Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Amarant


Alcím: Lazítás a fürdőben
Főszereplők: Perselus Piton, Hermione Granger
Tartalom: Hatodév, Roxfort, prefektusi fürdő
Műfaj: novella
Figyelmeztetés: felnőtt tartalom xD
Korhatár: +18!

Hermione a prefektusi fürdőben, a tükör előtt álldogált. Mustrálta meztelen testét néhány percig, majd összefogta egy csattal a haját, és beleült a hatalmas, habfürdős, csupa buborékos fürdőkádba.
Kényelmesen hátradőlt, és élvezte, ahogy teste minden titkos kis szegletébe eljutnak a csintalan kis buborékok, és feloldják izmaiból az egész napos tanulás görcseit. Lehunyta szemét, és átadta magát a pihenésnek.

Piton professzor sötét talárja hangtalanul siklott végig a kastély folyosóin, míg meg nem állt az új prefektusi fürdő ajtaja előtt. Dumbledore mesélte neki, hogy új fürdőkáddal lepték meg az eminenseket – gondolta kipróbálja e késői órában. Ilyenkor már senki sem lehet a helyiségben, tehát senki sem tudja meg, hogy ő nem a saját szobájában zuhanyozott… A fürdő ajtaja némán kinyílt, és a férfi nesztelenül lépett be a párás, vanília illatú helyiségbe. Messziről hívogatták a fehér habok, és a buborékok zenéje. Ledobta törölközőjét, majd talárját is, és meztelenül a kádba ült.

Hermione kinyitotta a szemét, mert úgy érezte, mintha valaki megmozdult volna a vízben, de akárhogy erőltette, nem látott senkit. A kád hatalmas volt, közepén egy delfines szökőkút is fújta a habot, és takarta a látást. A lány lassan felállt, kinyújtózott. Állva alig ért a víz a combja közepéig. Ekkor vette észre, hogy a kád túloldalán, a szökőkút takarásában Piton lazított. Fekete hajának alja a fehér habok között a vízbe ért. Válla szinte ugyanolyan fehér volt, mint a habfürdő-hegyek.

A férfi is meglepődött a meztelen diákja láttán.

-Granger, maga mit keres itt? – kérdezte a lánytól hidegen, aki azonnal visszahuppant a rejtő habok közé. Elvégre az a néhány másodperc nyilván elegendő volt a tanárának, hogy szemügyre vegye pőreségét.

-Ez a prefektusi fürdő, Piton professzor! – vágott vissza Hermione. – Menjen el!

-Ha nem vette volna észre, Granger, a vízben ülök… Nyilván meztelenül… - morgott a férfi. – Menjen ki maga! Hiszen az imént már láttam, amit a kortársai minden bizonnyal, még soha… - nevetett gonoszul a bájitaltanár. Nem igyekezett elrejteni örömét, hogy megzavarta a lányt. Hermione elvörösödött.

-Azonnal megyek, rohanok, hogy mindenkinek elmondhassam, hogy a rettegett Piton professzorunk a prefektusi fürdőben óvatlan diákokat ijesztget… - ült továbbra is a fenekén a lány. Elbújni jött a világ elől, erre tessék; derült égből villámcsapásként jelent meg a tanára… Hermione halkan felsóhajtott.

-Fogja be a száját, Granger! – mordult rá a tanár. – Induljon!

-Csak ne utasítgasson! – vágott vissza a diák. Járt az agya, hogyan juthatna ki a helyiségből, ennél nagyobb kellemetlenség nélkül. Lassan mászni kezdett a kád széle felé, hogy legalább a törölközőjébe tudja majd rejteni testét. Ám Piton közelebb ült a kád szélén hagyott fürdőlepedőhöz, mint ő. Közte és a férfi között már alig volt másfél méter. – Odaadná a törölközőmet? – kérdezte halkan a lány. A tanár titokzatosan elmosolyodott.

-Eszemben sincs…

-Hogyan? – nézett rá értetlenül Hermione.

-Felejtse el a törölközőjét, Granger. Jöjjön ide érte, ha annyira akarja! – válaszolt Piton. Tetszett neki a szituáció. Meg kell hagyni, hogy nagyon kellemes az új fürdő… És ráadásként még Grangert is itt találta… Ha hinne a horoszkópban, a mai estére biztosan szerencsés órákat ígértek volna neki a csillagok…

Kíváncsivá tette az előtte térdeplő, rejtőzködő diák. Vajon meddig juthat a strébernél, bűbáj nélkül? Tényleg is… Mikor volt utoljára nővel? Heh, idejét sem tudta… Micsoda pazar lehetőség…

Hermione rózsás arccal még közelebb merészkedett a tanárához. Most már alig volt közöttük egy méter a távolság. Nyújtózkodni próbált, esetleg úgy eléri végre azt a nyavalyás törölközőt… De nem… Még közelebb kell mennie.

