Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Egy elítélt könyv miatt

 

Főszereplők: Hermione Granger, Bill Weasley
Stílus és kategória: erotikus ( PWP-szerű, de talán nem az) LOL
Műfaj: novella
Korhatár: +18 év
Figyelmeztetés: felnőtt tartalom!!!
Egyéb megjegyzés: a szerzőnek roppant megerőltető volt nem PWP-t írni, ezt kéretik figyelembe venni, és ennek tudatában kritizálni az alkotását! xD
Egyéb megjegyzés 2: a történet a Heliopath 3. kihívására készült.
Alaphelyzet: a nagy háború után járunk, Bill és Hermione egyedülállók: Fleur nem létezik, Ron csak régi barát. Hermione tizennyolc éves múlt.

Hermione kétszer is körülnézett az Odú nappalijában, és hosszasan fülelt a csendes, téli éjszakában, mielőtt leült a kanapéra, és kinyitotta a régről áhított könyvet, amit Rontól kapott karácsonyra.
Szerencsére a házban, hajnali fél kettő révén mindenki mélyen aludt, Harry és Ron, Ginny és a többi Weasley – így abban reménykedett, talán senki sem fogja megzavarni, amikor végre belekezd az új olvasmányába. Nem gondolta volna, hogy Ron valaha is figyelt rá, amikor erről a könyvről burkoltan áradozott, de kénytelen volt elismerni, hogy a fiú kellemes meglepetést okozott neki az ajándékkal.
Kényelembe helyezte magát a díványon, a legkevésbé sem zavarta a combján felcsúszott hálóing, feszült figyelemmel és izgalommal nyitotta ki a szinte elérhetetlen, és sehol sem kapható kötetet.
Már a megsárgult lapok, és a régi kézírás is borzongást váltottak ki a lányból. A kanapé melletti asztalkán gyertyák égtek, azok világították be fényes táncukkal a közvetlen környéket. Hermione szinte megtáltosodva lapozott a tartalomjegyzékhez, de az emeleti lépcső nyikorogva jelezte, hogy valaki közeledett.
Bill Weasley világított a lányra a pálcájával.
- Mit keresel itt, Hermione? Nem tudsz aludni? – kérdezte rekedten és borzasan a vörös hajú férfi. Hermione dübörgő szívvel nézett fel a könyvéből, de némileg meglepődött a látványon. Bill mindössze a takaróját csavarta a dereka köré, hogy eltakarja pucérságát. A puha takaró felséges uszályként terült el a fiú lábainál. A lány szája tátva maradt a festői összképtől.
- Nem akartam Ginnyt felébreszteni a fénnyel, ezért itt olvasok – morogta maga elé, majd elpirulva kapta el a szemét Billről. Nem akarta megbámulni a pőreségét, de alig tudta elfordítani tekintetét a fiúról.
- Mit olvasol?
- Egy könyvet, amit Rontól kaptam tegnap.
- Értem. A konyhába megyek, hozzak neked valamit inni? Anya sült kacsája egy kicsit sós lett… Legalábbis én azóta szomjazom.
- Biztosan még mindig szerelmes édesapádba – kuncogott Hermione. – Egy pohár valaminek én is örülnék…
- Rögtön jövök – bólintott a fiú, majd valóban hamar megfordult a konyhából, két üveg vajsörrel a kezében. – Ez jó lesz? – adta át az egyik sört.
- Tökéletes, köszönöm szépen – húzta maga alá a lábát a griffendéles, amitől, igaz még inkább kilátszott a bugyija, viszont elég helyet hagyott maga mellett, hogy Bill is leülhessen a díványra.
- Zavarlak? – huppant a lány mellé Weasley, majd belekortyolt az italába.
- Sosem zavarsz. Talán inkább én zavartalak meg a rendes, éjszakai pucérkodásodban – somolygott Hermione, aztán ő is letekerte az üveg kupakját.
- Mióta vágták fel ennyire a nyelved? Ginny és Ron teljesen elrontottak… Pedig te kedves és csendes lány voltál régen… - csóválta meg a fejét mosolyogva Bill is.
- Engem nem lehet csak úgy elrontani… Én tudatosan, és tervszerűen romlok el.
- És mit olvasol, te tudatosan romlott boszorkány? – fordította a figyelmét a lány által maga mellé rejtett könyv felé.
- Azt inkább hagyjuk…
- Biztos valami romantikus és szerelmes mugli történetet, amit szégyellnél bevallani – nevetett halkan Bill, mire Hermione megrázta a fejét.
- Nem kell aggódnom amiatt, hogy valaha is kitalálod.
- Ugyan már… Mutasd! Sokat elárul rólad, hogy mit olvasol a szabadidődben… - kortyolt még egyet a sörébe a fiú, majd egyszerűen elvette a lány combja és a dívány karfája közé préselt könyvet. – Hoppá! Azért ez meglepő… Hermione Granger, mit olvasol?! A gyönyörök kertjének titkos testamentuma.

