Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Beavatás

Beavatás

 

Tartalom: Lucius Malfoy rajtakapja Dracot, amint egy másik fiúval csókolózik. Draco színt vall az apjának, hogy nem vonzódik a lányokhoz. A fiúk sem igazán érdeklik, inkább a férfiak – főleg egy bizonyos férfi, Perselus Piton…

Szereplők: Draco Malfoy, Perselus Piton, és Lucius Malfoy

Kategória: SLASH!!!

Műfaj: novella

Korhatár: +18!!!

Egyéb megjegyzések: úgy fogtok majd emlékezni Győrre, mint régen Sodomára… XDDD

 

Lucius Malfoy rezzenéstelen arccal állt meg egy Fonó sori ház bejárata előtt. Tizenhét éves fia mögötte várakozott, és a szemét forgatta; ahogy apja bekopog Pitonhoz.

A sötét hajú férfi rögtön ajtót nyitott a váratlan vendégeknek. Végigmérte őket, aztán szótlanul kitárta az ajtaját, és beengedte a két aranyvérűt.

- Megbeszéltünk volna egy randevút? – kérdezte gúnyosan Luciustól. A szőke férfi felhúzta a szemöldökét, majd körülnézett a nappaliban. Neki a budoárja ekkora, mint Piton egész háza. Nem értette, hogy lehet élni egy kicsi, elhagyatott, dohos szagú, világvége hangulatot árasztó házban. Faltól falig könyvespolcok, a helyiség közepén egy ezeréves dívány, valamint egy jobb napokat is látott barokk asztalka. Természetesen az is roskadásig meg volt pakolva könyvekkel. Az ablakokon vastag sötétítőfüggönyök lógtak. Az egyik ablak előtt íróasztal állt. Különösképpen azon pedáns rend uralkodott.

Lucius megnyalta a szája szegletét, majd Pitonra nézett. A sötét hajú halálfaló érdeklődve szemlélte, ahogy a két Malfoy körbepásztázza tekintetével a helyiséget. Pontosan tudta, mit gondolnak a vendégei. Hogy világ életében különc volt, és ódivatú szenvedélyeknek hódolt, mint például a könyvgyűjtés. Draco arcáról legalábbis valami hasonlót olvasott le. Egy pillanatig még levegőt venni is elfelejtett az ifjú.

- Meglepődtél? – kérdezte hűvösen Piton a diákjától.

- Nem számított ennyi… könyvre – morogta Lucius a fia helyett. Draco arcába némi vér szökött, elűzve sápadtságát. – Fontos ügyben kereslek, Perselus.

- Valóban? Üljetek le! – kínálta hellyel látogatóit Piton. Ő maga a foteljébe ült le. Draco minden ellenérzés nélkül lehuppant a régi kanapéra, és csodálattal forgatta a fejét, hogy jobban szemügyre vegye a könyveket, és a berendezést. Lucius azonban csak önmagán erőszakot téve ült le a fia mellé. Feszélyezte ez a környezet. Ezért sem szeretett soha itt találkozni Pitonnal. A bájitalok mestere talán direkt nem vette tudomásul, hogy rossz kisugárzása van a házának, vagy hogy legalább Lucius Malfoyt erős viszolygásra késztette.

Piton elégedetten hátradőlt, és bólintott a barátjának, hogy beszéljen. Próbálta kitalálni, hogy mi lehet ilyen égetni valóan fontos, amiért éjszaka fél tizenkettőkor kell rátörni az ajtót.

- Dracoról volna szó – sóhajtott színpadiasan Malfoy. Piton a szőke fiúra nézett, aki unottan megrántotta a vállát. Kényelmesen hátradőlt a kanapén, és várta apja legújabb agyszüleményét. Az évek során beletörődött, hogy jobb, ha hagyja kiteljesedni Lucius mániáit, különben oda a családi béke.

