kezdett.

- Nyugodtan nyúljon a bugyijába, és ellenőrizze a tévedését – mondta hanyagul a férfi, aztán kényelmesen hátradőlt a saját foteljében. A griffendéles sápadtan bámult a látszólag tökéletesen bomlott agyú tanárára.

- Micsoda?

- Ne kérdezzen vissza, tegye meg! – utasította Piton hűvösen.

- Nem!

- Jobb, ha tudja, hogy a szüzességét másfél éve ebben a fotelben veszítette el, kislány! – simította meg a professzor a saját foteljének karfáját.

- Maga megőrült! – csattant fel Hermione. Felugrott, de Piton a lányra szegezte az előrántott varázspálcáját. – Mi ütött magába, Piton professzor?!

- Nem is baj, hogy felállt, így jobban látom… Gyerünk, nyúljon a bugyijába, aztán mondjon nekem ellent!

Hermione arcán végigszaladtak az első kétségbeesett könnyek, amiket remegő kézzel maszált el.

- Nem hat meg a könnyeivel, csinálja, amit mondok! Vagy használjak bizonyos átkokat, hogy jobb belátásra bírjam, Granger? Tudom, hogy kíváncsi rá, vajon igazat mondok-e… És magában imádkozik, hogy csak blöfföljek…

Hermione szipogva csúsztatta a kezét a szoknyája alá, mire Piton sötéten elvigyorodott.

- Jó mélyen nyúlj be, hogy kétség se férhessen az igazamhoz… Azt hiszem, ez az a pont, amikor tegeződésre válthatunk, Hermione, mert ismét átlépünk bizonyos határokat… - duruzsolta a férfi. Hermione, amikor akadálytalanul magába mélyesztette az ujját, hangosan felzokogott.

- De hát… nem is emlékszem… - tépte ki a kezét a bugyijából, és állt dermedten alig egy lépésnyire a tanára előtt. Úgy patakzottak a könnyei, hogy alig látta Piton vonásait.

- Nyugodj meg, édes, erre sem fogsz – vigyorgott a férfi. – Gyere ide hozzám!

- Nem…

- Ezt néhányszor eljátszottuk már, most nem akarom. Hidd el, semmiféle lelkiismeret-furdalásom nem lesz, ha megátkozlak, csak neked fog sokkal jobban fájni… Gyere ide! – mordult rá a lányra. Hermione sírva lépett a férfi mellé, Piton a griffendéles pálcájáért nyúlt, és messzire elhajította azt. Tanult az őszi színjátékból. A diákjára vigyorgott. – Milyen érzés nagylánynak lenni? – kérdezte gúnyosan, aztán a szájába vette Hermione ama sokat tapasztalt ujját. – Hmm… Nyugodj meg, költői kérdés volt, nem kell rá válaszolnod… Látom rajtad az undort, és ez nekem elég válasz.

- Miért csinálja ezt? – kérdezte halkan Granger.

- Mert büntetlenül megtehetem. Ezért – vigyorgott Piton, aztán a kezénél fogva térdre rántotta maga előtt a lányt. – Gyerünk, Granger, használd azt a csinos kis szádat! – nyalta meg a felső ajkát a férfi, miközben kigombolta saját nadrágját, és lehúzta a sliccét.

Hermione patakzó könnyek között bámult a tanárára, ahogy az előveszi a merevedő férfiasságát.

- Ne akard, hogy kényszerítselek! – rivallt rá Piton, aztán a hajánál fogva rántotta magára a diákját. A griffendéles sírdogálva vette a szájába az eres hímtagot, mire a férfi elégedetten dőlt hátra a foteljében. Bal kezével igyekezett minél erősebben és mélyebben magára kényszeríteni a lányt, feszes ütemet diktálva Hermione mozgásának.

Granger azt hitte, belefullad az undorba és a könnyeibe. Piton férfiassága kínzó másodpercek alatt egyre merevebbé vált, ahogy Hermione fogai hozzáértek a bőréhez, a professzor kéjesen felhördült.

- Ne hagyd abba! – utasította rekedten a griffendélest. A lány már nem tudta eldönteni, hogy mit is akar valójában, megölni a férfit, vagy meghalni a szégyentől. Öklendezve kényeztette a tanárát, sután kapaszkodva a fotel karfájába. Amikor érezte, hogy Piton határozottan remegni kezd alatta, el akarta húzni a fejét, de a férfi nem engedte. – Szopjál csak… csináld… - nyomta vissza a lányt a félelmetesen duzzadt hímtagjára. Hermione sóhajtva engedelmeskedett, és amikor ismét mélyen bekapta a férfiasságot, Piton rászorította a fejét az ölére, azt hitte, belefullad. Ahogy szabadulni próbált, mocorogni kezdett. A férfi a tarkóját szorítva, üvöltve élvezett a griffendéles szájába. El akarta rántani a fejét, de Piton sokkal erőseb volt nála. – Nyeld csak le szépen… Aztán nyalj tisztára!

Hermione a könnyeivel együtt nyelte le a tanára spermáját, miközben azon imádkozott, hogy ne hányja el magát azonnal. Miután végzett, Piton ernyedt farokkal tespedt előtte a fotelban. Feneketlen szemei örvénylő elégedettségről árulkodtak. Hermione hangos zokogásban tört ki, a száját törölgette, és igyekezett magában tartani a vacsoráját.

- Nem haltál bele, látod… Mára ennyi lett volna a feladatod. Holnapra kitalálok valami izgalmasabbat… - vigyorgott Piton, majd a varázspálcájával kihúzott egy ezüstös fénycsíkot Hermione halántékából, és egy üres üvegcsébe irányította. A lány sírva figyelte a jelenetet. Annyi erőt sem érzett magában, hogy felálljon, és legkevesebb felpofozza a tanárt, bár talán odáig sosem jutna el, mert Piton halálra átkozná… Képtelen volt bármit is tenni. – Töröld le a könnyeidet, és ülj a fotelba! – mordult rá a férfi. Hermione néhány pillanatig csak bámult maga elé, aztán Pitont fürkészte, majd teljesítette a parancsot. Amikor elhelyezkedett, a férfi rászegezte a pálcáját. – Exmemoriam!

 

 

 

By: angel8

 

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]