Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Amiről nem beszélhetek

Amiről nem beszélhetek

 

Szereplők: Perselus Piton, Lucius Malfoy, és Remus Lupin

Tartalom: Remus Lupin fáradtan ücsörög a prefektusi fürdőben, egy hatalmas kád forró vízben, valamikor a Roxfort aranykorában. Szeretné kipihenni az előző éjszakai griffendéles magánakciót, ám Perselus váratlanul megjelenik Luciussal. A mardekáros fiúk azt hiszik, édes kettesben vannak, és Remus előtt súlyos titkok tárulnak fel… olyan titkok, amiről nem beszélhet, ha kedves az olcsó, vérfarkaskóros élete…

Kategória: SLASH, humor

Műfaj: novella

Korhatár: +18!

Egyéb megjegyzések: a történetet a fürdőben lapító Remus Lupin meséli el – én sajnos nem lehettem ott… * a szerző lelkileg teljesen összetörten elvonul zokogni –

Egyéb megjegyzések – második felvonás: lám-lám, csak nem tudtam abbahagyni az írást – ezért a velem ellenszenvezők is elvonulhatnak zokogni – XD

 

×××

 

A prefektusok élete nehéz. Erre még hatodikban jöttem rá, amikor egy kisebb félreértés miatt a gyengélkedőn ébredtem – életem legkülönösebb kviddicsmérkőzését követően. Griffendél-Mardekár meccs volt, és egyébként mi, griffendélesek nyertünk, hála Jamesnek.

Szívesen elmesélném a történetet, de ez olyan mese, amit nem hinnétek el nekem. Nem a meccs érdekes igazán, (de természetesen az is), hanem az azt megelőző éjszaka, és amit akkor megtudtam… Elmesélném, de vannak dolgok, amelyeknek jobb, ha titkok maradnak… Ez is olyan, amiről nem beszélhetek. Mivel elmondani képtelen lennék, ezért írom le ide. Ha valaki megtalálná ezeket a feljegyzéseket, nyugodtan kérdezze meg Lucius Malfoyt, vagy Perselus Pitont, esetleg James Pottert, vagy Sirius Blacket. James és Sirius csak a verekedésről számolhatnak be ugyan, de a történet második felvonását hitelesen tudják vázolni. Lucius és Perselus pedig… Hát igen…

            Az egész ott kezdődött, hogy pénteken nagyon hosszúnak tűnt a tanítás. Mágiatörténet volt az utolsó óránk, ami általánosan lefárasztott mindenkit, kivéve a már halott professzort. Délután James és Sirius büntetőmunkán voltak, ezért Peterrel a könyvtárban tanultam, majd engem elszólítottak prefektusi teendőim. Késő estig szaladgáltam a fiatalabb griffendélesek megregulázása érdekében, mire este lett, eléggé kimerültem. Ráadásul meglehetősen feszült voltam, mert a növő hold már éreztette a hatását.

A prefektusi fürdő az egyik kedvenc helyem a Roxfortban. Amikor beleülök az egyik hatalmas fürdőkádba, és elmerülök az illatos, habfürdős vízben, szinte újjászületek. Lemosom magamról az egész napos rohangálást, általában kienged a zsibbadt agyam, és feltöltődik a lelkem. Általában, de nem azon az estén…

            Hátradőltem a habok és szálló buborékok között, lehunytam a szemem, és vártam az alkalmas pillanatot, hogy immár nyugodtnak és frissnek érezzem magam. Egyes-egyedül voltam, senki sem zavart. Egy darabig.

Aztán váratlanul kicsapódott az ajtó, és Perselus lépett be rajta. Legnagyobb megdöbbenésemre nem volt egyedül, magával húzta Lucius Malfoyt is. Sosem gondoltam volna, hogy az aranyvérű és a kis különc ennyire jóban vannak, vagy ennyire … egymásra találtak volna az évek során, hiszen a közös óráinkon Piton általában elöl sunnyogott, körmölt, szinte ki sem látszott a könyvei közül, míg Lucius hátul élte világát az aranyvérű sleppjével. Most viszont együtt jelentek meg, sőt, igencsak el voltak foglalva a másikkal!

