Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



A legjobb ajándék

A legjobb ajándék

 

Főszereplők: Perselus Piton, Lucius Malfoy, Hermione Granger.

Tartalom: Lucius egy különleges ajándékkal lepi meg Pitont, annak születésnapja alkalmából…

Kategória: PWP

Korhatár: +18!

Figyelmeztetés: felnőtt tartalom, és egyebek…

Egyéb megjegyzések: ezen irományomat a The Rasmus: Dead letters című albumának hatására írtam, noha közvetlenül nem kapcsolódik a banda által feszegetett témákhoz – tudom. (Azért jó volt ezt hallgatni, amíg írtam – hallgassátok ti is, ha úgy alakulna…)

Egyéb megjegyzések 2: a történet a JKR által írt hetedévben játszódik, a varázsháború közepén.

 

Perselus Piton morogva követte szőke barátját az egyik vendégszoba felé. Lucius még sosem hívta át ilyen kései órában a Malfoy-kúriába; így fogalma sem volt, mi az ördögöt akar tőle a férfi.

- Tudom, hogy utálod a születésnapokat; és elsősorban a sajátjaidat; de ezt kedvelni fogod, Perselus… Erre most letenném a Megszeghetetlen Esküt – mosolygott Lucius, aztán beinvitálta a szobába a barátját.

- Ugye, nem találtál ki semmi őrültséget, Malfoy? – morgott az orra alá Piton. A vendégszoba sötét volt, de tágas. Az ablakon túl fekete, téli éjszaka integetett.

Malfoy bökött egyet a pálcájával, és felgyúltak a gyertyák, valamint lángra lobbant a fa a kandallóban.

A szoba továbbra is ismerős látványt nyújtott, leszámítva az ágyat. Illetve az ágyon fekvő személyt. A lány ismerős volt ugyan, csak a helyzet nem… Hermione Grangert egyszerűen kikötözték az ágyhoz.

Piton értetlenül nézett a félájult lányra, aztán Malfoyra.

- Hogy került ide? – kérdezte gyanakodva.

- Csak beugrott, hogy boldog születésnapot kívánjon a volt tanárának… Ez igazán rendes dolog volt Miss Grangertől, valóban…

- Elraboltad?

- Én nem… De ne szívbajoskodj, Perselus! Mindketten tudjuk, hogy milyen régóta vágysz Grangerre, szóval csak ess neki… - kacsintott Malfoy, aztán letette a kabátját az egyik fotel támlájára. Könnyed léptekkel a bárpulthoz ment, aztán töltött két pohár drága konyakot, majd az egyiket Piton kezébe nyomta. – Merlin éltessen, barátom!

- Azért ez kissé túlzás, Lucius… Bőven elég lett volna, ha írsz egy lapot… - fintorgott a sötét hajú férfi. Malfoy azonban csak vigyorgott, majd összekoccintotta poharát Pitonéval.

- Ugyan már! Élvezd ki az ajándékodat! Magam csomagoltam be – jegyezte meg, aztán beleivott a selymes ízű italába. Perselus tekintete visszatért az ágyra.

Valóban Hermione Granger feküdt rajta. Fehér, sokat sejtető hálóinget viselt, ami felcsúszott a combjáig. Lassan ébredezett a keletkezett fényre, és a férfiak hangjára. Ijedten tátogni kezdett, de nem jött ki hang a torkán. Malfoy egy silencio-val hallgattatta el korábban, így egy hangos szót sem tudott megfogalmazni.

Piton egész közel ment az ágyhoz, hogy jobban szemügyre vegye az ajándékát. Hermione riadtan bámult vissza rá.

- Ugye, milyen jó ötlet volt a grátisz-silencio a kisasszonyhoz? – nevetett fel gúnyosan Lucius.

- Valamiért a kamaszkorunkat juttatja az eszembe ez a helyzet – húzta halvány mosolyra a száját Piton. Hermione most már feldühödve artikulált, és válogatott átkokat tátogott a férfiakra, amelyek azonban hatástalannak bizonyultak. – Vond vissza a silenciot, Lucius…

- Azt akarod, hogy nevetséges rontásokat szórjon ránk? – húzta fel a szemöldökét a szőke férfi. Piton odalépett a barátjához, és alig hallhatóan megfogalmazta az érveit. Malfoy elvigyorodott, aztán egy néma pálcaintéssel feloldotta a némaság-bűbájt. Hermione először megköszörülte a torkát, aztán értetlenül a férfiakra nézett.

