Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Amarant 6

Amarant 6

 

Alcím: Avagy az atlantiszi szerelmi mágiáról

Főszereplők: Perselus Piton, Hermione Granger

Tartalom: Hatodév, Roxfort, trükkös lépcső

Műfaj: novella

Figyelmeztetés: felnőtt tartalom xD

Korhatár: +18!

 

            Hermione álmosan, fáradtan sétált a Griffendél-torony felé a könyvtárból. Hátitáskáját telepakolta hétvégi olvasnivalóval Atlantiszról, hogy ne csak száraz tananyagot magoljon szombat este. Leomló kontyát próbálta jobb belátásra bírni, és visszatekerni a tarkójára, amikor a táskája szétszakadt, és kiestek a könyvek belőle.

A lány felsóhajtott, aztán grimaszolva fordult meg, és szedegette egy kupacba a köteteket. Elővette a varázspálcáját, és egy reparoval eltüntette a szakadást a táska oldaláról, majd óvatosan visszapakolta a kölcsönzött könyveket.

- Atlantiszi szerelmi mágia – olvasta fennhangon az egyik borítóról valaki, a térdelő lány fölé magasodva. – Érdekes…

Hermione zavartan nézett a hang forrására. Perselus Piton állt a griffendéles mellett. Karjait keresztbe fonta a mellkasán.

- Jó estét kívánok, Piton professzor – morogta a lány, aztán elvörösödve akarta a táskájába süllyeszteni az említett kötetet, de a férfi megelőzte, és kikapta a kezéből. Gúnyos mosollyal lapozott bele.

- „Az atlantisziakról köztudott, hogy gyógyító és egészségmegőrző praktikáik mellett a szerelmi varázslatok terén is kimagaslóak voltak. Mind a vágykeltő afrodiziákumok, mind az igézetek és bűbájok, mind maga az atlantiszi szexuálmágia tekintetében van mit tanulnunk e kivételes néptől…” Granger, megdöbbent a tény, hogy ilyen sületlenségeket olvas.

- Ahhoz, hogy véleményt tudjak mondani egy könyvről, előbb el kell olvasnom, uram – jegyezte meg Hermione halkan, majd óvatosan a hátára vette a táskáját, és megállt a férfi mellett.

- Vannak könyvek, amit el sem kell olvasni, hogy tudjuk, ostobaság.

- Én nem szeretek elhamarkodott következtetéseket levonni, Piton professzor.

- Ne szemtelenkedjen velem, Granger!

- Eszembe sem jutott, uram. Visszakaphatom a könyvemet?

- Miért is szeretné visszakapni? Ki szeretné próbálni a bűbájokat valakin? – nevetett fel gonoszul a férfi, aztán elindult a felfelé vezető lépcső irányába. A folyosón már égtek az éjszakai lámpások, hogy gyér fényükkel megvilágítsák a lépcsőfokokat.

Hermione elképedve nézett a tanára után.

- Nem szorulok arra, hogy ilyen szánalmas módon szerezzem meg valaki… szimpátiáját – sziszegte, miközben sietősen lépdelt Piton után. A férfi vigyorogva ütötte fel a könyvet, és találomra kezdett el felolvasni belőle.

-  „A következő varázsige a szexuális vágyakat ébreszti fel abban, akinek a fejére olvassák. Nem okoz ábrándos szerelmet, nem kedvez a romantikát kedvelőknek…” Granger, ezt a bűbájt tanulja meg, mert erre még szüksége lehet… „Hatása a boszorkány, illetve mágus varázserejétől függően néhány perctől akár két-három óráig is tarthat…”

- Megkérném, hogy adja vissza a könyvemet, Piton professzor – loholt a férfi után Hermione.

- Remélem, nem bánja, hogy ellenőrzöm, nem fekete mágiával töltötték-e meg e lapokat, kisasszony – mondta hűvösen a férfi, aztán gyakorlottan átlépte a trükkös, lábelnyelő lépcsőfokot, ahogy megindult felfelé a lépcsőn. – Hol is tartottam? Igen… „A kimondott varázsige felkorbácsolja a szunnyadó szenvedélyeket, az elnyomott fantáziákat…”

- Piton professzor!

- „…A varázslat célja, hogy csökkentse az esetleges gátlásokat, fokozza az érzékiséget, és felszítsa a lappangó szexualitást…”

Hermione dühösen robogott a tanára után, de nem figyelt a megbűvölt lépcsőfokra. Ahogy rálépett, az rögtön elnyelte a lábát, és a lány hasra vágódott a férfi mögött.

