Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



A büntetőmunka



Hermione sötét varázslatok kivédése órán olyannyira felbosszantotta Pitont, hogy a tanár 30 pontot levont a Griffendéltől, továbbá büntetőmunkára ítélte a lányt.
-Legalább megtanulja majd, Ms Granger, hogy mikor fogja be a száját… - húzta gonosz vigyorra vékony ajkát Piton. Hermione szeme összeszűkült a dühtől, de nem válaszolt a férfinak.
Átkozódva indult következő órájára, és a pokolba kívánta az este nyolc órát, amikor jelenése van a vén denevérnél… Legnagyobb bánatára az este nyolc sokkal gyorsabban elérkezett, mint gondolta volna.
Megborzongva kopogott a régi bájitalterem ajtaján. Piton szinte azonnal ajtót nyitott, és gúnyos mosollyal engedte be a diáklányt.
-Jó estét, Ms Granger… - nézett végig a mosolytalan arcon.
-Persze… Ennél szebb nem is lehetne… - sóhajtotta a lány, majd grimaszolt egyet, mikor elhaladt mellette.
-A koszos üvegeket, fiolákat és lombikokat kell elmosnia, Ms Granger. Ó, nem, nem pálcával… Varázslat nélkül… - nézett mélyen a lány fénytelen szemébe Piton. Hermione lehunyta a szemét, és felsóhajtott. Eltette a pálcáját, aztán az asztalhoz lépett, amely szinte roskadozott a koszos, poros, büdös, és átláthatatlan üvegcséktől. Egy szomszédos asztalon egy dézsa mosószeres víz várakozott.
-Remek - nyögte a lány, aztán nekilátott. Szerencsére gyorsabban haladt, mint várta volna. A fiolák valami varázslat, vagy csak az ő gyorsasága folytán szép iramban fogyatkoztak. Alig másfél óra alatt már csak néhány igazán ragacsos lombik maradt hátra. Az egyik, elég szerencsétlen módon kicsúszott vizes, habos kezéből. Baljával még utánakapott, de nem érte el… Az üvegcse a kőre zuhanva összetört, és világos-piros tartalma sejtelmesen gomolyogni kezdett. Hermione igyekezett minél kevesebbet belélegezni belőle, ám pár szippantást sehogy sem tudott elkerülni.
Legnagyobb megdöbbenésére rózsa, fahéj és jázmin illat keveredett össze a teremben. Mosolyogva, megnyugodva szippantott újabbat és újabbat az aromás gőzből.
Piton a csörömpölésre azonnal felfigyelt, és az asztalától egy pillanat alatt a lány mellett termett.
-Ne lélegezze be, Granger… - mondta neki, immár későn. Hermione ábrándosan térdelt az összetört szilánkok felett. Kacéran a férfira emelte a tekintetét, majd elnevette magát.
-Mi volt ez? Isteni az illata… Olyan, mint a szerelem…
Piton keményen megfogta a lány karjait; talpra állította és elhúzta a gomolygó illatfelhőből. Egy pálcasuhintással eltüntette az illatfelhőt, a szilánkokat, és az egész, tiszta lombikarzenált dézsástól-mindenestől. A révedő leányt leültette az első sorba, a legelső székre.
-Egy új kísérletem, ami elbódítja az agyat… - morogta a mosolygós, önfeledt lánynak. – Nyugodjon meg, reggelre elmúlik a hatása… Nem sok mindenre fog emlékezni…
-Akkor nagyon erős lehet… - sóhajtotta kábán mosolyogva Hermione.
-Még annál is erősebb - Piton fel akart állni, hogy vizet hozzon a lánynak az asztaláról, ám az a vállába kapaszkodott. Egy pillanatig mindketten meglepődtek Granger bizalmas érintésén, aztán a lány leengedte a kezét.
Piton felállt, és az asztalánál egy pohár vizet öntött a lánynak.
-Ezt igya meg! – fordult vissza hozzá. A lány egy szuszra kiitta a poharat, majd mámorosan nézett a férfira. – Lábra tud állni?
