Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Egy ágyban az ellenséggel

 

Tartalom: nyáridő, főhadiszállás, miegyebek.

Szereplők: Perselus Piton&Sirius Black

Figyelmeztetés: SLASH!

Korhatár: +18!

 

A Grimmauld tér 12. házszám alatt található épület különleges volt. Sirius Black világ életében gyűlölte a családi házukat, most mégis kénytelen volt hosszabb távra is beköltözni… Felajánlotta Dumbledore-nak, és a Főnix Rendnek; hogy kialakíthatnak egy főhadiszállást a házban, elvégre ugyanaz a vágy hajtja őket – leszámolni Voldemorttal.

Kora nyár volt, és a férfi igyekezett kiheverni a hónapokat, amikor a dementorok elől bujkált. Keresztfiát, Harryt még nem engedték a Grimmauld térre, egyelőre Dursley-éknél töltötte napjait. Sirius szerette volna felgyorsítani a ház átvizsgálását, és a rend beköltözését, hogy minél előbb szeretett keresztfiával lehessen.

Rajta kívül már csak három emberért volt érdemes élnie, Albus Dumbledore-ért, hajdani professzoráért és mentoráért; Remus Lupin-ért, a gyerekkori barátjáért… és… no, igen. Perselus Piton-ért… Aki sosem volt a barátja…

Piton mániákusan gyűlölte mindmáig Sirius Blacket. A griffendélesek utálata nemcsak rá, hanem minden élő és mozgó, hajdani és jelenlegi griffendélesre is kiterjedt. Sirius nem értette Piton viselkedését, és néhányszor igyekezett előzékeny lenni a bájitaltanárral; ám próbálkozásai sorra kudarcot vallottak. Piton ellenszenve egy fikarcnyit sem lankadt Black iránt az elmúlt 16 év alatt.

Sirius néhány nap összezártság után feladta békülési szándékát a Mardekár fejével, inkább a ház renoválásába kezdett. Először megjavította a lépcsőt, aztán nagyjából kitakarított a nappaliban, és a kisebb helyiségekben az emeleten.

Piton naphosszat a laborjában ténykedett, és csak ritka alkalmakkor bukkant fel a konyhában. Black kopácsolása, és zörgése, jövésmenése azonban teljesen elvonták a figyelmét még akkor is, miután hangszigetelő bűbájt mormolt a labor ajtajára.

Vagy félnapos szemforgatás, és néma tűrés után szinte kitépte az ajtót, és a nappaliba rohant Black után.

-Elárulnád nekem, hogy mi az ördögért nem hagysz dolgozni? – üvöltött teljesen kikelve magából Piton. Sirius csak kérdőn nézett a férfira, mintha előtte sosem ismerték volna egymást.

-Hozzád sem szóltam, Perselus… Egész nap nem is láttalak… - sóhajtott gúnyosan mosolyogva Black, aztán vigyorogva hozzátette: - Nem mintha nem hiányoztál volna, Pipogyusz… Bár… Egész jól elvoltam nélküled…

-Te így nevezed, amikor egész jól elvagy? Az egész ház a te kótogásodat hallgatta egész nap! Én itt dolgozni akarok, nem megőrülni! – kiabált Piton. Az, hogy Black csak vigyorog rá, még jobban feldühítette.

-Nem is volna szerencsés, ha ennél őrültebb lennél… Még a végén kárt tennél valakiben… - mosolygott Piton dühkitörésén Sirius. Észre kellett vennie, hogy az általában sápadt és hideg Piton a közelében mindig egy üvöltő, remegő vulkánná válik. Valahol maga mögött felejti a közönyös és fölényes modorát, és mindig csak kötözködik s ordibál Black-kel.

-Kárt tennék én benned… - villant haragosan Piton sötét szeme. Keze már a varázspálcáján nyugodott, arra az eshetőségre, ha Black pálcát rántana.

Sirius azonban nem rántott pálcát, hanem felsóhajtott, és kikerülve Pitont, elhagyta a nappalit.

-Hova mész? Hogy merészelsz itt hagyni, amikor hozzád beszélek? – kiabálta Black után, majd a nyomába is eredt.

-Jaj, Perselus… Hagyj már békén… - grimaszolt Sirius. – Elfáradtam. Nem akarok a semmiről veszekedni veled… - azzal elfordult a folyosón, és a saját szobája felé vette az irányt. Az ajtaja előtt egy lépéssel Piton utolérte, és megragadta a vállát, megállította.

-Most nem az iskolában vagyunk, Black! Hova tűnt a bátorságod Potter nélkül? Most nincs itt, ahogy Lupin sincs, hogy megvédjenek…

-Mégis kitől kellene megvédeniük? Tőled, Pipogyusz? – kérdezte enyhe türelmetlenséggel a hangjában Sirius. Lerázta a válláról Piton kezét, és lángoló szemmel a férfi tekintetét kutatta. – Mit akarsz tenni? Megátkozol, amiért kalapáltam?

