Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Amarant 7

Amarant 7

 

Alcím: Champagne Noire Amarrant

Szereplők: Hermione Granger, és Perselus Piton

Tartalom: hetedév, Roxfort, kínzóeszközök kiállítása

Stílus és kategória: PWP

Műfaj: novella

Korhatár: +18!

Figyelmeztetések: csúnya-csúnya felnőtt tartalom, valamint egyéb dolgok (droghasználat, változatos szóhasználat, alkoholfogyasztás, perverziók)

Egyéb megjegyzések: a cím francia jelentése: Fekete Csípős Pezsgő

Egyéb megjegyzések 2: ezen iromány semmiféle kontinuitást nem mutat az Amarantos sorozatommal, csak a főszereplők ugyanazok, és többé-kevésbé ugyanazt csinálják, mint eddig. Örömet szereznek maguknak, egymásnak, és Neked. Legalábbis remélem… ;) (a történet figyelmen kívül hagyja a JKR által írt 6. és 7. kötetét, mint ahogy nálam általában megszokott)

 

 

- Olyan furcsán érzem magam, fiúk… Olyan fülledt itt a levegő – pihegett vidáman Hermione Granger az egyik alagsori tanterem ajtaja előtt. Homlokán gyöngyözött a veríték. Harry és Ron értetlenül néztek a szokatlanul jókedvű lányra.

- Pedig elég hűvös van – jegyezte meg Ron.

- Nem kéne orvoshoz menned, Hermione? Izzadsz és zihálsz.

- A világért sem hagynám ki a kiállítást… Egész héten erre vártam, itt a péntek, végre láthatom… A történelmünk egy darabját, a fájdalmas múltat, és tragédiákon történő felülemelkedést, a megbocsátást szimbolizálják számomra ezek a csodálatos kiállítási tárgyak…

- Hermione, félelmetes, ahogy lelkesülsz – borzongott meg Harry.

- Hogy érzed magad sárvérű? Milyen begombázva szemlélni a világot? Remélem, így sokkal élvezetesebb lesz számodra a kínzókamra – nevetett fel Draco Malfoy a griffendéles hármas mögött. Hermione meg sem hallotta a mardekáros szavait, az alagsor újonnan felfedezett építészeti dimenzióit csodálta.

- Csodagombát etettél vele, Malfoy?! – kiáltott fel dühösen Potter. Ron kissé kárörvendően az iskolaelsőre vigyorgott, aztán felöltötte a baráthoz méltó, megrovó arcvonásait.

- Csak élvezzétek az előadást, Granger nyilván kitesz majd magáért – vihogta a szőke, majd továbbállt, mielőtt behúzhattak volna neki egyet.

 

- Itt látható a halálhinta… és Hermione Granger, aki már megint foglyul ejtette saját magát… Ne, ne! Nem szabadíthatják ki, Potter! Miss Granger maradjon csak ott, ahol van. Legalább segítségemre lesz a hinta bemutatásában – vigyorgott a tárlatot vezető Perselus Piton. - Tehát a halálhinta a középkori kínzások egyik leghatásosabb eszköze…

- Hasonlít a mugli nőgyógyászok ágyához… Ugyanúgy kellett felraknom a lábamat – nevetett Hermione. Vidáman nézelődött, és tapsikolt, amikor kijelentésével halk kuncogást ért el a diákok között.

- Valóban – jegyezte meg sötéten Piton. – Miss Granger sikeresen a hinta lábtartójához szíjazta a combjait. Miss Granger, megkérem, emelje fel mindkét karját! – sétált a hinta mögé a férfi. Hermione boldogan teljesítette a tanára utasítását, és hagyta, hogy Piton a csuklóját a feje fölé szíjazza. – Nem túl szoros?

- Keményen jó – vigyorgott az iskolaelső. Tulajdonképpen kényelmes terpeszben ücsörgött egy ötszáz éves, enyhén szexuális jelleget őrző kínzóeszközön. Amikor volt egy-egy tiszta pillanata, akkor is tetszett neki a helyzet.