- Tudom, most minden véleményed meg van rólam… - húzta el a száját a lány.
- Ugyan… Nekem is megvan… Sőt… Ha jobban megnézem, akkor ez az én példányom… Hogy került hozzád? Belopóztál a szobámba, és elloptad? Te kis tolvaj…
- Nem! Kikérem magamnak! Rontól kaptam karácsonyra! Én sosem lopózom be sehova, és nem veszek el semmit, ami nem az enyém!
- Pedig ez az én példányom. A hetvenkettedik oldalon, ahol rátérnek simogatás művészetére, ott például találsz egy hatalmas kávéfoltot.
- Kávéfoltot?!
- Ráköptem a kávét a könyvre, annyira meglepődtem legelőször, amit ott olvastam…
- Nem mondod…
- Majd meglátod te is. Felőlem nyugodtan olvasd el, aztán megvitatjuk a nézeteinket a témában… Mikor kezdett érdekelni a szexuálmágia?
- Már egy éve olvasgatok róla, és szinte mindenhol erre a könyvre hivatkoznak. Nagyon megörültem, amikor kinyitottam Ron ajándékát…
- Szerintem csak egy könyvet akart adni neked, ezért leemelt egyet az ajtó felőli polcomról, méghozzá a legmagasabbik pontjáról, mert úgy gondolta, hogy az már nekem sincs szemmagasságban, és olyan ritkán járok haza, észre sem veszem, ha eltűnik egy a gyűjteményemből…
- Így gondolod?
- Igen. Egyébként anyáék előtt ne nagyon mutogasd, mert ők harapnak az ilyesmiért. Szerintük a szexuálmágiához még ők is túl fiatalok és tapasztalatlanok, nemhogy a gyerekeik…
- Rendben, észben fogom tartani a tanácsot – mosolygott Hermione maga elé, aztán újra belekortyolt a vajsörébe. – Mikor és hogyan jutottál ehhez a kincshez? Manapság már lehetetlen megkapni az antikváriumokban…
- Még a Roxfortban nyertem el kártyán az egyik hugrabugostól. Azóta persze számtalanszor elolvastam, mert olvasmányos és a maga módján szórakoztató is.
- És… nem tudom, hogy illik-e megkérdeznem, de azért megkérdezem… próbálkoztál valaha szexuálmágiával? – a lány érezte, hogy a puszta kérdéstől, és feltételezéstől is vér szökött az arcába. Bill halkan elnevette magát.
- Igen, próbálkoztam, illetve próbálkoztunk, de rá kellett jönnöm, hogy amit túl görcsösen akarok, az úgy sem fog teljesülni. A szex maga egyébként is kész csoda, vagy varázslat, ha megfelelő partnerrel hoz össze a sors.
- Értem… Én csak egyszer próbálkoztam szexuálmágiával… kész kudarc volt – sóhajtott fel Hermione.
- Mi történt? – kíváncsiskodott Bill.
- A fiú elnevetgélte a dolgot, én pedig stresszeltem. Rémes volt.
- A következő jobb lesz.
- Egyelőre inkább maradok az elméletnél, köszönöm. Én nem akarok mostanában magyarázkodni, hogy mit is szeretnék, és hogyan, és főként: miért. A fiúk még nem elég érettek ehhez…
- Tizennyolc évesen még én sem a minőségre hajtottam, Hermione.
- Így vagytok kódolva? – nevetett fel a lány.
- Azért tudnék mutatni egy-két trükköt, amitől elakadna a szavad…
- Ne gondold, hogy meg tudsz ijeszteni, Bill!
- Nem arra gondoltam, hogy megijesztelek…
- Vajon tudni szeretném, hogy mire gondoltál? – Hermione úgy kacérkodott, hogy saját magát is meglepte. Nem tudta az okát, talán csak a késő éjszakai olvasás, és a férfi izgató felsőteste hozta ki belőle a szemérmetlenséget.
- Én azt olvasom ki a szemedből, hogy igen, tudni szeretnéd – mosolygott Bill magabiztosan.
- Túl magabiztos vagy. Ellenállhatatlannak hiszed magad?
- Te pedig túl hidegnek és okosnak hiszed magad? Ugyanúgy emberből vagy, mint bárki… Ha elolvasod és megérted ezt a könyvet, akkor gyakorlatilag már szinte mindent tudsz majd a szexualitás művészetéről és varázsáról, és ki is szeretnéd próbálni. Mindig így van, és így is lesz.
- Meg vagyok átkozva a tudásvágyammal – summázta Hermione, de azért változatlanul babrálta az ominózus könyv lapjait.
- Ó, talán még nem szóltam, de hivatásos és sikeres átoktörő vagyok… Ha szükséged volna rám, vagy csak a könyv második részére, megtalálsz. Jó éjszakát! – Bill vidáman felállt, és magára hagyta az elképedt lányt a nappaliban.
Hermione nem tudta, mit gondoljon a történtekről, a könyvről, és egyáltalán Bill Weasley-ről. Vajon tényleg nyílt ajánlatnak kellene vennie a fiú szavait, vagy csak túl kétértelműen fogalmazott meg egy-két mondatot. Egyelőre nem tudta eldönteni.
Mindenesetre kinyitotta a könyvet, és igyekezett az olvasmányra koncentrálni, de akarva-akaratlan minden egyes elolvasott sor után Bill képe furakodott az agyába.