- Mivel győzte meg, hogy visszaadja a hangomat ez a gazember? – kérdezte halkan Granger. Piton gúnyosan elmosolyodott, de nem válaszolt. Odalépett az ágyhoz, majd leült a végébe.

- Bántották, Ms Granger? – kérdezte inkább a lánytól. Hermione elkerekedett szemmel bámult a volt tanárára.

- Nem… még nem… - válaszolt alig hallhatóan, mire Piton felsóhajtott. A griffendéles Malfoyra nézett, és összeszorította a száját, nehogy olyan mondjon, amiért ismét megnémíthatják.

- Nyugodjon meg, senki sem fogja bántani. Sem én, sem Lucius – állt fel az ágytól Perselus, aztán kényelmesen odasétált a fotelhoz, és ő is levette a talárját. Utána a bárpulthoz lépett, aztán egy harmadik pohárba öntött néhány korty konyakot. – Inna velünk egy pohárkával?

- Hát… nem is tudom – húzta el a száját Hermione. Megpróbálta kiszabadítani magát a kötelek közül, de nem sikerült. Teljesen hiába rángatta a karjait, semmit sem lazultak a zsinórok. Lucius felnevetett, aztán az ágy végében nekitámaszkodott az oszlopnak.

- Kellemetlen lehet, hogy nem tud mozogni, igaz? – kérdezte gúnyosan. Piton lepisszegte, aztán visszaült az ágy szélére. Két poharat tartott a kezében.

- Igazság szerint gyűlölöm a születésnapomat, de ez eddig egész érdekesre sikerült. Egészségünkre – koccintotta össze a poharakat, majd ivott egy kortyot a sajátjából, amit aztán az éjjeliszekrényre tett. Utána óvatosan Hermione tarkója alá nyúlt, és megemelte a fejét.

- De csak egy kortyot, jó? – kérte halkan a lány. Piton bólintott, aztán a griffendéles szájához emelte a poharat, és kissé megdöntötte. Granger tényleg csak egyet kortyolt a konyakból, aztán a férfi el is vette a szájától a poharat, nem erőltetett többet a lányba. Egy csepp leszaladt Hermione szája szélén, amit Piton az ujjával ért utol.

A szelíd érintéstől Granger megborzongott. Nem tudta eldönteni, hogy a konyak, vagy valóban a férfi váltotta ki belőle ezt a különös bizsergést.

- Finom volt? – kérdezte halkan Piton.

- Iii…igen – sóhajtotta a lány.

- Kér még egy kicsit?

- Majd talán később… Nem akarnak elengedni? – kérdezett vissza Hermione.

- Elengedném, de akkor nekünk esik, aztán mi meg magának… És ezt szeretném elkerülni, Ms Granger – válaszolt Perselus. – Esetleg a lábait kioldozom, aztán a többit majd meglátjuk. Rendben?

- Mit akarnak tenni velem?

- Pontosan tudja, hogy mit akarunk, Ms Granger… Vagy szólíthatom Hermionénak?

- Mindegy – vont vállat a lány. Visszahanyatlott a párnákra, és bámulni kezdte a baldachint. Az nem lehet, hogy tényleg elrabolták, és bántani akarják… Hiszen eddig is viszonylag emberségesen bántak vele… Főleg Piton, akiből ezt ki sem nézte volna ezelőtt. – Kérem… Ezt gondolják át még egyszer… Én tudom, hogy maga nem lenne képes megerőszakolni, Piton professzor… nem tudná megtenni… engedjenek el, kérem… senkinek sem fogom elmondani, ami itt történt… esküszöm… - kérte halkan, de tárgyilagosan Hermione a volt tanárát.

- Az biztos, tündérem, mert te innen már nem mész sehová – szólalt meg Lucius vigyorogva. Hermione szeme hatalmasra nyílt, és először a szőke férfit, aztán a fekete hajút bámulta meg.

- Meg fognak ölni? Meg fognak ölni… - tudatosult a lányban a sorsa. – Tudtam… Tudtam, de nem akartam elfogadni a jeleket… - hanyatlott vissza a párnáira. Piton mosolyogva intette le Luciust, hogy ne károgjon feleslegesen.

- Nem fogjuk megölni, Hermione… Milyen jelek mondták magának, hogy meg fog halni? – kérdezte még mindig szelíden. Nagyon meg akarta győzni a lányt arról, hogy nem kell félnie tőle. Kedvelte, és talán még szerette is egy kicsit a volt diákját a férfi. Esze ágában sem volt bántani, vagy megölni. Legszívesebben Luciust kizavarta volna a szobából, hogy ne beszéljen ostobaságokat a lánynak… Ha pusztán a szívére hallgat, talán még meg is teszi.

