Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



A fuzo története


A noi ruháknak hosszú évszázadokon keresztül igen fontos alkotóeleme volt a merev fuzo, ami nemcsak kényelmetlen volt, hanem kifejezetten egészségtelen is. A fuzo szó francia alakjában (corset) a test szó (corps) rejlik.

A fűző több évszázadon át nemcsak a nők, hanem a férfiak mindennapi ruhatárának is elengedhetetlen részét képezte. A fűző nőknél karcsúsítja a derekat, tipikusan darázsderekat formál és – az Erzsébet királynő korabeli és a viktoriánus fűzők kivételével, melyek felső szegélye egyenes és végig laposan fut el – megemeli a melleket. A férfi fűzők elsősorban egyenes tartást hivatottak adni, de kellemes mellékhatásként a pocakot is kasírozzák. Minden kornak más volt a fűződivatja, mára rengeteg különféle szabású és stílusú fűző létezik. Különféle alkalmakhoz más és más fűző illett: létezett fűző lovagláshoz, terhesség idejére, utazáshoz, bálokhoz és mindennapi viselethez.



Az ókori népek is hordtak fűzőszerű, alakot formáló ruhadarabokat tunikájuk alatt. A fűző mint önálló ruhanemű először a burgundi divatban jelent meg, a XIV-XV. században. Az első jelentős fűzőkorszak - a XVI. század közepétől a XVII. század közepéig - a spanyol divat fénykorát jellemezte. A fa- vagy fémpálcákkal, illetve halcsonttal merevített spanyol fűző valóságos páncél volt. A burgundi viselettel ellentétben a mellet teljesen lelapította. A csípő kiállt, s rajta „támaszkodott" a hatalmas abroncsszoknya.

A XVII. századtól francia hatásra ismét hangsúlyozni kezdték a mellet és a dekoltázst. A melltartó formájú fűzőket finom selyemből, szaténból vagy atlaszból készítették, s rugalmas acélpántokkal merevítették. A fűző szerepe a rokokó idején is fontos maradt. A terjedelmes krinolinos szoknyák jól kiemelték a darázsderekúvá fűzött felsőtestet. A francia forradalom néhány évre elsöpörte a fűződivatot.

Csak 1810 után tért vissza újra egy évszázadra. 1820-tól már nem a varrónők készítették a fűzőt, hanem gyárilag állították elő. Néhány évtized múlva, 1859-ben egy párizsi lap szörnyű tragédiáról számolt be. Egy 23 éves lány két nappal egy bál után hirtelen meghalt. A boncolás eredménye szerint halálát az abnormálisan szoros fűző okozta: három bordája átfúrta a máját.

Forradalmi változás csak 1905-ben történt a női öltözködésben. Paul Poiret, párizsi divattervező szabadította meg a női nemet az „egészségre ártalmas páncéltól". Poiret modelljei szabadon omló, természetes vonalú ruhák voltak, ami alá már csak rugalmas trikó anyagú alsóneműt, azaz reformfűzőt vettek a nők.

A manapság divatos ruhák részletein gyakran találkozunk fűzős megoldással. A mandzsettánál, a derékon, a mellrésznél vagy a háton. Ezeknek a legtöbbször csupán díszítő szerepük van. Csak ritkán használják eredeti rendeltetési céljából, azaz az egyes testrészek karcsúsítására, illetve átformálására.

Hosszukat tekintve négy alapszabásformában léteznek fűzők: derékfűzők (18-25 cm), mell alatti fűzők (28-33 cm), félmelles fűzők (33-37 cm), mellet eltakaró fűzők (33-45 cm).

Mindegyik típust lehet felsőruházatként hordani. Mellet eltakaró és félmelles fűzőket blúz, top helyett szokás viselni, ritkán ezek felett is. A mell alatti és a derékfűzőket egyaránt lehet fehérneműként ruha alatt, vagy felsőruházatként blúz, szűk felső felett hordani.

Nincs még egy olyan ruhanemű, ami ennyi vitát váltott volna ki a társadalomban. A század elején a nők felszabadulásának, az emancipációnak a szimbóluma a fűző szó szerinti levetése lett. Ezt az ruhadarabot tűzték zászlajukra az emancipátorok, és a nők elnyomásának és szexuális kihasználásának eszközeként kígyót-békát kiáltottak rá. Objektív megközelítést elsőként Valerie Steel adott a "Corset: A cultural history" című könyvével, ami eddig sajnos csak angol nyelven jelent meg. Ebben megcáfolja azokat a tévhiteket, miszerint a fűző nem egy nő halálát okozta, és arra a következtetésre jut, hogy a nők nem kényszerből hordtak fűzőt, hanem mert kihangsúlyozta nőiességüket. Valerie Steel szerint rengeteg fűzővel kapcsolatos állítás leginkább a mitológia tárgykörébe sorolható. Például sokan szörnyülködnek azon, mennyire ártalmasak a fűzők ez egészségre. Véleménye szerint viszont az ezt hangoztató állítások jórésze olyan, 18-19. században élt orvosok állítólagos szakvéleményén alapul, akiknek egyébként csődöt mondott a tudományuk: száz és száz különféle betegség okainak hozták fel a fűzőket, gerincoszlop-ferdüléstöl a rákon át egészen a nimfomániáig.

Források: Wikipedia, NLC: Jálics Petra, fuzo.lap.hu



Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]