Ahogy a férfi felé araszolt, lába hirtelen a férfi lábszárához ért. Nem felejtette el, hogy a tanár egész héten sántított.

-Elnézést… - mondta zavartan a férfinak, mikor az felszisszent. Ekkor Piton gonoszul megfogta a lány fürdőlepedőjét, és messzire elhajította a tükrök irányába.

-Granger, szerezzen nekem egy kellemes estét, és menjen innen… - morogta a tanár, noha magában egészen mást kívánt.

-Ezek után egy tapodtat sem fogok mozdulni! Adja ide a maga törölközőjét! Azonnal! – kiáltotta dühösen Hermione.

-Ezer örömmel… Ott van a mosdó szélén – intett a háta mögé a férfi. Az valóban a mosdó szélére volt téve, csakhogy a mosdó 5 méterre volt a kádtól.

-Remek… - sziszegte a lány. – Akkor itt fogok éjszakázni… - ült le a lány. Térdei már elfáradtak, inkább kényelmesebb ülő testhelyzetre váltott. Hosszú percekig nem szóltak egymáshoz, csak méregették a másikat. A lány olyan dühös pillantásokat vetett a férfi felé, hogy Pitonnak nevetnie kellett.

-A tekintetével akar rám ijeszteni?

-Ha úriember volna, elfordulna - mordult rá Hermione.

-Még szerencse, hogy nem vagyok az… - vigyorgott a férfi. – Granger, jöjjön, mossa meg a hátam!

-Mossa meg a halál… - sziszegte a lány, és nem mozdult a helyéről.

-Ezt meg sem hallottam… Pontot kellene levonnom a Griffendéltől… - morgott a tanár is.

-Csak tegye meg! Rajta! – fröcskölt a férfi felé egy tenyérnyi vizet a lány bosszúsan. A habos víz a tanár mellkasán kötött ki.

-Granger, ne feszítse tovább a húrt! Hagyja el a helyiséget!

-Eszemben sincs, amíg el nem fordul…

-Rendben. Megmossa a hátamat, aztán elfordulok…

-Nem hiszem.

-Szavamat adom…

-Az nem ér semmit – vont vállat a lány.

-Granger… Visszaél a jóindulatommal…

-Én élek vissza? Ki dobta el a törölközőmet? Ki nem hajlandó elfordulni? – a lány vészesen közel járt ahhoz, hogy felugorjon, és a puszta kezével fojtsa meg a tanárát. Elgondolkodott a dolgon… Később mondhatná azt, hogy véletlen volt. Baleset történt… Vagy csak belefulladt a fürdővizébe az a szerencsétlen ember… Önkéntelenül is elmosolyodott a lehetőségen.

-Granger, ne fantáziáljon rólam! – rivallt rá a férfi.

-Én nem fantáziáltam…

-Legilimentor vagyok, Granger. Hiába hazudik… Jöjjön már, essünk túl rajta… - intette magához a lányt. Hermione közelebb kúszott a férfihoz, de még nem elég közel.

-Jól van. Ha megmosom a hátát, utána elfordul. A szavát adja?

-Nem én… Maga mondta, hogy az én szavam semmit sem ér… - vont vállat a férfi, majd megfordult, hogy Hermione a háta mögé kerüljön. A lány sóhajtva megvizezte a férfi hátát, majd az egyik oldalsó csapból folyékony szappant szerzett, és lassan, de határozottan megmosta a tanárja hátát. Érezte, amint Piton megborzong az érintésétől. Tudta, hogy jól esik neki e kényszerű kényeztetés. Biztosan hiányzott már neki az emberi érintés… A női érintés… Úristen, Merlin! A női érintés? Hermione magában szidni, átkozni kezdte saját magát. Piton nem akar tőle semmi, csak még most is nyúzni. Kínozni… semmi egyebet… Már régen leöblítette a szappant a férfi hátáról, amikor azon kapta magát, hogy gyengéden masszírozza Piton vállait.

A tanár csak szenvtelen arccal, lehunyt szemmel élvezte a helyzetet. Mikor kinyitotta a szemét, a tekintetében ezer éjszaka vágya, magány parázslott. Hirtelen megfordult, és Hermione szemébe nézett.