- Auuu – nyögte, aztán leszenvedte a hátáról a táskát, és arrébb dobta. Legalább az ne korlátozza a mozgásban. Megpróbált lassan megfordulni, és kihúzni a lábát a csapdából, de nem sikerült.

Piton vigyorogva nézte a jelenetet.

- Hermione Granger elfeledkezett a trükkös lépcsőfokról. Ez kellemetlen. Atlantiszi szexuálmágia igen, hétköznapi praktikák nem foglalkoztatják… Ejnye.

- Segítene, uram? – feküdt hanyatt a lépcsőn Hermione. Bal lábbal térdig belecsúszott a bűvös lépcsőfokba, jobb lábával igyekezett elkerülni ugyanazt a fokot, ezért egy fokkal feljebb húzta a lábát. Szoknyája felcsúszott a combján, szinte a bugyija is kilátszott.

- A hangjából, és a mozdulataiból sugárzik a lappangó szexualitás, kisasszony – gúnyolódott Piton, aztán megkerülte a lépcsőn fekvő lányt, és visszaereszkedett nyolc lépcsőfokot. Megállt a lépcső alján, onnan szemlélte a zavarában majd’ elsüllyedő griffendélest. Fekete írisze szikrázni kezdett, ahogy végigpásztázta Hermione fehér combját. – Kíváncsi vagyok, ha most megigézem ezzel a varázsigével, akkor mit tesz, hogy kiszabaduljon, és keressen egy hímnemű egyedet…

- Ez nem vicces, Piton professzor…

- De, éppen, hogy ez a vicces, Granger… Amarant! – olvasta fel a könyvből Piton a varázsigét. Hermionéra nézett, aki értetlenül pislogott a férfira.

- Most komolyan megátkozott?!

- Ó, egyesek szerint a szerelmi bájolás nem egyenlő az átkozással…

- De szerintem igen! Szerintem egyenlő vele! Maga most megátkozott?!

- Ne vegye ilyen véresen komolyan a dolgot. Nem történt semmi…

- Mert a bolondját járatja velem… Biztosan nem is így van leírva a könyvben…

- Tessék, nézze, így van leírva! Amarant. A kiejtésemmel sem volt baj, tehát a varázsige rossz. Ennyi – nézette meg Hermionéval is a könyvet Piton.

- Szerintem mégiscsak a kiejtésével lehet a gond. Talán lágyabban kellene mondania… Amaranth. Vagy valahogy így…

- Amaranth… Ez nevetséges – dobta félre a könyvet a férfi a lány táskájára. Odatérdelt a griffendéles mellé, és megfogta Hermione térdét, hogy óvatosan kiszabadítsa a lépcsőfok szorításából. Amikor az ujjai a lány bőréhez értek, apró szikrák pattogtak szerteszét a levegőbe. Hermione hátán jóleső borzongás futott végig.

- Látta a szikrákat? – kérdezte halkan Granger.

- Igen…

- Mi okozhatta? A bűbáj?

- Most már csak bűbáj?! Az előbb még veszélyes átok volt!

- De már tudjuk, hogy hatástalan… Tehát nem kell félni tőle… - sóhajtotta Hermione. Úgy érezte, mintha valami a mellére telepedett volna. Nehézkesen vette a levegőt.

- Nem kell félni tőle… Igen… - bólogatott Piton is, noha ő már sejtette, hogy talán mégsem annyira ártalmatlan a varázsige, amit egymásra szórtak. Igyekezett minél gyorsabban kiszabadítani a lányt, hogy utána ő maga is elmenekülhessen a helyszínről, nehogy olyasmit kövessenek el, amiért később magyarázkodniuk kellene.

Ahogy ismételten Hermione térdéhez, és combjához ért, már rajta is kellemes bizsergés futott végig. Gyengéden kihúzta a lány lábát a csapdából, aztán ugyanarra a lépcsőfokra tette, amelyiken a másik is nyugodott. Ujjaival akaratlanul is cirógatni kezdte a griffendéles combját, aki halkan felnyögött a kényeztetéstől. Félig leeresztette a szempilláit, miközben Piton oldalát kezdte simogatni.