- Tulajdonképpen neked ide nem volna szabad belépned – mondta gúnyosan Piton, de azért Lucius mögött csukta be a prefektusi fürdő ajtaján. A szőke hasonlóképp vigyorgott, mint ahogy Perselus is elhúzta a száját.

- Talán a prefektusom egyszer kivételt tesz velem…

- Talán – somolygott Piton számomra nagyon is természetellenesen. A következő pillanatban nekilökte Malfoyt az ajtónak, Lucius nyekkent egyet, majd Perselus után kapott. Szinte letépték egymásról a talárt, és a nyakkendőt, az inget. Igyekeztem olyan kicsire összehúzni magam a távolabbi kádban, amennyire csak lehetett. Levegőt sem mertem venni, amikor Piton lesmárolta Malfoyt! Ha nem a saját szememmel látom, hogy tényleg Pipogyusz kezdeményezett, el sem hittem volna.

Félmeztelen mardekárosok csókolgatták egymást a prefektusi fürdőben, éjjel fél tizenkettőkor. Egyébként igencsak takarodó után járt már az idő másfél órával, de hát ők egyáltalán nem foglalkoztak a házirenddel, és szemlátomást mással sem…

- Biztosan ki akarod próbálni? – kérdezte Piton türelmetlenül Malfoytól, noha egy pillanattal ezelőtt még egymás szájában fuldokoltak, alig kaptak levegőt a csókok között. Azt hittem, megáll a szívem, amikor Lucius bólogatni kezdett. Kinyitotta ugyan a száját is, de hang nem jött ki rajta. Talán Piton csókja vette el a beszédkészségét, a fene tudja…

Ugyanolyan magasok voltak a fiúk, Perselus ugyan girhesebb volt Malfoynál, de meg kell vallanom, hogy jól néztek ki egymás mellett. Különös, feszítő érzés tört rám, amikor azon kaptam magam, hogy ismételten azt bámulom, hogyan csókolóznak. Mocskos mardekárosok… Igazság szerint örülhetnek, hogy nem Sirius leste meg őket, mert életük végéig hallgathatnák a történet feltupírozott változatát. De ez most nem tartozik ide.

Piton gyorsan levette a ruháit, majd hála Merlinnek, beszállt az első fürdőkádba. Ha mertem volna lélegezni, akkor biztosan felsóhajtottam volna a megkönnyebbüléstől, hogy legalább nem az én kádamba akartak bemászni…

Lucius is levette a nadrágját, de ő, tőle meglehetősen szokatlanul, mintha zavarban lett volna a meztelenségétől. Gyanítom, hogy látták már egymást pucéran a homi-prefivel, de ez akkor is más volt. Ekkor még reménykedtem, hogy Malfoy visszavonulót fúj, felveszi a gatyáját, aztán mindkét mardekáros elhagyja a fürdőt. De nem volt szerencsém…

A szőke is bemászott a kádba, aztán vadul smárolni kezdtek. Eleinte még mindig azt hittem, hogy csak álmodom, és mindjárt fel fogok ébredni, majd kábán megvakarom a fejem mágiatörténeten. De nem… Lucius egyre inkább belemelegedett a dologba, szerintem egy méterre is ledugta a nyelvét Piton torkán.

Közben pedig folyamatosan tapizták egymást. Perselus az aranyvérű fenekét markolászta, míg Malfoy először csak Piton hátát, aztán a derekát és a hasát simogatta. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen látványtól bennem is elindul valamiféle kémiai reakció… Hihetetlen volt.

Láttam, ahogy a mardekárosok egyre inkább rágerjednek a másikra, és ettől én is merevedni kezdtem. Szégyen vagy sem, de jól néztek ki egymás karjaiban…

Piton határozottan csókolgatni kezdte Malfoy nyakát, és akkor már a szőke lomposát masszírozta. Lucius úgy hörgött, mint egy tüdőbeteg, de a farka egyre nagyobbra nőtt, tehát Piton azért csak tudott valamit… Szerencsére Perselusét nem láttam – félő, hogy elkapott volna a sárga irigység, ha az ő méreteit is meglátom.

Igaz, nekem sem volt okom panaszra, ami a farkamat illeti, hiszen egyre inkább kiágaskodott a már foszló habfürdő-hegyek közül. A fürdővizem sajnos elkezdett kihűlni, ezért lassú, de biztos borsódzásba kezdtem.