-Forduljon meg! – mondta neki rekedten.

-Micsoda? – húzta fel a szemöldökét a lány.

-Forduljon meg, Granger! Most! – utasította a diákot. Az maga sem értette, miért engedelmeskedett. Megfordult a térdén, és onnantól háttal térdelt a férfinak. Gyanakvón hátranézett a válla felett, de csak azt vette észre, hogy Piton mögéje térdel, és megmossa a hátát. Ellenkezni akart, de valami megbénította az agyát. Piton keze határozottan siklott fel és le a lány hátán. Mikor tenyere lesiklott Hermione combján, az felsikkantott. A férfi hátulról megragadta, és a fülébe súgta: Amarant. A lány azonnal megadta magát, izmai ellazultak. Teljesen tudatánál maradt, csupán a gátlásait veszítette el.

Piton keze ezután bebarangolta a lány testét. Simogatta kis, feszes melleit, majd lecsúszott a lapos hasán, túl a szeméremdombon. Fimon, hosszú ujjai ösvényt találtak Hermione legrejtettebb nyílásába is.

A lány hátravetette a fejét Piton vállára. Pilláit félig leengedte, rendszertelenül pihegett. Nyögdécselni kezdett, mire a férfi a bal kezét a lány szájára tette. A legkevésbé sem akarta, hogy bárki rájuk nyisson. Igaz, a fürdőajtót jelszó védte, ám azt minden tanár ismerte. Nem akart odacsalni senkit a különös hangokkal…

Hosszasan játszadozott a lány testével. Az olyan volt, mint egy tökéletesen felhangolt zongora. Minden érintésére volt egy megerősítő sóhaj, vagy reszketés. Rövid idő után érezte, hogy saját vágya lassan kezdi legyűrni őt, ezért elengedte a lányt. Azt várta, hogy Hermione Granger, az eminens most felugrik, és a varázsige megtörtével mindenféle szidalmat és átkot szór a férfira – ám nem így történt.

Hermione megfordult, és a férfiba kapaszkodott. Piton kíváncsi és meglepett tekintete mosolyra késztette.

-Ezek után fejezze be, amit elkezdett, professzor… - mondta neki kacéran a lány. A tanár nyelt egy nagyot, de nem tudott megszólalni a döbbenetétől. A varázsige maximum két percig hatásos, és annyi idő már régen eltelt… Hermione nyugodtan térdelt a férfival szemben, és várt. – Most én is átkozzam meg? Amarant? – nézett a tanárra kérdőn.

Piton zavartan elvigyorodott, majd a lányhoz simult. A varázsige ugyan teljesen hatástalan maradt, de ez őt egy cseppet sem zavarta. Szenvedélyesen csókolgatta a lány nyakát, vállát; simogatta a melleit. Hermione eleinte csak élvezte a kényeztetést, majd kezével lassan birtokba vette a tanára testét. Eleinte csak simogatta a mellkasát, aztán tenyere célirányosan Piton férfiasságára siklott. Határozottan cirógatta az egyre merevebb testrészt. A tanár felnyögött a kényeztetéstől, majd egy erőszakos rántással magára húzta Hermionét. A lány felsikított a gyönyörtől, ám a férfi, jó reflexek révén, megint befogta a száját.

Hosszasan vonaglottak, Piton hihetetlenül élvezte a szenvedélyük fojtogató szorítását a szerveiben. Hermione a férfi vállába mélyesztette körmeit, olyannyira húzta magához a professzort.

Amikor elcsendesült érzékiségük heve, a lány pihegve felállt, és kilépett a fürdőkádból. Habos volt a teste, szeme titokzatosan, elégedetten csillogott. Piton észrevette, hogy kissé remeg a bokája. Hermione egyszerűen odament a törölközőjéhez, és belecsavarta a testét.

-Granger, ha ezt elmondod valakinek… - pihegte rekedten, enyhén fenyegetően Piton. Nem tudta befejezni a mondatot, mert semmi találó nem jutott az eszébe. Csak azt tudta, hogy a kis, griffendéles fruska teljesen elvette az eszét.

-Ugyan, professzor… Ki hinné el nekem? – mosolygott a férfira a lány.

-Nem mondasz semmit? – nézett rá kérdőn a tanár.

-De… Holnap este tizenegykor megint jövök… fürdeni… - kacsintott Hermione, majd kisétált a fürdőszobából. Piton csak sokatmondóan vigyorgott, aztán lassan ő is kikecmergett a kádból.



Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]