- Azt álmodtam múlt éjjel, hogy meghalok… Az ember állítólag előre tudja, hogy mikor fog meghalni… és én megálmodtam… de nem akartam elhinni – a lány hangja halkan, és szomorúan csengett. Nem sírt, nem könyörgött az életéért, csak elfogadta, hogy a férfiak erőfölényben vannak vele szemben. Igazán még küzdenie is értelmetlen lett volna az életéért.

- Azt álmodta, hogy meghal? Ez valóban… érdekes… és kissé romantikus, lássa be – mosolygott Piton. Hermione tág szemekkel nézte a volt tanárát, hogy milyen nyugodtan, és szelíden csomózza ki a bokáján megkötött zsinórokat, amelyek az ágyhoz béklyózták. Amint kioldotta a lány mindkét lábát, kissé még meg is masszírozta a kötelek helyét, ahol mélyebben a húsába vágtak. – Nem fáj? – kérdezte a griffendélestől.

- Mintha számítana… - húzta el a száját Hermione.

- Igen is, számít, Ms Granger… Kérdeztem valamit…

- Nem… nem fáj… viszont egy kicsit fázik a lábam – vallotta be a lány. Piton is érezte, hogy jéghidegek a lábai, ezért gondoskodóan betakargatta, és takarón keresztül kicsit megdörzsölgette Granger lábait.

- Jóéjt-csókot nem adsz neki, Perselus? – kérdezte gúnyosan Lucius, még mindig az ágy végéből.

- Lucius, megtennéd, hogy befogod a szádat; és leülsz valahova? – kérdezett vissza hasonló éllel Piton. Malfoy szemében érdeklődő fény villant, aztán mégis eleget tett az ünnepelt kérésének. Leült a díványra, és onnan figyelte az ágynál történő eseményeket. Piton visszafordult a hasonlóképpen csodálkozó diáklányhoz. – Kérsz még egy kis konyakot?

- Ööö… igen… köszönöm – tette hozzá Hermione. Piton elmosolyodott, aztán ismét a lány tarkója alá nyúlt, hogy felemelje a fejét.

- Azt kedvelem benned, Hermione, hogy sosem veszíted el a hidegvéredet, és a jólneveltségedet – mondta, miközben megitatta a volt diákját. Granger három nagyobbat kortyolt a pohárból. Amikor a férfi elvette a szájától a poharat, felsóhajtott.

- Esküszöm, hogy amíg Grangernek hívott, kevésbé volt félelmetes, uram… - mosolyodott el szerencsétlen helyzetén Hermione. Piton felnevetett, aztán belekortyolt a saját konyakjába. Lucius felhorkantott a háttérben, de egyelőre senki sem foglalkozott vele.

- Ööö, egy… egy… - bámulta meg Hermione a volt tanárát. Valami csiklandozni kezdte a gyomrában. Egy kellemes érzés szaladt végig a testén.

- Igen? – nézett a lányra Piton. Még sosem dadogott előtte a griffendéles, akkor sem, amikor anno a Roxfortban vitatkoztak, vagy éppen büntetőmunkára ítélte.

- Egy csepp végigszaladt az állán – nyögte ki Hermione lassan.

- Észrevettem én is… Szeretnéd megízlelni azt a cseppet? – kérdezte halkan Perselus a lánytól.

- Ez egy elég bonyolult kérdés, és nagyon sok, számomra ismeretlen ténytől függ a válasz… - mosolygott maga elé Hermione. Tetszett neki, hogy Piton valamennyire meg akarja hódítani, és tényleg nem ajtóstul ront a házba.

- Igen? És milyen, ismeretlen tényektől függ a válaszod? – mulatott a férfi. Látta a volt diákján, hogy a konyak kissé feloldotta a gátlásait, és meghozta a hangját. Akárki akármit mondhat Granger okoskodására, neki gyakran a szívéig hatoltak a lány okfejtései… Akárcsak régen is…

- Például ott van az a kérdés, hogy valaha fog-e még engem tanítani, mert akkor ama feltételezett csók egy sor etikai problémát vetne fel – nevetett fel Hermione. Sejtette, hogy túl gyorsan itta meg a konyakját, és az a fejébe szállt.

- Nem, én már nem térhetek vissza a Roxfortba… Dumbledore megölése után kissé bajos is volna, nem gondolod?