Néhány másodpercig megpróbáltam nem lesni az egymásra cuppant mardekárosokat, de képtelenség nem odafigyelni a nyögdécselésre. Piton már a szájával járta Malfoy ágyékát – hogy ne azt írjam, hogy szopott… Tényleg, vajon miért cserébe vezette be Luciust a homik világába? Piton soha semmit nem adott ingyen… És vajon hogyan jutottak el idáig a mardekárosok? Azt meg kell hagyni, hogy rohadt összetartó banda…

Szóval Perselus vadul letámadta Lucius farkát. A szőke két kézzel kapaszkodott a kád szélébe, hátrahajtotta a fejét, és úgy zihált, mintha minimum a Tiltott Rengeteg szélétől rohant volna a kastélyig. Egy idő után Piton megunhatta a cumizást, mert lassan elindult felfelé Malfoy egyébként kockás hasán, és a kezével fejezte be a munkát. Nyilván az aranycseppek nem lettek volna ínyére – egyelőre.

Mindenesetre Malfoy szeme fennakadt egy pillanatra, és a jobb keze lecsusszant a kádról. Ha Piton fél kézzel nem kapja el a derekát, akkor a szőke becsúszik a vele szemben, előtte térdelő prefi-Pipogyi lábai közé. De Perselus elkapta, micsoda hős… Megmentette a buzi aranyvérű szerelmét egy merüléstől. Luciusnak biztosan nagy kínt jelentett volna, ha közönséges habfürdő érintkezik a csodálatos tincseivel.

Piton megcsókolta Luciust, aztán valami olyasmit suttoghatott neki, hogy forduljon meg. Malfoy megfordult, nagy terpeszben ráhajolt a kád szélére, és kinyomta az aranyvérű hátsóját. Azelőtt sosem hittem volna, hogy valaha ilyen látványban lesz részem. Ráadásul ezzel megcáfolta a pletykát, hogy szemet vetett volna Cissy Blackre. Ha már arra gondoltam volna, hogy Piton és Malfoy buzik, akkor biztosan Pitont tartottam volna passzívnak… Pipogyusz sokkal inkább lányos, mint Malfoy… Erre tessék… Ezek a mardekárosok tényleg megbízhatatlanok.

Sajnos a kádamból nem láttam mindent pontosan, mert Piton fehér feneke részben eltakarta a tökéletes látványt, de azért így is sokkal-sokkal többet tudok a szexuális életükről, mint amennyire valaha is kíváncsi lettem volna…

Lucius visszanézett a válla felett, Piton még igazított egy kicsit a szőke terpeszén, aztán belemélyesztett valamit az aranyvérűbe. Szerintem először csak az egyik ujját. Malfoy ettől is megfeszült, de hátramordult a kedves, testi-lelki jó barátjának, hogy a farkára kíváncsi. Azt hiszem, itt durrant el Piton agya. Nem vacakolt tovább a járatlan járat szelíd tágításával, hanem istenesen beverte Malfoynak.

A szőke sziszegni kezdett, hogy fáj neki, aztán még egy kis kenőcsért rimánkodott. Piton viszont csak vigyorgott, rá sem hederítve az aranyvérűre. Talán életében tagadott meg valamit Malfoytól.

- Mindjárt jobb lesz… - aztán zavartalanul tovább toszta Luciust. A golyói olyan csattogással voltak, hogy akár én is kiverhettem volna a magamét, talán fel se tűnt volna nekik… Malfoy egy ideig nyüszített még, kicsit hasonlított a telihold előestéjén kuporgó önmagamra, de aztán a fájdalom valóban elmúlhatott, mert hangosan nyögdécselni kezdett. Ezek szerint Piton mégiscsak jól végezte a munkáját. Úgy rakta a szőkét, hogy kis híján elélveztem én is, ami azért nagy szó lett volna, mert én immár jéghideg vízben feküdtem, és az egész testem kezdett kihűlni. Különös módon csak a farkam lángolt. Rá sem mertem nézni, inkább a homi mardekárosokat vizslattam. Ők épen a buziszerelem oltárán áldoztak, és nem is csinálták rosszul. Meg sem mertem moccanni, nehogy észrevegyenek, mert akkor bizonyára csúfos véget ért volna a rövid kis életem. Valójában attól féltem talán, hogy hülyére tosznak engem is, Piton lefog és Malfoy szabadon gyakorolhat a hátsómon. De szerencsére kiválóan beleolvadhattam a kádba, ugyanis semmit sem vettek észre belőlem.