Alig háromszáz oldalt két keserves éjszaka alatt tudott csak elolvasni. Nappal szinte lehetetlennek bizonyult félrevonulnia, mindig, mindenhol megtalálták a barátai, akárhova is bújt előlük, némi csend és tanulás reményében.
Néhol úgy érezte, túl szelíd, vagy éppen túl pornográf elemeket tartalmaz a kötet – de mindenképpen feltüzelte annyira a kíváncsiságát, hogy eldöntötte, a második részt is el szeretné olvasni.
Feltűnt neki, hogy a közös étkezéseknél Bill sokkal jobban figyel a Harryvel és Ronnal folytatott halk beszélgetésükre, mint régebben. Figyelte a lány mozdulatait, reakcióit, és halványan mosolygott.
- Hermione, hogy haladsz a könyvvel, amit Rontól kaptál? – kérdezte Bill, miközben a lány éppen teát próbált önteni magának egy hatalmas kancsóból. Úgy megrándult a váratlan kérdéstől, hogy mindenhova öntött teát az asztalon, csak a poharába nem.
- Múlt éjjel befejeztem – morogta álmosan a fiúnak, aztán grimaszolva eltüntette a teatengert a terítőről.
- Hogy tetszett?
- Szerintem nagyon bejött neki, mert hajnali fél négyig nem jött aludni – kuncogott Ginny.
- Te inkább a magad dolgával foglalkozz, és egyél – csóválta a fejét Bill. – Szóval, Hermione?
- Tetszett… El kell ismernem, néhány dolog igazán megfogott benne.
- Elolvasod a második részt?
- Persze… Ki nem hagynám! – mosolyodott el titokzatosan Hermione. – A hetvenkettedik oldal nagyon… képszerű volt, amikor olvastam… És nem a kávéfolt miatt.
- A második részben több lesz az olyan típusú leírás, mint a szolidabb, leányregénybe való…
- Miről is társalogtok virágnyelven? – fordult oda hozzájuk Ron vigyorogva.
- A könyvről, amit Hermionénak adtál karácsonyra. Nem különös, hogy nekem is van egy hasonló, öreg példányom, amit szinte lehetetlen beszerezni manapság? – kérdezett vissza Bill. Öccse némileg zavarba jött, aztán megrántotta a vállát, és Harryre nézett.
- Szóval mit csináljunk ma? Volna kedved kviddicsezni?