- De, meglehet – mosolygott Hermione.

- Még egyéb, etikai aggály?

- Hát… etikai nincs több… de fizikai azért akad…

- Nocsak. Mondd, ne kímélj!

- Amíg mi beszélgetünk, addig elpárolgott az a csepp konyak… - mosolygott kábán Hermione.

- Azért én megcsókolnálak, ha engednéd – somolygott Perselus, és a lány fölé hajolt.

- És, ha nem engedném, ha tiltakoznék, akkor nem tenné meg? – kérdezte halkan a griffendéles.

- Akkor nem – válaszolt ugyanolyan halkan Piton. Hermione csodálkozó szemmel nézett a férfira. A bánatos barna tekintettől Perselus halványan elmosolyodott.

- Én tényleg meghaltam álmomban… - suttogta a lány. – Ha úgy alakulna, hogy valóban meghalok, akkor tudnia kell, hogy nem haragszom magára… Malfoy rángatta bele ebbe a rémálomba, és… nem félek annyira a haláltól… csak ne kínozzanak meg nagyon…

- Granger?! Dementornak nézel? Csak egy csókot akartam, nem az életedet – ingatta meg a fejét Piton.

- Értem, csak ha mégis hiba csúszna a dolgok menetébe… - suttogta Hermione.

- Nem lesz semmiféle hiba.

- Jól van. Magának elhiszem, mert látom, hogy annyira bizalmat akar bennem ébreszteni – futott át a lány száján egy halvány mosoly.

- Megcsókollak – jelentette ki Piton.

- Jó… Egyszer már álmodtam azzal is… - ismerte be a griffendéles. Perselus elmosolyodott, aztán egy szelíd csókkal lezárta Hermione ajkát. A lány alig hitte volna, hogy a férfinak ilyen puha, és finom szája lehet. Ő maga sokkal határozottabban csókolt vissza, amiért szinte szégyellni kezdte magát. Elvégre itt ő az áldozat; aztán mégis sokkal szenvedélyesebb, mint a fogva tartói…

- Nocsak… Granger… Ezt a meglepetést… - vigyorgott a lányra óvatosan Piton, aztán visszahanyatlott a lány szájára, hogy egy kicsit követelőbb csókot váltsanak. Csodák csodájára, Hermione most sem visszakozott, hanem egyenesen élvezte a mohó csókot. Halkan fel is nyögött, amikor megérezte, hogy Piton a hasát simogatja a vékony hálóingen keresztül. Perselus szája lesiklott a lány állán, a nyakára; amitől a griffendéles szája teljesen kiszáradt.

- Ez… undorító… - borzongott meg a vágytól Granger.

- Micsoda? – emelte fel a fejét Piton.

- Hogy azt élvezzem, hogy elrabolnak, és kikötözzenek egy ágyhoz… és mégis… ez… beteges… - pihegte a lány. Piton elvigyorodott.

- Igyunk néhány kortyot, aztán elengedlek, ha annyira zavarnak a kötelek – ajánlotta a lánynak.

- Jó…

Piton felkelt, aztán az üres poharakkal a bárpulthoz ment. Közben büszke mosoly bujkált a szája szegletében. Félrenézett Malfoyra, aki unottan ücsörgött még mindig a kanapén. Próbálta megállni, hogy ne szólaljon meg, és ne nehezítse meg a fekete hajú barátja hódítását; de szinte beleőrült, hogy levegőnek nézik. Perselus egy „maradj veszteg” típusú nézéssel eltérítette azon szándékától, hogy ismét megközelítse a lányt.

Piton ismét öntött a poharaikba, majd a konyakos üveget odavitte a barátjához, és a szőkének is telitöltötte a poharát. Nem szólt semmit, nem üzent semmit a tekintetével. Miután visszatért az ágyhoz, Hermione érdeklődő szemmel követte a mozdulatait.

- Ennyit nem fogok tudni meginni – mosolygott a lány, mikor meglátta a szinte csordultig töltött poharat.

- Ez kétheti adag… csak arra gondoltam, hogy nem rohangálok állandóan az üvegért – gúnyolódott szelíden Piton.

- Akkor ezek szerint még két hetem van… És azt végig, ágyban, párnák között fogom tölteni? Kellemes lesz – nevetett Hermione.

