Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Amarant 4

Amarant 4

 

Alcím: Az Érzéktánc Esszencia

Főszereplők: Perselus Piton, Hermione Granger

Tartalom: Hatodév, Roxfort, bájitallabor

Műfaj: novella

Figyelmeztetés: felnőtt tartalom xD

Korhatár: +18!

 

Perselus Piton és Hermione Granger a bájitallaborban dolgoztak. Piton egy hete morgott McGalagony-nak, hogy vigye az ördögbe a griffendélesét, mert képtelen együtt dolgozni vele, de Minerva ragaszkodott a lányhoz. Mert „Ms Granger okos, ambiciózus, leleményes és talpraesett; szükséged van rá, Perselus” – na persze…

Piton sokat sejtetően belemorgott az üstbe.

- Granger, szelhetné egy kicsit gyorsabban is az átokgyökeret, ugyanis szükségem volna rá – grimaszolt. Hermione ebben a pillanatban letette a kését, és a férfi orra alá dugta. Tökéletesen fel volt darabolva. Piton csak artikulálatlan morgott, aztán belerakta a darabokat az üstbe.

- Piton professzor, átvegyem egy kicsit a kevergetést? – kérdezte halkan a griffendéles.

- Ez nem kevergetés, Granger! Ez komoly és ideget próbáló munkafolyamat! Különösképpen akkor, ha McGalagony mellém rendel egy „őstehetséget” – sziszegett Piton, majd a lányra villantotta a sötét tekintetét.

Hermione elhúzta a száját, aztán visszafordult az asztalhoz, hogy eltakarítsa a bájitalfőzéshez már nem szükséges alapanyagokat. Ügyesen és szakszerűen kimossa a zöld fiolából az álom-esszencia maradékát; összegyűjti a még használható összetevőket: virágfejeket, gyökereket, leveleket. Utána még egy halk bűbájjal tisztává varázsolja az asztalt is.

- Tudok még segíteni valamit, Piton professzor? – nézett kérdőn a férfi hátára. Piton szikár termete az üst fölé tornyosult. Ahogy lassan megfordult, és a lányra nézett, Hermione hátán a hideg futkosott.

- Maga szerint tudott nekem segíteni az elmúlt három órában? Komolyan, Granger?! Én csak azt vettem észre, hogy láb alatt volt! – mondta haragosan. A griffendéles szeme elkerekedett, ám mégsem felelt a tanárának. Már majdnem 17 éves volt, már nem tudta megfélemlíteni vagy megríkatni őt a férfi, ahogy korábban. Piton viszont szemmel láthatóan a reakciójára várt.

- Szerintem magából most a bájital gőze beszél… - vont vállat a lány. Piton dühös szemmel a diákjára meredt.

- Maga szerint hatással van rám az Érzéktánc párája?! Elárulom magának, Ms Granger, hogy téved. Rám ez a gőz már régen nincs hatással, ugyanis annyiszor kellett elkészítenem, hogy már csak akkor hatna, ha a forró főzet a bőrömhöz érne…

- Akkor mivel magyarázza az undok viselkedését? – replikázott a lány.

- Ms Granger, ismételten hatalmas tévedésben – kezdte Piton vészjóslóan könnyed hangon. – Nekem ugyanis semmit sem kell megmagyaráznom. Egyszerűen nem értem, miért várja, hogy hálaimát rebegjek, csak mert utasításra lejött, és újabb utasításra feldarabolt néhány hozzávalót, és előkészítette az alapanyagokat… Talán jól esne a griffendéles büszkeségének, igaz?

