Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Árnyék és fény

Árnyék és fény

 

Főszereplők: Perselus Piton, és Draco Malfoy

Kategória: gyenge slash

Műfaj: egyperces

Korhatár: +14

Egyéb megjegyzések: a történet a JKR által írt 6. roxforti tanévben játszódik.

Figyelmeztetések: slash (két hímnemű lény csókolózik)

Dátum: 2008. július 31.

 

Régen szerettem az apádat, szerettem a hosszú, aranyszínű haját, a hűvös tekintetét. Szerettem arisztokratikus, és fennhéjázó modorát, ahogy átnézett a tömeg felett.

Ő sosem adott nekem semmit, se reményt, se álmokat – abszolúte semmit, pedig régen én voltam minden homokos és biszex legperverzebb vágya… Csak neki nem kellettem. Aztán feleségül vette Narcissát, és teljesen megváltozott, nem érdekelték többé a férfiak. Vagy legalábbis nem mutatta. Bánatomra.

Sosem voltunk igazi barátok apáddal, de ez nem rajtam múlt. Bizonyára nem voltam elég aranyvérű neki. Most már nem is számít, mert itt vagy nekem Te… Apád tökéletesített, fiatal, izmos, aranyszőke mása.

Ha nem tudtam volna meg, hogy Nottal csókolózol a seprűtárolóban, bele sem vágok a sötét kis játékunkba… De hát… A lehetőség, hogy megszerezhetem magamnak Draco Malfoyt… teljesen megbolondított.

Márciusban történt, amikor kétségbeesetten bolyongtál az alagsori folyosókon. Nyilván a Sötét Nagyúr által megbízott feladaton rágódtál, amikor is megállítottalak a bájitalszertár előtt.

- Mit csinálsz a folyosón, késő éjjel, Draco? – kérdeztelek.

- Nem tudok aludni, uram – válaszoltad. Szemed reménytelenségről árulkodott, de elmédet elzártad előlem.

- Nem tudok segíteni, ha nem avatsz bizalmadba.

- Jól mondja, uram, nem tud segíteni… Visszamegyek a klubhelyiségbe, jó éjszakát kívánok – morogtad, aztán sarkon fordultál, és igyekeztél meglógni.

- Ne siess annyira, Draco! – nyúltam utánad hirtelen. A válladnál fogva pördítettelek vissza, hogy a szemembe nézz. Még élénken égett az agyamban a tudat, hogy rólad és Nottról pletykáltak a diákok a SVK-terem előtt. Fel sem fogtam, mit teszek, már be is rántottalak a bájitalszertárba. – Mit tegyek azért, hogy újra a régi önmagad légy? Egyáltalán mikor aludtál utoljára?

- Nem is tudom… - sóhajtottad. Hátaddal nekidőltél a szertár ajtajának, ami hangosan kattanva zárult be mögötted. Ott álltunk a félhomályban, éhes szívvel, és egymást néztük. – Bonyolult ez az egész, uram… Nem beszélhetek róla…

- Velem bármiről beszélhetsz, Draco. Bármiről.

- De arról nem. A Sötét Nagyúr megtiltotta…

- Akkor beszélj a többi dologról, ami még nyomaszt.

- Apám az Azkabanban raboskodik… Ki tudja, mi van vele… Anyám kezd megőrülni… Itt van ez az átkozott feladat, de… van itt más is…

- Elmondhatod.

- Valaki látott félreérthetetlen helyzetben… egy fiúval…

- Nocsak – húztam gúnyos mosolyra a számat. Talán ezt nem kellett volna. Ha nem vallasz színt, és én nem mosolygom meg a dolgot, akkor nem történt volna semmi köztünk.

- Ennyit tud hozzáfűzni?! – fakadtál ki.

- El kell árulnom, hogy a történet morzsáit már hallottam a folyosón…

- Micsoda?! Ki tud róla?

- Ki nem tud róla, Draco? – néztem rá cinikusan. Tetszett nekem, ahogy dühösen rám villantottad zöld szemeidet.