- Ma már két kortynál nem kapsz többet, a végén holnap még másnapos leszel – mosolygott Perselus. Hermione kissé megemelte a fejét magától, hogy lenyelhesse az említett két kortyot, de az elsőt Piton szerencsétlenül melléöntötte a szájának. Granger felnevetett. – Ez majdnem olyan, mintha tejben-vajban fürdetnének…

Piton is mosolyra húzta a száját, aztán kérdés nélkül a lány fölé hajolt, és felitta, valamint lenyalta a nyakáról a konyak maradékát. Egy csepp vakmerőn Hermione dekoltázsán igyekezett lejutni, mire azután is odakapott, és a szájával felitatta a bátor konyakcseppet. A lány oldalra fordította a fejét, és a szemeit lehunyva nyögött fel. Egyszerre akart mindennél jobban kiszabadulni ebből a mocskos helyzetből, és akarta, hogy a volt tanára újra és újra megcsókolja… Sőt, talán a második variációt már egy kicsivel jobban akarta… Ha mindvégig ilyen szelíd és finom volna vele, akármire is képes volna… Bármit megengedne a férfinak…

Hiszen ez kész őrület volt a javából. Neki ezeket az érintéseket nem volna szabad élveznie, nem volna szabad még eltűrnie sem…

Amikor Piton gyengéden beleharapott, majd belecsókolt a bal mellébe, még hangosabban nyögött fel, mint azelőtt. A hálóingén keresztül kényeztették, és csókolták; mégis megmerevedtek a mellbimbói. Szégyen a javából.

- Még egy kortyot? – nézett fel kissé fátyolos szemmel Perselus a lány mellei közül. Hangja kissé rekedten csengett, szája körül állandósult egy elégedett mosoly. Tudta, hogy legyőzte Hermione bizalmatlanságát, és híres akaraterejét.

- De azt már lehetőleg a számba öntsd – nevetett a lány. Észre sem vette, hogy letegezte a férfit; és látszólag Perselust sem zavarta a dolog. Gyakorlatilag most, hogy kiterítve feküdt az ágyban, és most csókolták végig a melleit; abszolút felesleges lett volna tovább udvariaskodni…

- Megpróbálom, de nézd el nekem, ha megremeg a kezem – mosolygott Piton. Eldöntötte, hogy a következő korty után mindenképpen eloldozza a lány köteleit, még akkor is, ha Granger onnantól kiengedi a karmait, és aktívan próbál ellenállni. Akkor persze, nem fog akadékoskodni; de legalább tesz egy próbát. Magának akarta a volt diákját, de nem mindenáron. Ha egy hétig kell annak tartania, hogy a griffendéles bizalmába férkőzzön, akkor azt is megteszi.

Elvégre most úgy sincs sok dolga… A halálfalóknak nem kellett minden nap bájitalokat főznie… Igazán van ideje Grangert megszelídíteni. Ha már ajándékba kapta a lányt, akkor ki is fogja használni a helyzetet. És az ajándék okozta örömet.

Hermione minden probléma nélkül lenyelte a konyakot, aztán kényelmesen Piton tenyerébe hajtotta a fejét. Teljesen elgyengült az utolsó kortytól.

- Mi volt ebben a konyakban? – kérdezte halkan, gúnyosan mosolyogva.

- Konyak – nézett rá gúnyosan vissza a férfi. – Mit akarsz hallani, hogy megmérgeztelek, és azért érzed ezt a borzongást?

- Igen… - ismerte el a lány. Piton gyengéden masszírozni kezdte a lány tarkóját, aztán visszatette a poharat az éjjeliszekrényre, és kihúzta a lány feje alól a kezét.

- Most kioldozlak, Granger, de ne csinálj butaságot… Ne akard, hogy Malfoy felidegesítse magát – suttogta Piton.

- Tényleg… még ő is itt van – húzta el a száját Hermione. A grimasza megnevettette Pitont. Élete legjobb ajándékát kapta Luciustól; és valamit ki kell majd találnia, hogy ezt felül tudja múlni… Ahogy lassan kiengedte a kötelek fogságából Granger csuklóit, folyamatosan a lányt fürkészte. Hermione azonban nyugodtan feküdt a párnáján, és ábrándosan nézte a férfit. Miután Piton mindkét kezét felszabadította, akkor sem mozdult meg rögtön. Ugyanúgy feküdt az ágyon, mintha meg lett volna kötözve.

- Most már azért felülhetsz, vagy kényelmesebben elfeküdhetsz, ha úgy tetszik – szólalt meg Perselus. Hermione azonban még néhány másodpercig a férfi szemét kutatta, de mivel semmit sem tudott kiolvasni a fekete íriszekből, így lassan felült az ágyon. Piton csak néhány centire ült tőle. Hermione szelíden megérintette a férfi karját.