- Nem… Nem erről van szó – forgatta a szemeit Hermione. Rájött, hogy Pitonnal úgysem bírhat el, ezért inkább a főzetet kezdte nézni. Kicsit közelebb lépett, hogy egy kis gőz megcsaphassa az orrát. Milyen kellemes, mézes illata volt. Érthetetlen, hogyan lehet ez a remek illatű bájital veszélyes méreg?! Állítólag az Érzéktánc Esszencia képes feloldani az emberek gátlásait, és bárkiből előcsalja lénye legrejtettebb titkait. Ahogy egy szippantásnyit beleszagolt az aranyszínű bájital párájában, el is tudta hinni róla; hogy veszedelmesebb, mint akármelyik nyilvános átok.

- Azonnal lépjen hátrébb! – kiabált rá Piton. – Már csak az hiányzik az estémből, hogy maga elveszítse az önkontrollját!

- Ne aggódjon, az velem nem fordulhat elő… Semmilyen körülmények között… - morgott Hermione, de azért hátrébb lépett. Feszülten figyelt, már a kezében szorongatta az obszidián-port, amit utolsó összetevőként kell belehinteni a főzetbe, amitől szinte azonnal elkészül. Piton azonban még kevergette a bájitalt.

- Vannak olyan varázsigék, amelyek megcáfolnák a kijelentését… - gúnyolódott Piton.

- Az Imperius… esetleg… - vont vállat Hermione.

- Ismerek én kevésbé veszélyes bűbájokat, amelyektől ugyanúgy kifordulna magából… Nem kell feltétlen főben járó átoknak lennie, hogy hatásos legyen, Ms Granger. Adja az obszidián-port! – nyújtotta a kezét a szelencéért. Hermione grimaszolva rakta a férfi tenyerébe, a dobozkába kimért adagot.

Piton a lány arcát fürkészte, miközben visszafordult az üst fölé.

- Amennyiben jól mérte ki az adagot, azonnal elkészülünk, és mehet a dolgára… Viszont, ha elszámított valamit, akkor addig maradunk, amíg egy újabb adag el nem készül – felelt a lány grimaszára dühösen.

- Remek. Még szerencse, hogy nem szoktam hibázni… - forgatta a szemeit Hermione. Piton keze megremegett, és óvatlanul beleejtette a nyitott szelencét az Érzéktánc Esszenciába. Az obszidián-por egy pillanat alatt mélyebb arany színre változtatta a főzetet, azonban a szelence fémje irritálni kezdte a folyadékot, és haragosan fortyogva, vulkánként készült kitörni. Pitonnak annyi lélekjelenléte maradt, hogy elpenderítse a diákját az üst mellől, nehogy rá fröccsenjen a bájital; ő azonban nem úszta meg. Az üst felrobbant, a főzet beterítette a férfi hátán a talárt.

Hermione ijedten pislogott a tanárja karjaiban. Az előbbi dühe szertefoszlott. Piton most mentette meg az arcát egy kiadós égési sérüléstől. És milyen kellemes volt a mellkasának feszülni…

A férfi kezei a lány vállát szorították, aztán egyszer csak elengedték.

- Jól van? – kérdezte dühösen Piton.

- Igen… Köszönöm – nyelt egyet Hermione. – Le merném fogadni, hogy direkt csinálta… Piton professzor, jól van? Nagyon sápadtnak tűnik… Mármint a szokásosnál is sápadtabbnak…

- Granger, hagyja el a laboromat, most! – mondta halkan, de határozottan a tanár. Már érezte, ahogy a forró bájital átszivárog a talárja és az ingje anyagán. Egy pillanat alatt lekapta magáról a talárját, de az már nem segített.

- Megégette magát? Tudok segíteni?

- Hagyja el a laboromat! Azonnal, Granger! – kiabált a férfi, miközben igyekezett megszabadulni az Érzéktánccal átitatódott ingjétől is. Alig tíz másodperc múlva már félmeztelenül állt a diákjával szemben.

- Magára fröccsent, igaz? Hadd nézzem a hátát! – ugrott a férfi háta mögé Hermione. Piton hátán egy árulkodó aranyszínű folt mutatta a bájital beszívódásának helyét. A lány hideg vízzel próbálta lemosni a férfiról, mire Piton felkiáltott.

