Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



A temetőben

A temetőben

 

Szereplők: Perselus Piton és Sirius Black

Tartalom: késő őszi találkozás egy sírnál…

Kategória: komor

Műfaj: egyperces

Korhatár: +12

 

Sirius Black egykedvűen állt egy sírhalomnál. Két barátja feküdt a földben, immáron tizenöt éve. James és Lily… Hiányoztak neki mindketten, nem tudta pótolni elvesztésüket az újonnan visszakapott szabadsága.

A sírt valaki azóta is gondozta. A faleveleket, és gyomokat egy bűbáj tartotta távol a halomtól. A fehér márványlapon egy szál, hervadó fehér rózsa feküdt, Lily Potter neve fölött.

A közelben halk suhanás hallatszott, Black oldalra fordította a fejét.

Piton állt meg a sírtól nem messze, a fák között. Mogorván nézett Siriusra, de nem mozdult a helyéről. Eszében sem volt, hogy odamenjen a sírhoz, amíg Black is ott tartózkodott. Szemében megmagyarázhatatlan szikrák kavarogtak.

- Nem mersz idejönni, Pipogyusz? – mordult rá Sirius.

- Ez nem csatározások helye, Black – morgott vissza Piton.

- Egyáltalán mit keresel te itt? Azt hiszed, hogy James vagy Lily értékelné a gesztust, hogy végre kitoltad a pofád a biztonságos pincédből? – csattant fel Black.

- Ha már itt tartunk, hogy-hogy te nem a főhadiszálláson kushadsz, mint egy megtűrt kutya? – kérdezett vissza gúnyosan Piton. Sirius előkapta a varázspálcáját, és dühösen elindult a fák közé. A megfelelő varázsigét kereste, hogy porrá átkozza Pitont.

A fekete talárt viselő férfi azonban nem mozdult. Más esetben már régen pálcát rántott volna, és hamarább küldd rontást Blackra; de most csak állt, és a háta mögé rejtette kezeit.

- Hol marad a harci szellem, Pipogyusz? – kérdezte gúnyosan Sirius, immáron közvetlen közelről. Piton fáradtan felsóhajtott, majd úgy nézett Blackra, ahogy az ostoba diákokra szokott a Roxfortban.

- Mint már mondtam, Black, a temető nem a csatározások színhelye – préselte ki magából a szavakat. Alsó ajka megremegett. Érezte, hogy nem tart soká, és ő is a pálcájához kap, és a másvilágra küldi a nyakaskodót.

- Értem… A temetőkben mindig jámborrá válsz, igaz? – fintorgott Sirius. – James nem örülne, ha itt találna… Mit rejtegetsz a hátad mögött? – azzal villámgyorsan Piton háta mögé nézett, és kikapta a kezéből a legcsodálatosabb fehér rózsát, amit valaha csak látott.

- Azonnal add vissza, Black, aztán takarodj innen! – sziszegte Perselus. Black gúnyosan felnevetett, darabokra tépte a rózsát, majd átlépett a szirmain. Vállával meglökte Pitont, és elindult a kijárat felé.

- Soha többé nem akarlak itt látni, te áruló! – mondta fennhangon a rózsára bámuló Pitonnak, aztán eltűnt a sírkert egyik ösvényén, ami a vaskapuhoz vezette.

Perselus egyedül maradt, vett egy mély lélegzetet, aztán lehajolt, és összeszedegette az avarból a rózsa szirmait, és a darabokra tört szárát.

Odament Lily sírjához, lesodorta a múlt heti rózsát, majd széttépett virágot tette a helyébe. Végighúzta ujjait a fehér márványon, felsóhajtott.

A csend rátelepedett a lelkére, kiélesítette a fájdalmát. Van olyan gyász, amely sosem szűnik meg. Van olyan bánat, amit nem kerget szét a napsütés. Vannak szavak, amiket nem lehet visszavonni. A komorság harangjai kongani kezdtek mély, sirató hangon. Talán nem is a halottakat, hanem az élőket siratták.

Piton felállt, felvette a sír mellől a hervadt, halott rózsát.

- Jövő héten szebb rózsát kapsz, és nem lesz közjáték. Ígérem.

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]