- Tán beteg volnál? – kérdezte gúnyosan Piton Dracotól.

- Semmi bajom sincs – morgott a szőke.

- Rajtakaptalak, amint egy fiúval csókolóztál! – csattant fel Lucius. Piton kárörvendően felnevetett, majd ő is hátradőlt a foteljében.

- Nem értem, hol a gond, hiszen mardekáros volt – morgott Draco.

- Ne haragudj, Lucius, de nem ismerek olyan bájitalt, ami segíthetne a problémádon – jegyezte meg a Piton szárazon.

- Nem erről van szó, Perselus… Egy szívességet szeretnék kérni tőled…

- Nocsak, még egy váratlan fordulat – a bájitalmester jót mulatott a szőke mágus kelletlenségén.

- Azt szeretném, ha te avatnád be Dracót a szexualitás rejtelmeibe – morogta félhangosan Malfoy. Draco úgy bámult az apjára, mintha soha életében nem látta volna az előtt. Piton szintúgy.

- Te megőrültél? – kérdezte a sötét hajú férfi. Lucius ellenvetést nem tűrőn nézett vissza a bájitalmesterre. A néma párbaj hosszabbnak ígérkezett, mint néhány röpke másodperc.

- Kérlek – morogta az idősebbik Malfoy. Piton homlokán lüktetni kezdett egy erecske, a pupillája ijesztően összeszűkült. Dracóra nézett, aki még mindig nem tudott megszólalni a döbbenettől.

- Te mit szeretnél, Draco? – kérdezte végül Perselus a fiút.

- Például abbahagyni ezt a kínos beszélgetést – sziszegte az ifjabbik Malfoy, miközben változatlanul az apját bámulta.

- Az nem számít, hogy mit akarsz, édes fiam! Ha azt az utat akarod járni, amely felé most kacsingatsz, akkor tanuld meg minden fortélyát! Perselusnál jobb tanárod sosem lesz, elhiheted.

- Merlinre – dőlt hátra elvörösödve Draco. A plafont kezdte figyelni, ugyanis még a repedések is izgalmasabbnak tűntek, mint ez az ostoba eszmecsere.

Piton kedélyesen egy palack bort, és három talpas poharat bűvölt az asztalkára, a könyvkupac tetejére. Felállt, és kitöltötte a vöröslő nedűt, majd a vendégei kezébe nyomta a poharakat.

- Lucius, emelem poharam az elmebajodra! Remélhetőleg majd a Szent Mungóban tünetmentesre ki tudnak kezelni! Csirió – koccintotta a poharát a másik kettőhöz Perselus, majd kedvtelve belekóstolt a borba. Draco egy szuszra kiitta a saját adagját, aztán felállt, és az asztalkához ment.

- Öntök még, ha nem gond…

- Az én házam a te házad – mosolyodott el gúnyosan Piton, miközben még mindig Luciust szugerálta. Az idősebbik Malfoy még bele sem szagolt a borába.

- Remek – morogta Draco, aztán teletöltötte a poharát, és ismét beleivott. Kissé felbátorodva ült vissza az apja mellé. – Én nem így terveztem az estémet, szóval… Finom a borod, Perselus, de lassan indulnunk kellene…

- Ülj vissza, Draco – mondta a fiúnak Piton és Lucius egyszerre. Cinkosokként mosolyogtak össze, mintha szavak nélkül beszélték volna meg a beavatás menetét.

- Mi… micsoda? Te ebbe belemész, Perselus? Jó pasi vagy, remek tanár, meg minden, de azért nekem ez az egész egy kicsit gyors, ha nem haragszol meg rám… - morogta Draco.

- Igyál még egy kis bort – ajánlotta Lucius a fiának, aztán ő is beleivott a sajátjába. A férfiak sokkal óvatosabban kortyolgatták, mint Draco. Ő felhajtotta a második pohárral is. Kimelegedett és ellazult az utolsó kortytól.