- Mi az ördögöt csinál, Granger?! Azt mondtam, hogy meneküljön innen! – kiabált, majd megfordult, és a lány szemébe nézett. Hermione megdermedve nézett a férfira.

- Én csak segíteni akartam… Én csak… sajnálom…

Piton felsóhajtott, és a mennyezetre nézett. Még egy pillanatig küzdött magával, hogy megölje-e, vagy inkább megcsókolja a rá bámuló diákját. Aztán inkább a csókot választotta, elvégre egy holttestet nehezebben tudna kimagyarázni Dumbledore-nál.

- Semmi gond, Granger – suttogta a lánynak szelíden. Ettől Hermione csak még nagyobb szemekkel meredt rá. Piton feladta a harcot, és a lányhoz hajolt, hogy megcsókolja. Legnagyobb meglepetésére Granger ajkai azonnal szétnyíltak, és boldogan csókolt vissza. Piton megörült a lány pozitív reakciójának, ezért egyre szenvedélyesebben csókolta. Közben simogatta a lány hátát, a fenekét, majd egyszer csak felhúzta Hermione bal combját, hogy a lábát a saját csípője köré fonja. Forrásig hevült a vére, és nem akart semmi egyebet, csak érezni Granger testét.

Hermione azonban hátra hőkölt.

- Ez túl gyors nekem… - pihegte a férfi nyakába. Piton éppen legombolgatta róla az ingjét.

- Dehogy gyors, Granger – vigyorgott a tanár. Tudta, hogy élete legnagyobb hibáját követi el, ha engedelmeskedik az ösztöneinek; de képtelen volt mást csinálni. Esetleg majd utána kitörli a lány emlékeit… Azzal esetleg még mentheti a bőrét…

- De Piton professzor… Ezt talán nem kellene… - ellenkezett halkan Hermione, amikor Piton egyszerűen letépte róla a melltartóját. Fél kézzel még mindig tartotta a lány combját, majd magára emelte a másikat is. Hermione szinte a férfi derekára ült, kénytelen volt kapaszkodni, nem akart leesni. Piton újra megcsókolta, egyszerűen borzongató volt a szája. Hermione érezte a férfi kemény csontjait, izmait; és volt szerencséje érezni egy izgalmasan hosszú, merev férfiasságot is. A tanár pontosan tudta, hogy milyen hatással volt Grangerre. Hermione elhallgatott, és egy pillanatra az édenben érezte magát.

Lassan az asztalhoz ment a lánnyal, és feltette rá. Hosszasan csókolgatta a diákját, nem törődve a griffendéles szóbeli ellenvetéseivel.

- Egyértelműen a főzet hatása alatt van… Küzdjön ellene… Kérem… - nyöszörögte Hermione, noha minden egyes érintés és csók jól esett neki. Piton hallotta, amit mond neki a diákja, de nem nagyon érdekelte. Igaz, talán vissza tudná magát fogni, amíg a lány megkeresi a ruháit, és távozik; de ostoba lett volna elengedni… Nem is akarta legyűrni a testében, lelkében felébredt ösztönöket.

- Maga volt olyan buta, hogy maradt, amikor küldtem… Most menjen, ha tud… - vigyorgott Piton, aztán a lány mellei után kapott. Szenvedélyesen becézgetni kezdte őket, Hermione kéjesen elnyújtózott az asztallapon, és várt. Igazság szerint próbálta összeszedni az erejét, hogy képes legyen ellenállni a férfinak. Néhány izgató perc után el is lökte magától a férfit, és újra felült az asztalon. Piton még így is sokkal magasabb volt nála, pedig ő az asztalon ült.

- Azonnal engedjen el! – nyögte ki zavartan a lány. Piton felnevetett, aztán a nyakába csókolt.