- Erre nem kívánok most reagálni, Miss Granger – morgott Piton, miután magához tért a döbbenettől. – Térjünk vissza a halálhintához… Azért nevezték hintának, mert most ugyan függőleges szögben áll, de ha a háttámlája mögötti súlyokat áthelyezzük, akkor vízszintes irányba mozgatható, sőt teljesen átfordítható. Gyakorlatilag 360 fokos kört írhatunk le vele, és ezzel… megvillanthatjuk Miss Granger alsóneműjét – gúnyolódott a férfi, aztán erősen megrántotta a szerkezet háttámláját, és hagyta, hogy a hinta megtegyen egy teljes kört, valóban megmutatva Hermione rózsaszín bugyiját a hetedéveseknek. A diákok újabb nevetésben törtek ki. – Természetesen a boszorkányüldözések korában nem a pőreséggel kínozták a szerencsétleneket, hanem sokkal kegyetlenebb és brutálisabb eszközökkel… A szomszédos, asztali vitrinben megtekinthetők azok a vékony és egyre vastagabb, magas hőfokra hevíthető vasdorongok, fogók, és csipeszek, amelyek az inkvizítorok munkáját segítették… A figyelmükbe ajánlom a…

- Tanár úr, mi lesz Hermionéval? – kérdezte Harry, miután a csoport, Pitont követve átsereglett a vitrinhez.

- A hintában marad. Később visszajövök, és megrovásban részesítem a viselkedéséért – jelentette ki a tanár. Harry elhúzta a száját, majd visszafordult Ronhoz.

- Hermione örülhet, ha csak büntetőmunkát kap, és Piton nem próbálja ki rajta a többi kínzási módszert – morogta Weasley.

- Ne is mondd…

 

A kínzóeszközök ideiglenes kiállítása este hétkor zárt be, amikor Piton befejezte az utolsó csoport körbevezetését is. Testhezállónak tartotta, hogy rá osztották a tárlatvezetői feladatot, mert valóban érdekelte és izgalmasnak találta a kínzókamrák világát.

Ahogy az utolsó csoport elhagyta a termet, és megbizonyosodott arról, hogy már senki sem maradt a kiállításon rajta kívül, védővarázslatokat és hangszigetelő bűbájt szórt az ajtóra, majd visszasétált a még mindig a hintába szíjazott Grangerhez.

- Elmúlt már a féktelen jókedve, vagy még mindig a drog hatása alatt áll? – kérdezte a lánytól.

- Én nem állok semmilyen drog hatása alatt, csak… felpezsdített a kiállítás – ellenkezett Hermione nevetgélve.

- Tehát még mindig tart a csodagomba hatása… Szégyellje magát!

- Rendben, de előtte megpörgetne még egyszer? Kérem… Kérem, Piton professzor… Utána tényleg befogom a szám, és jól fogok viselkedni, és jobban fogok tanulni… Csak még egyszer pörgessen meg… Aztán bármit kérhet tőlem, vagy bármire utasíthat, bármilyen büntetőmunkát adhat… Komolyan… Egy szavamat sem fogja hallani…

- Én azt kétlem, Granger. Ha rajtam múlik, sikítani fog – vigyorgott Piton, aztán megpörgette a lányt a hintával. Hermione tág pupillákkal, és nyitva felejtett, nevető szájjal élte át, ahogy ismételten átfordul vele a világ. Miután visszaérkezett a hinta a függőleges alaphelyzetbe, Piton a háttámla mögötti súlyokon változtatva, hátrébb döntötte a leszíjazott lányt, hogy éppen egy magasságban, és optimális szögben legyen az ágyékuk. A lábtámaszokat is még szélesebb terpeszbe állította.

- Mit csinál? – kérdezte Hermione révetegen. – Kipróbálunk valamit?

- Pontosan, Miss Granger. Kipróbálunk valamit… Nyugodtan adjon hangot az ellenvetésének, vagy a tiltakozásának, ne fojtsa magába az érzéseit – mosolygott sötéten a férfi, de a lány csak kacarászott.

- Ez így olyan, mintha…

- Mintha? – vonta fel a szemöldökét Piton, majd beállt szorosan a lány lábai közé. Ágyéka szinte hozzáért a griffendéleséhez. Szenvtelenül elkezdte kigombolgatni a diákja blúzát, felülről lefelé haladt, és villámgyorsan végzett. Hideg ujjai megcirógatták a lány fehér hasát, majd feljebb csúsztak Hermione rózsaszín melltartójára. Addig masszírozgatta, csavargatta a lány melleit, amíg többé-kevésbé ki nem szabadította őket a melltartó fogságából. – Mit gondol, miért maradtunk kettesben? – kérdezte rekedt hangon a varázsló.