-Azt hiszem…
-Akkor most elmehet… Már úgy sem vehetem hasznát - morogta a férfi az asztala mellől. Hermione mosolyogva odalépett a tanárjához, majd belekarolt a férfiba.
-Nekem lenne egy jobb ötletem, professzor… Maga mondta, hogy úgysem fogok emlékezni az éjszakára… - mosolygott kacéran Pitonra Hermione. Saját magán is meglepődött, ám nem tudott parancsolni ösztöneinek. Szenvedélyesen a férfi szájára tapasztotta ajkát. A meglepetéstől Piton ajkai szétnyíltak, így a lány nyelve kalandos útra indult a szájában. Néhány perc önfeledt csókolózás után a tanár erőszakkal eltolta magától a lányt.
-Na de, Granger! – pihegte levegő után kapkodva. Meg kellett hagyni, buja érzés volt a kis eminenssel csókolózni. Felizgatta, ahogy a lány az övéhez nyomja feszes kis testét. – Ez azért túlzás… - morogta rekedten Piton. Hermione kissé oldalra fordította a fejét, majd szabadjára engedte két, kis reszkető kezét a férfi mellkasán.
-Szerintem, pedig az a túlzás, hogy egy csókomtól ilyen izgalomba jön, professzor - kuncogta a lány, mikor tenyere a férfi lüktető ágyékára tévedt. Lassan, körkörösen masszírozni kezdte a merevedő férfiasságot, mire Piton elkapta a lány kezét, és Granger háta mögé csavarta azokat.
-Szerintem, pedig felelőtlenség olyan tűzzel játszani, kislány, amit nem ismersz - morogta a férfi, alig egy centire tartva fejét a lányétól. Hermione arcán jóleső borzongás futott végig.
-Bár megismerném azt a tüzet, tanár úr - suttogta a férfi fülébe. Szavait nyomatékosítván, gyengéden beleharapott a férfi nyakába.
Piton felnyögött kínjában, majd elengedte a lányt. Hermione nem ment messzi, csak felült az első padsor asztalára. A karjánál fogva rántotta magához a férfit, aki felhorkant volna dühében, ha a lány nem csókolja meg ismét. Rövid, de annál tüzesebb csókot váltottak. Piton szíve szerint már letépte volna a lányról a bugyiját, ám az esze még tiltakozott. Még volna esélye a menekülésre… Még vissza tudna fordulni – ez súlyos házirendszegésnek ígérkezett. Ilyen mélységig még sosem merészkedett eddig, hogy egy diákjánál keressen testi gyönyöröket… Főképp nem egy griffendélesnél…
Ám Hermione olyan odaadással csókolta és simogatta a férfit, hogy az képtelen volt parancsolni érzékeinek. Túl régen volt nővel… Az lehet a baj… Hogy szomjazza ennek a kis okoskának az érintését… Szomjazza a száját, a csókját, a nyálát…
Hermione felnyögött, amikor Piton simogatni kezdte a belső combját a szoknyája alatt. Nem akarta elhinni, hogy egész egyszerűen az utálatos Piton professzor elcsábításán dolgozik… Minden akaratereje, hogy ellenálljon az agyában duruzsoló hangocskának; talán örökre elveszett. Az az átkozott hangocska viszont csak annyit tud súgni, hogy öleld, csókold, szeresd ezt a férfit… ő is rád vágyik… add meg neki, amit akar… téged akar…
Piton elszakadt a lány ajkától, és szája lejjebb siklott a lány egyen-ingjére. Hosszasan csókolgatta, harapdálta az ing alatt rejtőző melleket. Hermione felkiáltott a vágytól, mikor bugyiján megérezte a férfi ujjait. Amikor a férfi erőszakosan letépte a lány alsóját, már tudta a sorsát. Tudta, hogy már nem fog visszakozni… Mardekáros varázsló-becsületére, ezt még meg fogja bánni a kiscsaj, hogy így letámadta…
Hermione két tenyerével izgatta Piton merev férfiasságát, annak nadrágján keresztül. Pár perc múlva, amikor a férfi újra és újra felnyögött a lány nyöszörgése hallatán, és saját kínjából eredendően; Hermione volt kegyes kigombolni a férfi nadrágját, és lehúzni az alsónadrágját a combjáig.