Piton szinte azonnal újratöltötte a poharát, ám most már csak félig. Jómaga is legurította az adagját, aztán félre is tette a poharat a keze ügyéből.

- Ez az egyik kedvenc évjáratom – jegyezte meg a sötét hajú mágus.

- Zamatos – bólintott Lucius.

- Ti most tényleg a borról diskuráltok?! Hiszen arra próbáltad rávenni az előbb Pitont, hogy keféljen meg! Mi ütött belétek?! – nevetgélt Draco. Kipirult az arca, és végtelenül könnyűnek érezte magát.

- Hogy beszélsz, fiam? Vigyázz a szádra! – mordult a fiára Malfoy.

- Ugyan, hagyd rá, Lucius. Végül is, igaza van… Ha Draco ódzkodik a dologtól, én nem fogom kényszeríteni – mondta Piton rövid hallgatás után.

- Köszönöm, Perselus – mosolygott Draco kábán. – Te tényleg kefélnél velem, azért mert apám erre kér? – vigyorgott a bájitalmesterre.

- Nem csak azért – villantotta a fiúra sötét szemeit Piton. Draco még szélesebb vigyorra húzta a száját. Perselus alig észrevehetően nyelt egyet, Lucius győztesen hátradőlt, és elkortyolta a borát. Immár minden kétséget kizáróan tudta, hogy Piton neki dolgozik, és a fia jó kezekbe került. Az ő szeretőjének hozzáértő kezébe… Perselus olyan áthatóan nézte a szőkét, hogy Draco szinte hipnotizálva érezte magát tőle. – De most az a kérdés, te kefélnél-e velem, mert az apád erre kér, hogy a te szavaiddal fogalmazzam meg a lényeget…

- Igen, Perselus – vigyorgott Draco. Pitonnak nem is kellett több, felállt, megfogta az ifjabbik Malfoy karját, és elindult vele a hálószobája felé. – Ó, ez azt jelenti, hogy itt és most… ez aztán a fejlemény… - nevetett a szőke, de engedelmesen követte Perselust végig a folyosón, egy gyéren megvilágított szobáig.

A háló puritán módon volt berendezve. Az összes bútora egy kétszemélyes faragott ágy, és két kis éjjeli szekrény volt. Még a falakon sem lógott egyetlen árva kép sem. A szoba ablakát vastag függöny takarta, csak sejteni lehetett az ablakkeret körvonalait.

Piton nem csukta be maguk mögött az ajtót. Miután elérték a szobát, elengedte a fiút, és ráérősen elkezdett vetkőzni. Levette a talárját, aztán az ingjét is. Trikóban és nadrágban állt meg a delíriumban szédelgő Draco előtt.

- Elég részeg vagy… Biztos ezt akarod? – kérdezte halkan Perselus a szőkétől. Az felnevetett, és ledobta magáról a talárt.

- Lehet, hogy az apám egy kicsivel jobban akarja nálam, hogy te meg én dugjunk, de hidd el, jobb apámmal nem ujjat húzni… Add meg a császárnak, ami a császáré… De ugye nem fogod törölni az emlékeimet később? – gombolta szét magán az inget Draco.

- Meg sem fordult a fejemben – mondta Piton, aztán odalépett a szőkéhez, és megcsókolta. Hűvös ajka nyomán Draco vére lángra lobbant, szenvedélyesen csókolt vissza. Édes, és émelyítően hosszú volt az első csók. Ez idő alatt Piton lerúgta a cipőjét, és levette a fiúról az inget. Malfoy remegő ujjakkal ismerkedett Perselus trikójával. Eleinte még félénken simogatta a férfi szikár mellkasát, aztán egyre bátrabbá vált. Kihúzta Piton nadrágjából a betűrt trikót, lesegítette a férfiról, majd céltudatosan a másik övcsatja felé nyúlt.