- Nem pont erre gondoltam volna… - nyögte halkan Granger. Bele sem akart gondolni, hogy Piton miket forgathatott a fejében, mióta a halálhintába kötötte, bár igazából nem is nagyon érdekelte. Csak egy beteges álomnak tűnt az egész.

- Pedig kegyed mondta, hogy keményen jó… Most megmutatom, milyen kemény tudok lenni… - sziszegte a férfi, aztán mohón beleharapott Hermione nyakába.

- Oh…

- Ne mondja, hogy élvezi a helyzetet…

- Ó, hát… nem is… - nevetgélt elcsukló hangon az iskolaelső. Piton azonban vigyorogva szemlélte a lány égre meredő mellbimbóit, és az egyre szabálytalanabbá váló légzését.

- Pezsgőt kell bontanom – a férfi szemében feneketlen tűz gyulladt. – Champagne Noire Amarrant! – Ahogy kimondta a szavakat, kezében megjelent egy fekete pezsgősüveg.

- Ezt olyan gyönyörűen mondta, uram… - ámuldozott Hermione. Piton a griffendéles bal mellbimbójához nyomta a pezsgősüveget. Granger felsikoltott a hidegtől, de aztán jólesően megadta magát. A férfi néhány másodpercig a szájával, a nyelvével kényeztette a lány jobb mellét, és Hermione kéjes sóhaja után egyre szélesebb vigyorral haladt lejjebb a diákja testén.

Az üveg nyakával és még dugóval ellátott szájával ingerelte a lányt, hozzádörzsölgette Granger bugyijához. Szinte azonnal lebuktatta a griffendélest az átnedvesedett rózsaszín anyagdarab, amitől Piton vérszemet kapott. Félelmetes erővel szakította le Hermionéról a fehérneműt, hogy közvetlenül is kényeztethesse az idegen tárggyal.

A lány önfeledten nyögdécselt, és élvezte, ahogy nőttön nő a vágy a testében. Félig lehunyt pillái alól néha fel-felnézett, de nem tudta megállapítani, hogy ébren van-e, vagy álmodik. Amikor megérezte magában Piton hosszú és hideg középső ujját, elmosolyodott.

- Nem vagyok szűz – jegyezte meg halkan, mintegy mellékesen.

- Nem kérdeztem – mordult fel rekedten a tanár, aztán tovább kalandozgatott a lányban. Lassan már alig fért el a nadrágjában, de még nem akarta elsietni a rá váró gyönyöröket. Először két, aztán három ujjával mélyedt a lányba, majd amikor kellően síkosnak érezte, tövig a lányba tolta a pezsgősüveg nyakát. Hermione összerándult a váratlan hidegtől, Piton gúnyosan nevetett a sikításán.

Lassan és óvatosan mozgatni kezdte az üveget, amitől elernyedtek Granger izmai. Percekig játszadozott a lánnyal, újra és újra beléhatolt az üveggel, egészen addig, míg Hermione el nem élvezett. A halk nyöszörgés erőteljes kiáltássá változott, és a griffendéles számára eltűntek a világ gondjai.

Piton vigyorogva húzta ki Grangerből az üveget, aztán határozott kézzel bontotta ki. A pezsgő diszkréten pukkant egyet, aztán halvány füstölgéssel jelezte, fogyasztásra kész.

- Pohár? – kérdezte szinte hangtalanul, és lustán Hermione.

- Nem kell – nevetett a férfi. Fél kézzel feljebb emelte a hintát a lány ágyéka felől, másik kezével ismételten a diákja csiklójához, majd hüvelyéhez dörzsölgette az üveget, mintegy felkészítve az újabb kalandra. – Kicsit csípni fognak a buborékok – morogta, aztán a lányba csúsztatta a nyitott üveget, majd feljebb emelte, hogy pezsgőt töltsön Hermionéba.

A griffendéles sikongatni kezdett a felszabaduló, hűvös buborékok okozta kéjtől, ami elnyomta a valóban kellemetlen, először maró érzést.