Piton egyre csak gyorsított a tempón, én alig bírtam némán csodálkozni. Biztos nem először farkal meg másokat – de vajon kikkel szűrhette eddig össze a levet, hogy ilyen határozottan, és gyanúsan céltudatosan ténykedjen a nagy Luciuson is… Örök kérdés marad előttem.

Hirtelen akkorákat lökött Malfoyon, hogy azt hittem, egyenesen karóba húzza, de sajnos nem így történt. Viszont pár méter közvetlen közelségből megszemlélhettem, hogyan viselkednek a kielégült, és elgyengült mardekáros homárok. Piton enyhén megizzadt, és kipirult arccal rádőlt Malfoy hátára. Szusszant egyet, aztán kihúzta a hímtagját Luciusból. Leült a kádban, aztán hátradőlt és fáradtan zihált tovább.

Láttam Malfoy óriásdiónyira kitágult lyukát, és azt is, amilyen viccesen fordult meg, hogy még egyszer smároljon Pipogyival. Elmondhatatlanul szürreális volt.

- Mit gondolsz, Lucius? – kérdezte gúnyosan Perselus, miközben ő villámgyorsan fürdeni kezdett végre.

- Talán nyertünk – vigyorgott Malfoy. Természetellenes pír látszott az arcán. Ő is fürdeni kezdett, szerencsére csak amolyan tessék-lássék tisztálkodást imitáltak. Dugni igen, fürdeni nem szeret a mardekáros fiúsereg? Érdekes. Mindenesetre gyorsan végeztek, aztán Piton kiszállt a kádból. Lucius szánalmasan lassan tudott csak kikászálódni, sosem gondoltam volna, hogy ennyire elhagyja magát egy kis digi-dugi után. – Figyelj, Perselus… Nem lehetne, hogy fordítva is kipróbáljuk…

- Nem lehetne – morgott Piton. – Nem erről szólt az üzlet… De próbáld ki Narcissával, ugyanolyan érzés lesz, mintha fiú lenne…

- Kiismerhetetlen vagy – jegyezte meg Malfoy, aztán elkezdett megtörölközni. Piton addigra már félig fel is öltözött. Villámgyors volt a fiú, annyi szent. Ahogy felvette a ruháit, egyre inkább kiment a szín az arcából. Mire a trikójára felhúzta a talárt, addigra ugyanolyan sápadt és közönyös volt, mint mindig. Lucius akkor még csak az alsónadrágjánál tartott. – Szerinted mi előbb végeztünk, mint Regulus és Avery? Nem szeretném, ha ők nyernék meg a fogadást…

- Ha kicsit gyorsabban öltöznél, akkor akár nyerhetnénk is, valóban… - mondta unottan Piton. Bele sem akarok gondolni, hogy miféle fogadásokat kötnek ezek maguk között. Végül is Pipogyinak volt egy egész jó napja, megkefélte Malfoyt, és ezzel talán megnyertek valamit… De vajon mi lehet az, amit Malfoy ennyire minden áron el akar orozni Regulus és Avery elől? Még egy örök rejtély, hiába. Sosem tudom meg talán.

Amikor végre elhagyták a prefektusi fürdőt a mardekárosok, felsóhajtottam. Először fel sem tudtam egyenesedni, annyira elgémberedtek a tagjaim. Átfagytam, vacogtam, alig volt vér a karjaimban. A fene gondolta volna, hogy egy óra fürdés után, amiből fél óra egyre hidegebb és hidegebb vízben történő bujkálást jelent, ugye; hogy azután még kívánni fogok egy gyors és forró zuhanyt.

Mire felértem a Griffendél-toronyba, a hálóterembe, a többiek már régen aludtak. Tartok tőle, ha fent lettek volna, akkor még akár el is kotyogtam volna a legújabb, mardekáros élményemet. Azonban szerencsére erre nem került sor.

