Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Csak egy álom volt…

 

Szereplők: SS& LM

Kategória: slash!

Műfaj: novella

Korhatár: +18!

Egyéb megjegyzések: Aki visszaretten a trágár kifejezésektől, és a közerkölcsöt sértő mondatoktól; jobban teszi, ha még most visszavonul, és nem olvassa végig ezt a történetet! Ha mégis megteszi, csalódni fog bennem, az írói vénámban/bénámban; félreértelmezi a személyiségemet; és ráadásul még a szép reményeit is összetöröm… Ezt nem szeretném – szóval MENEKÜLJÖN, AKI ÉRZÉKENY LELKŰ!!!

A bátrak és a perverzek maradhatnak. ;) Én szóltam: angel8

 

 Perselus Piton, a Roxfort hajdan szépreményű bájitaltanára éjszakába nyúlóan ostoba, degenerált, agyalágyult és hihetetlenül kretén diákok dolgozatait javította. Magában dühöngött, hova süllyedt, ennél rosszabb már sehogy sem érheti, mint buta kölykök között kelljen vegetálnia; miközben elkortyolgatott egy üveg bort. Vöröset, szárazat – az való az igazi férfiaknak. Mert ő – ő igazi férfi volt… Gúnyosan elmosolyodott, majd mámoros képpel az íróasztalára dőlt, és elaludt.

Alig fél óra múlva egy erős kéz rázta fel kába álmából. Lucius Malfoy volt. Hideg tekintetével végignézett a tanáron, majd elhúzta a száját.

-Már megint ittál. Tudod, hogy gyűlölöm, amikor részeg vagy…

-Fogd be a szád, te… - mordult rá Piton, majd feltápászkodott az asztaltól, és elbotorkált az ágyáig.

-Te… micsoda? Micsoda? – kérdezte fennhangon Malfoy, majd megállt az ágyán ülő, fekete hajú férfi előtt.

-Te fennhéjázó… - nézett Malfoy szemébe Piton. Tudta, hogy a szőke a sértegetéseire gerjed. Lassan vigyorra húzta a száját. – Te páváskodó senki… Te kis rohadék… - örömmel figyelte, ahogy Malfoy sápadt pofája elvörösödik, alsó ajka remegni kezd.

Finomkodva letette drága, sötétzöld talárját, majd Piton mellé ült, az ágy szélére.

-Hiába simulsz, nem foglak megdugni… - lökte le combjáról Malfoy kezét a tanár. Malfoy vágyakozva mosolygott Pitonra.

-Kérlek… Nagyon kérlek… Perselus…

-Ne is rimánkodj, te rüfke! – pattant fel a fekete hajú férfi. Még nem akarta leleplezni saját vágyát, inkább járt egyet a szobájában, és kiélvezte Lucius zavarát. Ráérősen leült a kandalló előtti kisasztalkára, majd a barátja szemébe nézett. Látta, hogy Malfoy már legszívesebben pálcával kényszerítené őt, hogy vetkőztesse le. Hidegen végignézett a férfin, majd vállat vonva elfordította fejét.

-Most meg a franc bajod van, Piton? – kérdezte grimaszolva a szőke.

-Te mondtad, hogy gyűlölöd, ha iszom. Nyugodtan vedd a kabátod, és menj el… - nézett ál-haragosan Lucius szemébe.

-Eszemben sincs elmenni, te hülye! Kefélni jöttem, és sehova sem megyek; amíg meg nem kaptam, ami jár…

-Ahhh, ez az aranyvérű fröcsögés az agyamra megy, te buzi… - legyintett Piton, és méterekre Luciustól; a kisasztalon ülve, közömbösen elkezdte kigombolni az ingjét. Malfoy tág pupillákkal meredt a férfira. Piton korrekt mellszőrzete elővillant, majd ahogy ledobta magáról a ruhadarabot, fedetlen felsőtesttel ült tovább az asztalon. Lucius felugrott az ágy széléről, és a férfihoz lépett. Letérdelt előtte, és gyengéden simogatni kezdte a mardekáros tanár combját, aztán izzadó tenyere felkalandozott Piton hideg mellkasára.