- Eszemben sincs, Granger – mondta két mohó csók között a férfi, majd a lány füléhez hajolt. – Most bemutatom, hogyan lehet imperius nélkül is megtörni a másik akaratát… AMARANT! – sziszegte a diákja fülébe, amitől Hermione a lelkéig megborzongott. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van. Az illatok, a színek élesebbek lettek, ahogy az érzései is. Valamiért elmúlt az a gondolata, hogy el kéne menekülnie Pitontól. Érdeklődve figyelte a férfit, aki viszont őt nézte. A lány tekintetét kereste, hogy hatásos volt-e a bűbáj. Hermione szeme ismeretlenül és kacéran csillogott rá, Piton diadalittasan elmosolyodott, majd újra a lány nyakába fúrta az arcát. Csókolta, harapta, ahol érte.

Granger felnyögött, aztán lassan visszahanyatlott az asztalra. Kezeivel Piton meztelen hátát és mellkasát simogatta, és élvezte, hogy megadhatja magát a férfinak.

Piton rövidesen megint a lány melleit kényeztette, majd kezei a griffendéles szoknyája alatt kerestek újabb felfedeznivalót. Tovatűnő percek alatt kitapasztalta, hogyan tudná levenni a lányról a ruhadarabot, de bonyolult manővernek tartotta, ezért egyszerűen csak felhúzta a szoknyát a lány derekára.

Hermione nyöszörgött, amikor a férfi ujjait megérezte a bugyiján. Aztán egyszer csak Piton lehúzta róla a fehérneműt, és anélkül is érezhette már az ujjait. Halkan felsikoltott, amikor Piton két ujja mélyen beléhatolt.

A férfi közel ugyanúgy élvezte, ahogy a diákja is. Örült, hogy érintései őszinte és bátorító reakciókat váltanak ki a lányból. Ezekkel hatásosan elhallgatta a lelkiismerete suttogását. Nem döntött rosszul, hiszen Granger is egyedül töltötte volna az estét. Ráadásul biztosan neki is hiányzott már egy kiadós dugás; akárcsak neki… Legalább addig sem a holnapi órára tanul, hanem kikapcsolódik egy kicsit a kedvenc eminense.

Piton elvigyorodott, tovább csókolgatta a lány mellét, de lassan leküzdötte magáról a nadrágot, és fél kézzel úgy-ahogy megszabadult az alsónadrágjától is. Semmit nem akart elsietni, nem akart fájdalmat okozni; de inkább előre dolgozott, mert ki tudja mi lesz itt két perc múlva…

Teljesen megőrjítette Granger, ahogy macskásan dorombolt alatta. Imádta a kicsi, feszes testét, ahogy megfeszülnek az izmai, aztán elernyednek, majd újra megfeszülnek. Ahogy Granger nyöszörög, és sóhajtozik; levegő után kapkod. Össze-visszadübörgött a szíve, néha talán még ki is hagyott egy-egy pillanatra.

Piton halványan kutakodni kezdett az emlékeiben, hogy volt e valaha, aki ilyen őszintén, és színpadiasság nélkül élvezte volna a kényeztetését – de nem tudott dűlőre jutni magával.

- Mi lesz már? – nézett fel rá könyörgő szemmel Hermione. Piton szája kiszáradt a lány sürgetésétől. Hermione mámoros tekintete, és saját sóvárgó teste is gyönyörre áhítozott már. Lassan végigsimogatta még egyszer a diákja testét, majd megfogta a lány csípőjét. Hermione kicsit jobban szétnyitotta a lábait, aztán Piton előre hajolt és szájon csókolta, és egyidejűleg beléhatolt.

A csók vággyal teli fuldoklásra változott, ahogy Piton lassan mozogni kezdett a lányban. Granger feljajdult a gyönyörtől, és a férfi csípőjére kulcsolta a lábait. Még mélyebben, még többet akart Pitonból.