Piton eléje térdelt, majd lejjebb engedte a lányt a hintával, hogy kikortyolhassa a fekete pezsgőt a diákjából. Miután az első kortyokat kiitta, majd körbenyalogatta az alkalmi poharát, ismét megragadta az üveget, és ezután színültig, már-már túlcsordulásig töltötte Hermionét.

A lány úgy érezte, hogy belefullad a gyönyörbe. Úgy érezte, darabokra szakad az ismételten rászakadó vágytól, ahogy Piton kiitta belőle a sötét nedűt.

A férfi az utolsó kortyokkal már igencsak sietett, és fél kézzel gyorsan levetkőztette magát, mert érezte, hogy nem húzza már sokáig. A kigombolt nadrágja a bokájáig szaladt, ahogy felegyenesedett, és a lány fölé hajolt.

Nem teketóriázott, merev és kíméletlenül vastag hímtagjával Hermionéba hatolt. A griffendélesnek egy pillanatra megállt a szíve, és üvölteni készült a fájdalomtól, amikor Piton óvatosan mozogni kezdett a lányban, hogy az megszokhassa a méreteit.

Hamarosan a kín elmúlt, vagy legalábbis kínzó kéjre változott, ahogy Piton irdatlan tempót diktált, és nagyokat lökött Grangeren. Hermione szinte már nyüszített a mohó kínzástól, a férfi a diákja mellbimbóit csavargatta, aztán jobb kezét visszahúzta a griffendéles combjára.

Hosszú ujjai elkalandoztak a lány fenekén, előbb mutatóujját, majd a középső ujját is az iskolaelsőbe mélyesztette. Gyorsan, határozottan tágította Granger szűk ánuszát, és alig fél perc múlva már a lányban volt a makkja. Szinte úgy robbant át a griffendéles végbélrózsáján.

Hermione vonyított, és szabadulni akart, de a szíjak szorosan tartották, nem volt hova menekülnie.

- Adj egy percet – lihegte Piton, és eleinte lassan, de határozottan előre nyomult az áldott-áldatlan szűk járatban, aztán beleunt a csigatempóba, és könyörtelenül tövig tolta a lányba a férfiasságát. Granger a könnyeivel küszködött, aztán az ismerős, vad mozgást megszokva új horizontok tárultak fel előtte.

Piton bal kezével becézgetni kezdte Hermione csiklóját, amitől a griffendéles ismét egyre szaporábban kezdett lélegezni. Ő maga már érezte, hogy akármelyik pillanatban elélvezhet, mert lehetetlennek tűnt tovább visszatartania magát. Egyre gyorsult és egyre hevesebbé vált a mozgása, még ujjait is fürgébben járatta ki-be a lányban.

Amikor Hermione ismét elélvezett, egyszerűen fennakadtak a szemei. Piton vigyorgott, és lökött még néhányat a diákján, érezte, ahogy görcse kiteljesedik, aztán enyhül, forró cseppjeivel gyakorlatilag elöntötte a griffendélest.

Valóságos örömünnep volt az a néhány perc, amit puszta lélegzéssel, és kiürült tudattal átélhetett. Csak figyelte a saját testét, ahogy próbálta visszanyerni a teljes önkontrollját. Figyelte az alatta fekvő lányt is, aki kellemes félájultságban vett néha levegőt, és állandósult a mosoly a szája szegletében.

 

Aztán a szívdübörgés alábbhagyott, Piton kicsusszant a lányból, felhúzta a Hermionétól lucskossá váló alsónadrágját, aztán nadrágját, megigazította a talárját. Elővette a varázspálcáját, eltüntette a pezsgősüveget, a dugót, az árulkodó foltokat a padlóról. Megigazította a lányon a melltartót, majd összegombolgatta a blúzát. Egy néma bűbájjal visszavarázsolta Grangerre a bugyit, ami azonnal átázott a testnedvektől.

Piton egy erős alvás-varázst szórt a lányra, aztán eloldozta, és kilebegtette a kiállító-terem elé. Szerencsére senki sem járt arra, ezért ellebegtette a lépcsőig, ott egyszerűen letette, majd otthagyta. Tudta, hogy hamarosan valaki úgyis megtalálja, és felébreszti… és Hermione csak egy vad álomnak képzeli majd a pezsgős kalandjukat… Ő pedig nem akarta megfosztani az új álom-emlékétől, elvégre tényleg mardosóan jó volt, és maga Perselus Piton sem szívesen felejtette volna el…

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]