-Ne lökj el magadtól… Te is tudod, hogy csak én tudok mindent megadni neked, Perselus… - mondta rekedtes, mézes-mázas hangon a szőke. Piton cinikusan felnevetett.

-Bár érezném már, hogy adsz valamit! – mondta, aztán kegyesen lehajtotta a fejét, hogy Malfoy könnyedén megcsókolhassa őt. Lassú, ismerős csók volt; talán kissé unalmas is már. Lucius mindig ezzel a szelíd bárány figurával kezdett nála az évek hosszú sora alatt. Piton nyelve erőszakosan betört Malfoy szájába, aztán szinte beleharapott a szőkébe. Malfoy kapkodva vette a levegőt, a kemény csók után Piton mellkasára siklott szája. Nyelvével kényeztette a tanár mellbimbóját, míg az meg nem merevedett.

Keze már régen a férfi nadrágján nyugodott, ám most mozgósítani kezdte azokat. Kapkodva lehúzta Piton cipzárját, kigombolta a nadrágját; hogy mielőbb kezébe vehesse a szívszerelme hosszú, vastagon erezett farkát.

Piton hidegen felsóhajtott, és hagyta, hogy Malfoy a szájával, a nyelvével becézgesse ékes férfiasságát.

-Szopjad, édesem, szopjad… - hörögte neki, mire Lucius még aktívabban csócsálta Pitont.

-Igen, máris… - lihegte a tanárnak. Piton a szőke fejére tette a kezét, és erősen magára nyomta a forró, aranyvérű ajkakat.

-Azt mondtad már a fiadnak, hogy testi-lelki barátodnak tartasz? – kérdezte tőle, szinte cseverésző hangon Perselus.

-Draco tudja… hogy fontos vagy nekem…

-Persze… Te is fontos vagy nekem… Kinek a szájába élvezhetnék különben… Szőke görény… - zihálta Piton, majd keményen megmarkolta Malfoy vállát, amikor az gyengéden a farka tövébe harapott. – Ahhh… Még egyszer… Ezt még egyszer, te bugris…

Malfoy csillogó szemmel teljesítette barátja kívánságát, és újra és újra beleharapott Piton varázsvesszejébe. A fekete hajú már úgy érezte, menten szétrobban, ha nem engedheti Lucius szájába keserédes testnedveit. Malfoy csak élvezettel cumizta és cumizta, amit Perselus volt olyan kegyes megosztani vele.

Piton kielégülve lihegett, ám mikor Lucius meg szerette volna csókolni, elfordította fejét.

-Hozzám ne érj, te… sárvérű… - azzal a vállainál fogva a padlóra lökte a szőkét. Malfoy teljesen elképedve bámult a barátjára.

-És velem? Velem mi lesz?

-Kit érdekel… Talán jövő héten kapsz valamit… Talán… - lépett át a földön heverő szőkén Piton. Hihetetlenül öntelt módon lenézett a könyörgő szemű barátjára, aztán elvigyorodott. – Talán… - azzal begombolta a nadrágját, és felhúzta sliccét. – De még ez sem biztos, barátom…

Hirtelen valami langyos érzés öntötte el Piton mellkasát, mire révetegen kinyitotta szemét. Az asztalán feküdt és a dolgozatokra ömlött a vörös bora. Jókora bortenger áztatta a pergameneket, és az ingjét is…

Kábán megdörzsölte a szemét, és belevigyorgott a borban úsztatott dolgozatokba. Már csak egy napot kellett várnia, hogy Lucius végre meglátogassa őt…

Addig is a nadrágjába dugta kezét, és néhány jól megszokott mozdulattal kiverte az álmot a szeméből…

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]