Perselus maga is meglepődött, hogy Draco milyen hamar feloldódott a kezei között. Csókolta, becézgette a fiút, lassacskán az ágy felé terelgetve. Amikorra az ágy mellé értek, Pitonnak csak ki kellett lépnie a kigombolt és lecsúszott nadrágjából. Bezzeg ő nem sietett el semmit, ráérősen ismerkedett a fiatal, izmos testtel.

Draco kockás hasa elkápráztatta. Pont olyan volt, mint Lucius kamaszkorában. A férfi az ágyra döntötte a szőkét, aztán óvatosan levette a cipőjét, a zokniját, majd lehúzta róla a nadrágot. Már látszott Malfoyon, hogy mennyire tűzbe jött a csókoktól, szemrevaló mértékű merevedést produkált pillanatok alatt. Amikor Piton határozottan simogatni kezdte a hímtagot, Draco halkan felnyögött. Még a nyögése is hasonlított az apjáéhoz…

Perselus végigcsókolta a szőke hasát, aztán megszabadította az alsónadrágjától is. Amikor nyelvével megérintette az égre meredő férfiasságot, Malfoy visszafojtotta a lélegzetét. Piton hosszasan kényeztette a fiút, Draco gombócba gyűrte a takarót, a párnákat, úgy vonaglott a gyönyörtől.

Néhány perc után Piton úgy érezte, hogy ideje az igazi tettek mezejére lépni, kissé elhúzódott a szőkétől, és fél kézzel előkereste a vazelint az éjjeli szekrényből. Ez alatt Draco felült, és maga alá fektette a férfit.

- Mit csinálsz? – kérdezte Perselus értetlenül.

- Most én szeretnélek… boldoggá tenni – morogta rekedten Malfoy. Piton elfojtott egy gúnyos felhangú nevetést, aztán hátradőlt a párnájára, és élvezte, hogy Draco garázdálkodik a testén. Hagyta, hogy egy kicsit a szőke is nyeregben érezhesse magát.

Lebűvölte a férfiről az alsónadrágot, végigcsókolta a testét, ahogy azelőtt Piton is őt. Amikor beleharapott Perselus férfiasságának tövébe, a férfi kis híján elélvezett. Sosem gondolta volna, hogy ennyire üdítően fog rá hatni egy fiatal test, egy ismeretlen kaland, egy új partner. Vagy talán csak a kéjbor játszott az érzékeivel.

Rövid úton lerántotta maga mellé Dracót, és szenvedélyes csókra bírta. Szikrázott ajkuk között a levegő. Miután elváltak egymástól, Piton hasra fordította Malfoyt, egy párnát dugott a fiú hasa alá, majd csókolgatni és simogatni kezdte a fenekét.

Terpeszbe húzta a szőke lábait, hogy kényelmesen hozzáférjen a gyönyört ígérő ánuszhoz. Vastagon bekente az ujjait, és eres hímtagját síkosítóval, majd egy utolsó infámis csók után Dracóba mélyesztette először a mutatóujját, majd rövid idő múltán a középső ujját is. Malfoy vonaglott az újdonság varázsától. Hátrapillantott a válla fölött, hogy mikor következik végre a némán ígért szenzáció. Piton látta a fiú szemén a türelmetlen várakozást, és nem akarta tovább gyötörni.

Amikor elég tágnak ítélte már a lyukat, a szőkébe hatolt. Lassan, óvatosan araszolt előre Draco testében, hogy a fiú teste meg tudja szokni a férfi vastagságát. Malfoy így is hangosan felnyögött. Úgy érezte, menten szétszakítja és megöli őt Perselus. Legszívesebben kimászott volna Piton alól, és visszacsinálta volna az egészet. Nem kapott levegőt, szinte fuldoklott a szorító érzéstől.