- Ne hagyd, hogy Malfoy bántson… kérlek – suttogta a volt tanárának bizalmasan. Maga is meglepődött, amikor Piton őszinte tekintettel nézett a szemébe.

- Sosem hagynám – válaszolt a lánynak, aztán óvatosan megcsókolta Grangert. Hermione ismét sokkal szenvedélyesebben viszonozta a csókot, mint áldozati mivolta engedte, vagy feltételezte volna.

Piton szelíden cirógatni kezdte a griffendéles derekát, majd lassan felcsúszott a keze a lány melléig. Hermione szinte magától hanyatlott vissza a párnákra, úgy megadta magát a férfi kényeztetésének. Lehunyta a szemét, és egyszerűen élvezte az átkozott helyzetét.

Malfoy unottan horkantott fel ismét a sarokban, de nem ment közelebb az ágyhoz. Gondolta, jobb, ha kivárja Perselus hívását. Elvégre ő volna az ünnepelt – vagy mi a szösz.

Hermione jólesően a férfi karjába szédült, és egyszerűen hagyta, élvezte, hogy a volt tanára kényezteti. Piton végigcsókolta a vállát, lesimítva róla a hálóinget.

A griffendéles fejében kábán kavarogtak a gondolatok, hogy mit kellene tennie. Talán meg tudna szökni… Talán, ha megpróbálná… Akkor Malfoy azonnal megölné… De elég nagy az esély rá, hogy az után is megölik… Biztosan megölik. Ha van egy csepp szerencséje, akkor nem olyan fájdalmas a halálos átok. Ha van egy csepp szerencséje…

Résnyire kinyitotta a szemét, és mellét csókolgató Pitonra nézett. Azt kívánta, bár mindvégig ilyen szelíd és rendes maradna vele a volt tanára. Az iskolában sosem volt ennyire barátságos, vagy empatikus – igaz, a Roxfortban sosem akarta az ágyába cipelni…

Hermione hangulata két véglet között ingadozott, egyszerre akart kiszabadulni a fogságból, és akarta tovább élvezni Piton csókjait. Kinézett az ágyból, és Malfoy tekintetét kezdte kutatni. Hideget és halált látott az aranyvérű mágus szemében. Lucius nem akart hazudni a lánynak, pontosan tudta és tudatni akarta, hogy véges idő áll a rendelkezésére… Az órák, már ha lehet még órákban mérni az időt, egyre fogynak a haláláig. Hermione elkapta a tekintetét, aztán ismét Pitont kezdte nézni.

Óvatosan beletúrt a férfi sötét hajába, és megcirógatta a tarkóját. Perselus felnézett a lányra, Hermione halványan elmosolyodott. Sosem gondolta volna, hogy valaha így, Piton karjaiban fogja bevégezni az életét. Mindenesetre lehetett volna sokkal rosszabb, sokkal fájdalmasabb halála is…

- Levehetem az inged? – kérdezte halkan a griffendéles. Piton bólintott, aztán felült. Hermione szintén felült, és lassan kigombolta a férfi ingjén a gombokat. Lassan és ráérősen levette Perselusról, közben igyekezett nem a szemébe nézni. Pontosan tudta, hogy a mágus kiváló legilimentor, és nem akarta, hogy a lelkébe, és a lelkében dúló háborúba lásson. Ahogy a vágy és az élni akarás kergette egymást.

Piton fehér bőre, és csontos válla éles kontrasztot alkotott a fekete hajával. Hermione gyengéd csókot lehelt a férfi mellkasára, miközben a földre dobta az ingjét.

Enyhén reszkető ujjaival végigsimította a volt tanára hasát. Még a lányt is megborzongatta, hogy Pitonból egy jóleső sóhajt váltott ki a félénk mozdulatával.

Perselus elkapta a griffendéles derekát, és szorosan magához rántotta. A határozott ölelés következtében Hermione válláról teljesen lecsúszott a hálóing, de ezzel nem volt ideje foglalkozni. Piton olyan szenvedélyesen csókolta meg, mint nőt azelőtt tán sohasem. Hermione szinte beleszédült a csókba. Egyszerre volt vad, erőt adó, és a pokolig űző, gyötrelmes csók. Észre sem vette, hogy könnyek folynak végig az arcán, amikor Piton kibújtatta a lányt a hálóingjéből. Ahogy újra meg akarta csókolni, észrevette Hermione nedves arcát.