A föléje támaszkodó férfi szemében mohó láng csapott fel, elégetve maradék önuralmát. Hermione fölé hajolt, majd szenvedélyesen megcsókolta. A griffendéles azonnal válaszolt a csókra, kellemes percek teltek el önfeledt csókcsatával. Határozottan simogatták egymást, Granger ugyanolyan bátran érintette meg Piton mellkasát, és kezdte kigombolgatni a talárját, mint ahogy a férfi cirógatta a lány belső combját.

- Kívánlak – suttogta Hermione alig hallhatóan. Perselus elvigyorodott, és a diákjára nézett.

- Küzdj ellene, kislány, ahogy én teszem…

A griffendéles felnevetett, aztán kihúzta a haját a nyakából, már-már felkínálva a férfinak egy harapásra. Pitonnak sem kellett több, a lányra vetette magát. Mindketten érezték, hogy tilosban járnak, mégsem érdekelte őket. A férfi harapta, csókolta Grangert, ahol csak érte, a nyakát, a vállát, vékony egyeningjén keresztül még a mellét is.

Hermione felnyögött, és hátrahajtotta a fejét. Amikor Piton félrehúzta a bugyiját, és óvatosan cirógatni kezdte, még nagyobb terpeszbe nyitotta lábait. A férfi gúnyosan elmosolyodott, aztán a lányba mélyesztette a középső ujját. Hermione felsikoltott, hangja halk visszhangot keltett a lépcsőházban. Végigcirógatta a férfi ruhával fedett mellkasát, reszkető keze lesiklott Perselus nadrágjáig. Egy néma bűbájjal kioldotta Piton övcsatját, majd fél kézzel kigombolgatta a férfin egyre inkább feszülő ruhadarabot. Jót remélve megsimogatta a professzora ágaskodó férfiasságát, aztán megpróbálta egyedül lefejteni Pitonról az alsónadrágot.

- Hátrébb az agarakkal, Granger – morogta rekedten a férfi.

- Kérlek…

- Itt és most? Lebukunk…

- Nem baj… Majd azt mondjuk, hogy az én hibám volt… a bűbáj… - nyöszörögte remegve Hermione. Soha nem vágyott jobban semmire, csak, hogy Piton tovább kényeztesse.

Perselus elmosolyodott, majd néhány lépcsőfokkal feljebb emelte Grangert, aztán maga is utána mászott, hogy legalább a trükkös fokot elkerüljék.

Mohón megcsókolta a lányt, végigharapdálta a nyakát, simogatta a mellét, és a hasát, miközben szelíden beléhatolt. Hermione félig lehunyt szeme hatalmasra kerekedett, szája szegletében huncut mosoly bujkált. Még levegőt venni is elfelejtett, amikor megérezte magában a férfit. Piton kényelmes lassúsággal kezdett mozogni, fél kézzel tartva a griffendéles csípőjét, fél kézzel az egyik lépcsőfokon támaszkodva.

- Ez nagyon jó… - pihegte Hermione, mikor Perselus kicsit gyorsított a tempón. Granger hangosan vette a levegőt, nyöszörgött, körmeivel hosszú sebeket ejtett volna a férfi hátán, ha Piton levetkőzött volna. Legszívesebben a falat is lekaparta volna a rászabaduló vágyaktól.

Néhány percig nyújtották, élvezték egymás közvetlen közeli társaságát, aztán Hermione izmai megfeszültek, lába lejjebb csúszott egy lépcsőfokot. Egy pillanat múlva felszabadultan lebegett a kedvenc gyűlölt tanára karjaiban. Arca kipirult, tekintete sosem ragyogott olyan tisztán. Piton kedvét lelte Hermione kielégült látványában.

Gyönyörködve megcsókolta a diákját, aztán elvált tőle. Pihegett, és nem akarta elhinni, hogy valóban Hermione Granger fekszik alatta. Mire rá nem tudják venni az átkozott diákjai… Úgy érezte, ebből még hatalmas gondjai lehetnek, ezért visszasimogatta a lányra a ruháit, majd a varázspálcája után nyúlt. A griffendéles kábán mosolygott, és pihent még alatta.

- Köszönöm – suttogta a férfinak.

- Nincs mit. Exmemoriam! – mutatott a lányra a pálcájával. Hermione szeme fennakadt, feje hátracsuklott, és nem mozdult. Piton felpattant, felhúzta nadrágjait, megigazította magán a talárját. Közelebb húzta az ájult Hermionéhoz a táskáját, aztán körbesandított, és elmenekült a bűntett helyszínéről. Az újonnan tanult varázsigét, és helyes kiejtését azonban mélyen az agyába véste, hátha szüksége lehet még rá…

 

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]