- Lazíts – suttogta Piton a szőkének. Szorosan fogta, nehogy elszökhessen előle a fiú. Soha ilyen kellemesen forró és lázasan szűk, égetően szűk, pokolian szűk lyukat nem ért. Koncentrálnia kellett, hogy a második lökés után még ne élvezzen Malfoyba, de alig tudta visszatartani magát. Draco öröme, és tanítása kellett volna a szeme előtt lebegnie, de már csak annyit látott, hogy egy fehér és istentelen, izmos hátsót fúr. Gyorsított az iramon, a szőke hamar beleszokott a mámorba, kéjesen nyújtózott Piton alatt.

Egy váratlan pillanatban megjelent Lucius az ajtóban, kezében az üres borosüveggel. Egy szót sem szólt, csak elejtette az üveget, ami hangosan koppant a parkettán. Draco fel sem figyelt a háta mögött zajló eseményekre, Piton is csak hunyorogva nézett az idősebbik Malfoyra.

Lucius pillanatok alatt kigombolta a nadrágját, letolta a combjára, akárcsak a boxerjét. Ágaskodó, vastag férfiasságát valamennyire bekente vazelinnel, aztán Piton mögé térdelt. Perselus először csak vigyorgott, mert nem hitte volna, hogy Lucius valóban meg akarja kurtítani a mozgásterét, ám ahogy Malfoy keze nagyobb terpeszbe rendezte a jobb lábát, amin támaszkodott, kezdett gyanússá válni a dolog.

- Lucius, talán ezt nem most kellene… - suttogta hátra rekedten Piton, miközben még mindig Dracóban hintázott.

- Örök emlék legyen mindannyiunknak – vigyorgott Lucius, aztán megkereste Piton ismerős rózsáját, és minden előjáték nélkül belemélyedt.

Perselus felszisszent, először mozdulni sem bírt, Lucius olyan szorosan tartotta, de aztán lökött rajta néhány aprót, amitől végighullámzott a testén az ereit feszítő vágy. Ő maga talán még egyet lökött Dracón, aztán megadta magát, és Lucius vad iramától a fiúba élvezett. Hangosan felnyögött, és Dracóra hanyatlott. A szőke mély delíriumban zihált alatta, arra fordította a fejét, amerre Piton arcát sejtette.

Perselus hasonló, mámorosan fáradt tekintettel nézett vissza rá, majd egy rövid, szelíd csókot váltottak. Alig egy perc múlva Lucius felkiáltott, jelezvén, hogy ő is elérkezett az édenbe. Egy pillanatra hajolt csak Piton hátára, míg az ismerős, bizalmas csókot a férfi tarkójára nyomta, aztán kihúzta magát a szeretőjéből, és az egymáson fekvők mellé heveredett.

Piton is el akarta hagyni az istentelen édent, de Draco megfogta a férfi karját, amivel a fiú mellett támaszkodott, és a matracra nyomta. Egyszerűen nem hagyta, hogy Piton kicsusszanjon belőle, mert jó volt, ahogy rajta feküdt a férfi. Meleget és biztonságot adott.

Perselus halványan mosolyogva maradt még egy rövid ideig a fiún, játékosan Draco haját cirógatta, majd megcsókolta a nyakát, és Lucius mellé gördült.

Percekig nem szóltak egymáshoz, csak simogatták egymást. Lucius Perselus hátát és derekát, Perselus pedig Dracót. A szőke lassan álomba szenderült, Piton óvatosan betakarta a félresodort takaróval, aztán visszafordult Luciushoz.

- Megittad a maradék kéjboromat?

- Büntess meg, professzor – vigyorgott az idősebb Malfoy.

- Már így is sokkal tartozol nekem. Nagyon sokkal – morogta Piton, aztán vadul megcsókolta Luciust. Ajkuk ezer éves, szövetséges csókban forrt össze. A régi és az új kalandok tüze együttesen égett csókjaikban. Lucius megborzongva felnyögött.

- Leverheted rajtam, Perselus…

 

 

Írj véleményt!




Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]