- Nem foglak bántani – suttogta Piton a lány fülébe, aztán egyszerűen letörölte a lány könnyeit. Eldöntötte az ágyon, hogy megcsodálja a griffendéles meztelen testét. Kedvét lelte a látványban, az ujjai meg-megremegtek, amikor végigsimította a fehér, törékeny testen. Hermione félig lehunyt szemmel küzdött magával, aztán a maradék menekülési szándéka csatát vesztett az új keletű vágya felett. Halvány mosolyra húzta a száját, de tudta, hogy a legyőzöttek szégyene ég a szemében.

Piton örömmel vette tudomásul, hogy a volt diákja végleg megadta magát neki; és ez a diadal ízét vegyítette a konyakjába. Ivott még egy kortyot, aztán visszafordult a lányhoz, majd precízen végigcsókolta minden testtáját.

Először a homlokát, az orrát, az arcát, aztán hosszasan elidőzött Hermione szájánál. A nyakán át lesiklott a lány melléig, míg eközben ujjai már a lapos hasára, majd a combjára tévedtek.

Hermione többször is felnyögött a férfi érintésétől, vagy csókjától. Gyűlölte magát, amiért ilyen gyengén behódolt Pitonnak. Talán a konyak miatt is történt… Talán mégis tett bele valamit ez az átkozott… Vagy talán a halálfalók bája bűvölte volna el…

Végül teljesen feladta a gondolkodást, és már csak az egyre növekvő vágyával foglalkozott. Már nem érdekelte tovább a sorsa, csak és kizárólag a jelen finom és mohó percei tartották életben.

Piton hosszú percekig becézgette kicsi, feszes melleit; ez alatt utat talált Hermione belső combján át a lágyékához, aztán a lányba mélyesztette ujjait. A volt diákja halkan felsikoltott, és maga mellé csapta a kezeit, míg előtte a férfi hátát simogatta.

Még sosem érzett ilyen különös borzongást, sikamlós feszítést a testében. Volt már némi tapasztalata a férfiakkal, de odáig még nem jutott el, hogy igazán élvezze a szexet. Többek között ezért is volt olyan megbotránkoztató a tudat, hogy éppen Dumbledore gyilkosa fogja élvezetessé tenni az éjszakáját…

Teljesen kiszáradt a szája, vonaglott a gyötrő vágytól, összegyűrte maga mellett a takarót, ahogy bele akart kapaszkodni valamibe, hogy esetleg jobb legyen.

Piton elmosolyodott a sikoltáson, és az őszinte reakciókon, majd szájával is elindult felfedezni Hermione szemérmeit. Amikor belecsókolt a lányba, aztán mohón kényeztetni kezdte, Hermione úgy érezte, menten szétszakad a kíntól. A világ legédesebb kínzása volt talán, amit Piton merészelt elkövetni ellene…

Már mindkét markába összefogta, összegyűrte a takarót, a lepedőt, még a párnákba is belemélyesztette a körmeit – de mindezektől sem lett jobb. Egyre mélyebbről érezte azt a belső feszítést, szinte minden izma görcsbe rándult tőle.

Perselus közel ugyanennyire élvezte a helyzetet. Soha egyetlen nő nem nyöszörgött így az érintéseitől, mint Granger. Soha senki nem volt ilyen ártatlan, ilyen őszinte, ilyen finom. Már őt is gyötörte a vágy, roppant szűknek tűnt a nadrágja. Úgy érezte, hogy lángot fog, ha nem bűvölheti le magáról a ruhákat.

Egy néma bűbájjal minden zavaró ruhadarabot eltüntetett magáról, aztán egy utolsó infámis csók után, lassan és szinte kínozva a lányt elindult felfelé a testén. Végigcsókolgatta ismét Hermione szeméremdombját, aztán a hasát, aztán a melleit, és a nyakát.

A griffendéles szinte már könyörgött a megváltásért, zihált, kapkodta a levegőt, végigkaparta Perselus hátát. Piton szenvedélyesen megcsókolta, és kiélvezte a hatalmát, amit a lányra gyakorolt. Ahogy Hermione megérezte a combjához préselődő, vastag és merev férfiasságot; önként csusszant lejjebb az ágyon, hogy mielőbb magában tudja Pitont. Már semmire sem vágyott, semmi másra. Mintha agymosáson esett volna át… Már csak Perselus Piton kellett neki.

Piton még csókolgatta néhány másodpercig Hermione nyakát, és a száját; a lány újabb vörös csíkokat szántott a férfi lapockáira a körmeivel.