Miután Harry, Ron, Ginny és Charlie alaposan felöltöztek, és nekivágtak a téli túrának, egy erdei kviddicsparti reményében; valamint Molly és Arthur az Abszol útra hoppanáltak, Hermione és Bill édes kettesben maradtak otthon.
A lány a szokásos helyén ült a díványon, és éppen egy tükörmágiával foglalkozó könyvet lapozgatott, amikor lesétált az emeletről.
- Mit csinálsz? Megint olvasol?
- Aha… Nem volt kedvem kviddicsezni.
- Igen, szerintem is túl hideg van – somolygott Bill. – Mit olvasol?
- Semmi érdekeset. Komolyan mondom, szerintem elvonási tüneteim lettek attól az átkozott könyvtől… Ez már a harmadik könyv, amibe beleolvasok, de ez sem köt le.
- Megkeressem végre a második részt?
- Igen, kérlek – túrt a hajába Hermione. – Nagyon fogok figyelni, hogy azt már lassabban olvassam, mert különben függő leszek… - állt fel, és indult az emeletre, Bill után, a fiú szobájába.
- Előre szólok, hogy ez képtelenség. Nem tudod lassan olvasni, mert olvastatja magát. Utána pedig az a szánalmas üresség érzeted támad, ha nem tudod elterelni valami mással a gondolataidat… - tárta ki a szoba ajtaját az átoktörő. Ő már automatikusan átlépte a magas küszöböt, Hermione viszont nem is figyelte, hova lép, miben botlik el. Mikor Bill éppen hátrafordult, hogy figyelmeztesse a lányt, az éppen beesett mögötte a szobába. – Vigyázz… küszöb.
- Remek – nyögött Hermione, a szőnyegen fekve. Lángolt az arca a szégyentől. Lassan felült, és megtapogatta a bal könyökét, de nem lett semmi baja, csak beütötte egy kicsit.
Bill azonnal lehajolt a lányhoz, és felsegítette.
- Nagyon megütötted magad?
- Igazság szerint az jobban fáj, hogy a lábaid elé borultam, de téged ez hidegen hagy – kuncogott Hermione, még mindig a fiú kezei között. Ahogy Bill talpra állította, utána elterelte a lányt az ágya felé, ahol is leültette, és ő is megtapogatta a lány bal karját.
- Nem hagy hidegen, ezt elhiheted – mosolygott a vörös hajú is. – Egyben vagy, tényleg? Nem fáj semmid?
- Bár mondhatnám, hogy megrándult a nyakam, vagy a vállam… de nem… Semmi bajom – sóhajtott fel ábrándosan Hermione. Weasley a lány elé térdelt, így majdnem egy magasságban volt az arcuk. Beletúrt Hermione hajába, és apró, körkörös mozdulatokkal végigmasszírozta a boszorkány tarkóját. Granger halkan felnyögött.
- Mi a baj? – kérdezte halkan Bill. – Fáj valahol?
- Az a baj, hogy én ezt félreértem, Bill…
- Tényleg?
- Tényleg… Jobb, ha megyek… - húzta el a száját Hermione.
- Szerintem pedig az lesz a legjobb, ha maradsz – lehelt könnyed csókot a lány szájára. Puha, ámde határozott ajka nyomán Granger új vágyak csapdájába esett.
Követelőzően visszacsókolt, és ez a mohóság rányomta a bélyegét az elkövetkezendőkre. Hosszú, szenvedélyes csókokat váltottak, alig tudtak betelni a másikkal, míg Hermione megunta a dolgot, és egyszerűen vetkőztetni kezdte a fiút.
Gyors mozdulatokkal levette Billről a pólót, majd saját magáról kezdte legombolni a lila felsőt.
- Sietsz valahova? – kérdezte Weasley rekedt, gúnyos vidámsággal.
- Csak egy kicsit…
- Értem.