Hosszú és vad csókjuk következtében Piton keményen a lányba hatolt. Hermione a legnagyobb gyönyört kapva nyögött fel. Kissé hátrahajtotta a fejét, hogy a tanára szemébe tudjon nézni. Piton tekintete lángolt a birtoklási vágytól, a kéjtől, a váratlan gyönyörtől. A lány boldogan támaszkodott bal kezére, hogy a jobbal egyre csak ölelje és simogassa a férfit. Még derekát is körbefonta combjaival.
Piton erős lökései gyorsan a kéjbe lökték mindkettejüket. Hermione már nem bírta tovább tartani magát, ezért a padra hanyatlott; a férfi követte. Mindkét kezével fogta a lány csípőjét, hogy távolodhasson el tőle. Hermione ábrándosan suttogott valamit, ám Piton egy szót sem értett belőle. Ellágyult vonásokkal, tiszta szenvedéllyel nézte az alatta fekvő lányt.
-Még egy kicsit… - nyöszörögte Hermione, mikor a férfi lökései ritkultak. Piton vigyorogva tett eleget a kérésnek, és tovább kényeztette a diákját. Alig pár perc múlva Granger egy, a szélben lebegő pitypangfejnek érezte magát, és kiáltva adta a férfi tudtára, hogy hihetetlen gyönyört él át.
Saját, legnagyobb megdöbbenésére Piton is elélvezett. Ő általában visszatartja magát, hihetetlen az önfegyelme… De ez a kis bestia teljesen elvette az eszét. Teljesen megfeledkezett magáról… Égető, forrongó, lüktető érzés volt. És édes… és nyugodt… végtelenül békés…
Halvány mosollyal hanyatlott a lányra. Finom csókkal zárta le Hermione ajkát, mikor lökött még egy utolsót a lányon.
Granger félájultan tapasztalta, hogy a vén denevér kiváló szerető. Talán észre sem vette a férfi, hogy neki ez volt az első élménye… Micsoda álom… Ő sem jött volna rá, hogy még nem volt senkivel; ha nem tudta volna magáról az igazságot. Akkor is isteninek titulálta az elmúlt 5 percet, ha semmilyen más tapasztalat nem állt még rendelkezésére. Révetegen elmosolyodott, majd a tanárára nézett.
-Min mosolyog, Granger? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, ám végtelen nyugodt tekintettel Piton. Nem tudta megmagyarázni, ám őrülten jól érezte magát a bőrében. Lehet, hogy többször kellene nőtársaságban lennie? Meglehet…
-Ez isteni volt, Piton professzor - mosolygott titokzatosan Hermione. – Holnap is jövök büntetőmunkára…
-Az talán sok volna a jóból hirtelen… - mosolyodott el Piton is.
-Még sosem volt ehhez hasonló… rövidzárlatom… - kuncogott a lány. Piton megkomolyodva kezdte fürkészni a lányt.
-Granger, maga még szűz volt? – nézett Hermione szemébe.
-Igen… De a maga dicsérete, hogy egyáltalán nem fájt - sóhajtott ábrándosan a lány, majd egyszerűen megcsókolta a férfit.
-Granger… Holnapra mindezt el fogja felejteni… Nem fog emlékezni rá… - sóhajtott Piton egykedvűen.
-Én ebben nem lennék olyan biztos - kuncogott Hermione a férfi alatt. Piton csak grimaszolt egyet, majd lassan felegyenesedett. A lány is felült az asztalon. Gyengéden megcsókolta a férfit, közben újult szenvedéllyel kezdte simogatni Piton fenekét.
-Mit akar már megint? – vigyorodott el a férfi. – Hát nem volt elég…
-Pontosan… Hát… Nem volt elég…


by: Angel8
Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]