-Még az is meglehet, Black… Nem kell tippeket adnod… - mondta fojtott hangon Piton.

-Nem tudnánk félretenni csak egyetlen órára a múltat? – érdeklődött lemondóan Sirius.

-Miért is tennénk ilyet? – kérdezett vissza Piton. Látta az ellensége szemében, hogy sokkal inkább hajlik a depresszióra, mint egy kiadós, a kamaszkorukat idéző máguspárbajra. Szíve egy pillanatra megesett rajta, hiszen Black is nehéz heteken ment keresztül; aztán összeszedte magát, és közönyösen vállat vont.

-Csak mert szeretnék lepihenni egy kicsit, és az elég bajos, ha te üvöltesz az ajtóban… - morogta Black.

-Jól van, mára fegyverszünetet ajánlok… De holnap kezdődik elölről minden… - mordult fel Piton, mire Sirius halványan elmosolyodott.

Piton napok óta erre a mosolyra várt. Olyan régen látta őszintén mosolyogni a férfit, hogy már csak az emlék lenyomatát tudta előkaparni a lelkéből.

Black egy pillanatig rácsodálkozott Piton fürkésző tekintetére, aztán mosolyogva rákérdezett a férfi érdeklődésére.

-Mi van? – kérdezte nem túl igényes választékkal.

-Mi lenne, Black? – kérdezett vissza Piton meglepetten.

-Ne bámulj, azt mindig is utáltam…

-Sosem bámultalak, te majom…

-Akkor ez az imént mi volt, Piton?

-Menj a pokolba! – mordult fel a bájitaltanár, aztán menekülőre vette volna a figurát, ha Black el nem kapja a karját.

-Onnan jöttem… - válaszolt hasonló stílusban Sirius, majd szenvedélyesen Piton szájára nyomta a sajátját. Maga is meglepődött, amikor Piton nem eltaszította magától, és halálra átkozta; hanem hasonló intenzitással visszacsókolt.

Piton fájdalmas évek hosszú során várta ezt a percet, amikor végre száján érezheti Black száját. Mennyi éjszakát kellett magányosan túlélnie, hogy eljöhessen ez a mámoros pillanat? Black szája finom volt, és követelőző. Piton legszívesebben azonnal lerántotta volna a férfiról az ingjét és a nadrágját, annyira feltüzelte az ellenség egyetlen csókja.

Sirius alig mert hinni a szemének és az érzékeinek; amikor Piton ajka újra és újra találkozott az övével, és nyelve felfedezőútra indult a szájába. Szinte fuldokoltak titkos csókjaiktól, olyannyira másodlagosnak számított most a lélegzés.

Ezer éjszaka vágya parázslott ajkukon, és nem akarták, hogy megtörjön a pillanat varázsa. Black Pitonhoz simult; szelíden simogatni kezdte a férfi hátát és derekát. Piton beleborzongott a cirógatásba.

-Be kellene mennünk a szobádba… - morogta rekedten. Tekintetében mohó lángok táncoltak. Sirius egyetértve bólintott, aztán behúzta a szobájába a bájitaltanárt. A legkevésbé sem vágyott most arra, hogy valaki meglássa őket a folyosón, hogy utána magyarázkodhassanak.

Ahogy kattant az ajtó mögöttük, Piton elkapta Black derekát, és onnan folytatták a jóízű csókolózást, ahonnan abbahagyták. Nem tudtak betelni a másik szájával.

Black lassan kigombolgatta Piton talárját, majd hagyta az anyagot a földre esni. A tanár fel sem figyelt a jelenetre, mert Sirius nyakával fog elfoglalva. Kamaszkori vágyai beteljesülésének reménye kergette, és csókolta-becézgette a szökevény nyakát, és vállát. Bőre minden centijét, ami csak elővillant Black ingje alól – aztán megelégelte, hogy a ruha korlátok közé szorítja száját, így egyszerű, de nagyszerű megoldásként letépte Siriusról az inget.

Black csak elvigyorodott, aztán kibújt a szakadt ruhadarab maradékaiból. Ő már csakazértis lassan fogja legombolgatni Pitonról a fekete ingjét… Majd ő megmutatja a mardekárosnak, mi az önfegyelem… Amikor egymás szemébe néztek, Piton visszavigyorgott Siriusra, aztán saját magáról is letépte az inget. Túl régen várt már a férfira, nem akarta pazarolni a drága idejüket…

-Hova tűnt a mardekáros önuralmad, Perselus? – kérdezte játékosan Black.