 

Szombat délelőtt tízkor kezdődött a kviddicsmérkőzés. Az idő szép volt, igazi tavaszi napsütés, kellemes szellő, satöbbi. A csapatunk a sok edzésnek, és Jamesnek köszönhetően verhetetlennek bizonyult. Alig másfél órán át kellett csak küzdeni, nagy különbséggel verte a Griffendél a Mardekárt. Lucius egyébként meglehetősen kábán ült a seprűjén, de senki sem sejtette, miért. Látszott rajta, hogy a fenébe kívánja az egész kviddicsmániát, le akart szállni, és puha kanapéra feküdni, pihentetni az érzékeny tomporát.

James már üldözte a cikeszt, mire Sirius odakiáltott nekem, hogy miért zárkóztam be éjjel a prefektusi fürdőbe.

- Megharagudtál rám valamiért, HáEs? Legalább jól érezted magad a fürdőben? Meleg volt, meg minden? – vigyorgott Tapmancs barátom néhány méterre tőlem. Ezt meghallotta Piton is, és hatalmas szemekkel rám meredt. Azt hittem, menten felöklel a pillantásával. Legszívesebben elmenekültem volna még a Roxfortból is. – Olyan későn értél vissza a hálóba, hogy már nem tudtunk beszélni, pedig fejlemények vannak James – Lily ügyben – folytatta Sirius zavartalanul. Ekkor Piton már nem látott a méregtől. Felém küldött egy gurkót, aztán maga is a nyomomba szegődött. Zuhanórepülésben próbáltam kitérni a gurkó és Piton elől, de a seprűm felmondta a szolgálatot. Két méter magasból belebucskáztam a homokba, rohadt érzés volt.

A gurkó legalább továbbrepült, és új áldozatot keresett magának. Piton viszont leszállt, és érthetetlen átkokat mormolt felém, de mivel nem volt nála a pálcája, nem okozott rajtam elváltozást egy igézet sem. Ekkor a seprűjével kezdett ütlegelni. Én mondom, megalázó, ha egy seprűt próbálnak eltörni az emberen ezer diák szeme láttára.

- Te rohadt, mocskos, sunyi, meglapuló… Most megkapod a magadét… Soha nem beszélhetsz arról, amit láttál… Most azonnal meghalsz… Megöllek… - és csak ütlegelt. Egyáltalán nem érdekelte, hogy odafent még tart a meccs. Fel sem tudtam állni, hogy esetleg védekezzek. Sirius persze biztosan látta, hogy én odalent seprűhalált halok, ezért leszállt, és püfölni kezdte Pitont, aki még mindig engem próbált eltenni láb alól.

- Pipogyusz, kitöröm a karod, és a hátadba állítom, amiért Remust vered! A saját csürhédben duhajkodj! – üvöltötte Tapmancs. Hát igen… Ő sem a hideg véréről híres. Elkapta Piton haját, és lerángatta rólam, ütötte-rúgta, ahol érte. Ekkor megérkezett Regulus, és vérségi kötelékek ide vagy oda, a saját testvérét kezdte csépelni. Lucius is leszállt, rohadtul nem érdekelte a meccs végeredménye. Szerintem egy időre elege lehetett a kemény rudak és a hátsója közötti kapcsolatokból, ő is inkább az anyaföldet és a bunyót választotta. Két griffendélest ütött immár három mardekáros. Nem volt éppen kiegyenlített küzdelem, mert én már alig láttam véremtől. James eközben elkapta a cikeszt, és a meccs véget ért. A sípszót követően én elájultam, de állítólag még negyed órán keresztül verekedett a két csapat.

A gyengélkedőn tértem magamhoz. A szomszédos ágyon Piton feküdt, akinek Sirius betörte az orrát. Kivehetetlenül morgott, amikor ránéztem, de többé nem említette a prefektusi fürdőben történteket. Én is jobbnak láttam, ha hallgatok.

            Ha valaki elolvasná e titkos jegyzeteket, tanuljon az esetből. Fürödjön takarodó előtt, vagy legalább kezdjen krákogni, amíg a fürdőkádban ül, és valakik rányitnák az ajtót. A mardekáros fogadás részleteiről kérdezzétek meg Pitont vagy Malfoyt, esetleg Regulust, vagy Averyt – mert én semmit sem hallottam azóta az esetről… és különben is… Milyen dolog fogadásból buzulni… dekadens mardekárosok…

 

 

Írj véleményt!




Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]