A tanár a griffendélesre hajolt, és először lustán, ráérősen kényeztette; majd egyre gyorsabban és éhesebben mozgott benne. Szája megkereste Hermione ajkát, és újra csókot lehelt a lány szájába. Granger izzadtan, de odaadón húzta még jobban magához a férfit. Piton derekán talán még az ujjainak nyoma is ott maradt…

Varázslatos mohóságuk fergeteges kéjbe lökte őket. Az asztal szinte összecsuklott szerelmi iramuk alatt. Piton elégedetten felnyögött, majd lihegve a lány nyakába fúrta az arcát, hogy Granger haja egy percre elbújtassa a világ elől. Teljes testével feküdt a lányon, aki mozdulni sem tudott. Igaz, nem is akart. Hermione éppen a mindenség gyönyörét élvezte, csak lebegett végtelen űrben, a csillagok között.

Lehunyta a szemét, és próbált valamennyi levegőt préselni a tüdejébe; hogy élete legjobb szeretkezése ne legyen az élete utolsó szeretkezése.

Piton csak feküdt rajta, és szintén csak életben akart maradni. Hosszasan zihált, aztán kissé felemelkedett, és a lányra nézett. Nem tudta, hogy mire számítson. Valószínűleg a bűbája már megkopott, és hirtelen nem tudta, hova is tette a pálcáját, hogy gyorsan törölje a lány emlékeit.

- Ez jó volt… uram… - mosolygott ábrándosan alatta Granger. Olyan őszintének, és egyszerűnek hatott a mondata, hogy Piton akaratlanul is elnevette magát. Ő is érezte, hogy az Érzéktánc Esszencia lassan elpárolog a zsigereiből. Lassan minden visszaáll a normális kerékvágásba. Leszámítva, hogy Granger eközben megvolt neki…

- Mondtam, hogy hagyja el a labort, Ms Granger… Magára vessen, amiért nem tette – morogta Piton, majd lassan felemelkedett a lányról. Mindketten izzadtan, és ziláltan méregették a másikat. Piton lassan felhúzta a nadrágját, Hermione felült, és megigazította magán a szoknyát.

- Ha jól emlékszem, egy átokkal marasztalt végül is… - kuncogott a griffendéles, majd leugrott az asztalról, de megtántorodott. Piton elkapta a derekát, nehogy elessen. A férfi tenyere hasonlóan izzadt volt, mint a lány háta. – Lezuhanyozhatok, vagy elmeneküljek? – kérdezte halkan Hermione, majd bátortalanul Pitonra nézett.

- Nem mersz letegezni, Granger? – vigyorgott a férfi.

- Ez nem bátorság kérdése, uram. Hibát követtünk el, és ezt egyedül maga tudja helyre hozni, amennyiben valóban hibának tartja az elmúlt fél órát… Egyszerűen törölheti az emlékeimet, mintha mi sem történt volna… - gondolta végig Hermione.

- Ezt akarod? – nézett áthatóan a lányra Piton. Ennek a lánynak tényleg helyén volt az esze. Még most is milyen logikusan tudott gondolkodni.

- Nem, de ez úgy sem tőlem függ… - húzta el a száját a griffendéles. – Ez túl jó volt ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy elfelejtsem…

- Zuhanyozzunk le, aztán kezdjünk valamit azzal az átkozott esszenciával – húzta a fürdőszoba felé Piton a diákját. Végiggondolta a dolgot. Nem törli a lány emlékeit. Ha a griffendéles kompromittálni szándékozná magukat, akkor bőven ráér megakadályozni azt. Majd akkor ráküld egy exmemoriamot… De most még nem. Egyelőre jó így. Izgalmas. Felforgató. Kalandos. Granger a szeretője.

- Zuhanyozzunk? Mármint maga meg én, együtt? – kerekedett el Hermione szeme.

- Amikor kettesben vagyunk, tegezhetsz, Granger…

 

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]