Bill önfeláldozó lovagiassággal segített levenni Hermione blúzát, majd a melltartóját, hogy érzéki csókokkal borítsa be teljes, elérhető és pőre testfelületét. Óvatosan hanyatt döntötte a lányt az ágyon, hogy fölébe kerekedhessen, és valósággá válthassa, ami napok óta motoszkált mindkettejük fejében.
Ráérős játékossággal csókolgatta, harapdálta a boszorkányt, ahol csak érte, míg Hermione kiszáradt szájjal sóhajtozott, és nyöszörgött alatta. Mennyei érzés volt számára, hogy Bill félig rajta fekszik, és kényezteti, becézgeti őt – neki csak annyi ereje maradt, hogy a fiú hosszú, selymes haját borzolja, vagy éppen a vállaiba mélyessze a körmeit.
Weasley direkt nem akart sietni, és csak kínzó lassúsággal gombolta ki, és húzta le a lányról a farmert. Amikor Hermione már csak egyetlen, apró, sötétzöld bugyiban feküdt az ágyon, felült, mert ő akarta levenni a fiúról a nadrágot.
Bill övét pillanatok alatt kioldotta, majd a nadrággomb és cipzár akadályát is gyorsan leküzdötte, hogy óvatosan lesimogathassa a fiúról a fölösleges ruhadarabot. A csíkos alsónadrág szemet gyönyörködtetően merevedett.
Hermione ajkainak forró nyomát hagyta az átoktörő izmos mellkasán, és hasán, céltudatosan haladva dél felé. Gyengéden beleharapott a boxer legkiállóbb pontjába, majd inkább azt is lesegítette a fiúról.
Ahogy Bill magán érezte Granger lángoló csókjait, és cserfes nyelvét, hangosan felnyögött a gyönyörtől.
- Ne csináld… így nem bírom sokáig… - morogta, de el nem húzódott volna a lánytól.
- Most viccelsz? Nem is az a cél – kuncogott Hermione, amikor éppen szabad volt a szája. Alig másfél percig ízlelgette a fiút, aki ezután vérszemet kapott, és az ágyra döntötte a lányt.
Csókolta, simogatta, egyre lejjebb és lejjebb hasán, míg a bugyi útját nem állta az ujjainak. Szinte letépte a kicsiny ruhadarabot a boszorkányról, hogy csókjaival és ujjai finom érintésével tegye még éhesebbé Grangert.
Miután eléggé megkínozták egymást a szenvedély minden, különféle módján; együtt rohantak át a gyönyörök kertjébe. Testük együtt hullámzott, tüdejük egyszerre kívánta a levegőt a bensőséges csókok között. Úgy érezték, mintha megszűnt volna a külvilág körülöttük.
Amikor mindketten megérkeztek a végtelen semmibe, izzadtan és pihegve feküdtek egymás karjaiban. Hermione félig lehunyt szemmel feküdt, Bill viszont élénken parázsló írisszel nézte a lányt. A boszorkány mellé gördülve, fél kézzel simogatta Granger testét.
- És még el sem olvastad a második kötetet…
- Meg sem kerestük – helyesbített a lány.
- Ráadásul szó sem esett köztünk a szexuálmágiáról…
- Mondhatnám, hogy nagy hiba volt a mulasztásunk, de… igazság szerint egy pillanatig sem gondoltam rá…
- Nem mondod, hogy megfeledkeztél róla?! Hermione Granger, te öregszel!
- Te pedig megtáltosodsz mellettem, Bill Weasley – nevetett fel Hermione, majd jóllakott csókot nyomott a fiú szájára.
- Ha mindent tudnál rólam… Én egyébként is táltos vagyok, nemcsak melletted.
- A napokban ráérek néhány titkot kideríteni, te, szextáltos.
- Én pedig szívesen megtörök még egy-két átkot…
- Az jó… Abból van néhány raktáron.

 

By: angel8

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]