-Fogd be… túl régen várok erre… - morgott Piton, aztán visszamenekült a griffendéles nyaka hajlatába, hogy tovább csókolgassa azt, és ne kelljen túl sokáig Black szemébe néznie.

Sirius csak mosolygott, aztán simogatni kezdte buja álmai alanyát. Piton fehér, és csontos háta íve saját magát juttatta eszébe. Tekintete egy pillanatig Piton sötét jegyére tévedt, aztán inkább lehunyta a szemét, mert nem akart a múlton rágódni most…

Piton szeme is rövid ideig Sirius börtöntetoválásait kutatta, majd inkább szájával követte pillantását. Minden jelet és figurát végigcsókolt a férfi mellkasán és vállán.

Black egy határozott mozdulattal az ágyra húzta a bájitalok mesterét. Felemelő érzés volt, ahogy Piton ajka garázdálkodott a mellkasán. Rövid ideig állta a kényeztetést, aztán legördítette magáról a férfit, hogy ő kerekedhessen fölébe.

Piton csak jólesően felnyögött, amint Black szája végigsiklott a mellkasán, és lágy csókokkal borította be mellét, majd a hasát. Mintha egy kínzó álomból ébredne a kínzó valóságra. Testét szinte már szétfeszítette a vágy, nadrágja férfiasan dudorodott egy ponton.

Black szája lecsúszott egészen Piton nadrágjáig, majd egy forró sóhaj kíséretében megszabadította a férfit a ruhadarabjaitól. Egyszerűen elmormolt egy halk bűbájt, mire az összes ruha eltűnt mindkettejükről.

-Ez az én varázsigém… Kitől tanultad? – kérdezte megborzongva Piton.

-Jamestől… - mosolygott Sirius, mire Piton csak nyögött egyet. Black szája gyengéden megkereste a férfi legérzékenyebb testrészét, és óvatosan becézgetni kezdte. A tanár csak kapkodta a levegőt, szája kiszáradni készült. Félig leengedett pillái alól Black mozdulatait figyelte. Sirius gyengéd volt, ám határozott. Mintha ő is régóta vágyott volna erre… Talán a griffendélesnek is sokat jelentenek ezek a kóbor csókok és érintések…

Sirius néhány percig szenvedélyesen kényeztette az alatta elnyúló férfit, saját boldogságától fuldokolva. Aztán Piton váratlanul felült az ágyon, és szájával megkereste Black száját. Hosszasan csókolóztak, miközben helyet cseréltek, és Sirius dőlt a párnákra.

Perselus hosszasan simogatta és csókolgatta Blacket, aztán ajkával cirógatni kezdte férfias testtáját. Ezalatt enyhén remegő keze Sirius belső combját simogatta.

Black felnyögött a gyönyörtől.

-Én már nem bírom sokáig… - lihegte, mire Piton elmosolyodott, és megkereste a férfi legszűkebb nyílását. Szenvedélyes csókot lehelt Sirius szájára, közben lassan beléhatolt. Ráérősen és szelíden hódította meg a járatlan gyönyörök kertjét; most nem akart felesleges fájdalmat okozni Blacknek.

Sirius csak nyöszörgött alatta, és kezeivel szorosan tartotta Piton derekát. Perselus gyengéden mozogni kezdett, mire Black kínja édes vágyra változott. Szerelmes tekintettel nézett a mardekáros tanár szemébe. Piton írisze hasonlóképpen lángolt, titkolni sem próbálta érzéseit.

Mozgása felgyorsult, hogy nagyobb és nagyobb és még nagyobb boldogságot adjon kamaszkora gyűlölt kedvesének. Minden fájdalma és öröme a szemében kavargott. Black megkeserítette a diákéveit – és tessék, most mégis egymás karjaiban kötöttek ki… Milyen kiszámíthatatlan a sors. Piton mozgása egyre szenvedélyesebbé, és önfeledtebbé vált.

Sirius hangosan felnyögött, aztán fél kézzel Pitont simogatta, fél kézzel pedig magát. Élete legszebb és legkínzóbb pillanatait élte át, amíg mindketten ki nem kötöttek a Megsemmisülésben.

-Perselus… - suttogta Sirius, beleveszve a kínálkozó nirvanába.

-Jövök… - pihegte a másik, és vad csókba forrtak össze. Az ajkak csatája elcsitult, és szelíd, önfeladó sóhajokká változott. A szobára csend borult.

Néhány percig hallgattak, aztán Piton kicsusszant Blackből, és melléje feküdt. Sirius félig lehunyt szemmel átölelte a férfit.

-Ugye, most nem rohansz el? – kérdezte halkan.

-Nem… Még van néhány óra a fegyverszünetünkből… - vigyorgott Piton sejtelmesen.

 

By: angel8

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]