- Mit fog tenni most, hogy megtudta az igazságot? – morogtál.

- Semmit. Mit kellene tennem?

- Például meg is átkozhatna, ha rühelli a…

- Eszemben sincs megátkozni senkit. Talán nem a megfelelő fiúval kezdtél, ugyanis Nott nem egy kifejezetten titoktartó barát, de én nem fogok beleszólni… A te döntésed – vontam vállat.

- Igazság szerint azért jöttem össze Nottal, mert ő itt a legidősebb közöttünk… Ki akartam próbálni, milyen, ha tapasztaltabb sráccal kerülök össze…

- Ez nekem túl sok információ, Draco… Egyébként milyen volt?

- Ez a vicc az egészben… Nott egy béna kezdő…

- Sejtettem – vigyorogtam. Hatalmasra meresztetted a szemed, mintha sosem láttál volna azelőtt. A tekintetemből kiolvashattad, hogy esetleg szerencsét próbálhatsz nálam, ha mersz.

- A tanár úr fel sem háborodik? – kérdezted halkan, hitetlenül.

- Én is voltam fiatal, Draco… - azt hiszem, ezzel a mondattal bátorítottalak először.

- Hiszen most sem öreg, uram…

- Nem öreg, csak… tapasztalt – ráncoltam a homlokomat. Felcsillant a szemed. Szerettem nézni, ahogy az egyik érzés lobban fel a másik után az íriszedben.

- A tapasztalat jó dolog – tétován megnyaltad az alsó ajkadat, aztán kissé közelebb léptél hozzám. Még így is maradt közöttünk félméternyi távolság.

- Ahogy mondod – sóhajtottam fel. A torkomban dobogott a szívem, összefutott a nyál a számban, mégsem mertelek letámadni. Féltem, hogy megijesztelek a hevességemmel. Még közelebb léptél, és reszkető kézzel érintetted meg a mellkasomat. Láttam a titkos vágyakozást a szemedben, a lehetőséget, és a régi álmok beteljesülésének reményét. Valami ilyesmi lángolhatott bennem is. Mosolyogtál, aztán lábujjhegyre álltál, és bátortalan csókot nyomtál a számra. Alig tartott egyetlen másodpercig, majd távolabb léptél, bűnbánó arccal pislogtál magad elé. Ha nem kapom el előtted a kilincset, talán riadtan ki is menekülsz a saját magad alkotta csapdából. – Megismétlem magam, Draco, ne siess annyira… - nyögöm ki, amikor meglepetten bámulod a kilincset szorító kezemet. Láttam rajtad, hogy mondani akartál valamit, de képtelen voltál belekezdeni. Elmosolyodtam, aztán elejét vettem a felesleges szavaknak, megcsókoltalak. Hosszan, szelíden, vágyakozva.

Régóta vártam egy Malfoy-csókra, és ez most minden reményemet felülmúlta. Puha és csókolni való szád engedelmesen szétnyílt, aztán nyelvünk találkozott. Beletúrtam szőke tincseidbe, óvatosan a tarkódnál fogva húztalak közelebb magamhoz. Elkaptad a derekamat, és olyan elemi erővel szorítottad a csípődet a csípőmhöz, hogy azonnal éreztem a velem kapcsolatos gondolataidat. Hasonlóan istentelenek voltak, mint az enyémek.

            Kívántál az első pillanattól fogva, ahogy én is kívántalak, mikor összeért az ajkunk. Aztán mégis eltoltalak magamtól. Értetlenül néztél rám. Nem is csodálom.

- Ez még korai volna, Draco…

- Dehogyis…

- Dehogyisnem. A szertárban egyébként sem volna kényelmes eltölteni egy… pásztorórát.

- Akkor talán menjünk át az irodájába, uram…

Nem árulom el, mit feleltem neki. De kitalálhatjátok. Esetleg.

 

 

By: angel8 

 

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]