- Kérlek… Perselus… - zihálta Piton fülébe. Volt tanára kegyesnek bizonyult, és talán életében először teljesítette egy diák kívánságát. Lassan, óvatosan hatolt a lányba, Hermione azonban mohón átkulcsolta a férfi derekát a lábával, és nem engedte többé el Pitont.

Ettől a pillanattól megszűnt számukra a külvilág, az árgus tekintettel figyelő Malfoy, a háború, az élet-halál harc. Minden érdektelen tényező az ágyon kívül maradt.

Piton tág írisszel figyelte, ahogy Hermione lehunyt szemmel, a vágytól elgyötörten elharapja az alsó ajkát. Testének teljes súlyával ráfeküdt a lányra, és kimondhatatlanul élvezte, ahogy érezte a griffendéles pihegését, és rendszertelen szívverését maga alatt.

Ahogy felgyorsult a mozgásuk, Piton homlokán enyhén gyöngyözni kezdett a verejték, és az arcszíne is elveszítette örökös sápadtságát.

A kéj hullámai mindkettejüket magukkal ragadták, szenvedélyesen kapaszkodtak egymásba, egy pillanatra talán a lelkük is eggyé vált. Hermione soha nem érzett tökéletesebb összhangot, mint amikor Pitonnal szinte egyszerre ernyedtek el az izmai a gyönyör másodpercében. Megsemmisülten szorította magához a férfit, akit gyakorlatilag sosem szeretett, sosem kedvelt, és talán igazán nem is ismert – mégis minden, apró időtöredék egyre inkább a lelkéhez kovácsolta a gyilkost. Egyszerűen finom és biztonságos volt Piton karjaiban feküdni, és várni, hogy alábbhagyjon a kéj gyötrése.

Perselus minden álmát beteljesülni látta, amikor Hermione kinyitotta ködben úszó szemét, és kábán a férfira nézett. Fáradt mosolya, és egyébként is minden mozdulata elégedettségről, már-már boldogságról árulkodott. Olyan volt ez Pitonnak, mintha hájjal kenegetnék. Örömet tudott szerezni annak a lánynak, akire már évek óta vágyott. Ez volt a lehető legjobb ajándék, amit Malfoy adhatott volna neki.

Amikor eszébe jutott a barátja, lágy csókot lehelt a griffendéles nyakára, aztán kicsusszant belőle, és a lány mellé ült. A térdére támaszkodott, és a teljes harci gerjedelemben feszülő, szőke férfire mosolygott. Lucius szeme először haragosan, aztán megváltottan villant fel. Felállt a díványról, levette az ingjét, aztán az ágyhoz sétált.

- Hetedév? – kérdezte rekedten. Hermione kábultan feküdt az ágy közepén, alig jutott el a kifejezés jelentése a tudatáig. Amire eszébe jutott, hogy válaszoljon; addigra Piton vigyorogva bólogatni kezdett.

- Igen. Oszd meg, és uralkodj… - helyeselt a sötét hajú férfi. Hermione megborzongott Piton érdes hangjától, kíváncsian nézett fel rá.

- Ezt nem értem – suttogta Pitonnak, azonban Malfoy elkezdte simogatni a vállát, majd a mellét. Valósággal visszarettent Lucius érintésétől.

- Mindjárt meglátod – mondta Perselus, újra lángba boruló tekintettel. Vad csókkal zárta le a lány száját, hogy ne beszéljen többet. Eközben Malfoy odaült az ágy szélére, és tovább simogatta Hermione testét.

- Sárvérű létedre kellemes testtel áldott meg Merlin – morogta maga elé Lucius. – Fehér bőr, feszes izmok, formás mellek… - Hermione úgy érezte, mintha két éhes oroszlán elé vetették volna. Pedig az egyik oroszlánt elvileg már megetette… Ahogy Malfoyra nézett, a félelem kiült a vonásaira. Látszott a férfin, hogy soha senkivel nem bánt gyengéden; és nem úgy tűnt, mintha most szeretne változtatni mindezen.

- Lehetőleg fogd be a szádat, Lucius – mordult fel Piton, amikor észrevette Hermione viszolygását, majd újra megcsókolta a griffendélest. A lány megadta magát a csóknak, mégis görcsbe ugrottak az izmai, amikor Malfoy a hasát kezdte cirógatni. A szőke férfi érintése nem volt éppen szelíd, magához képest azonban biztosan visszafogta magát. Hermione látta a tekintetében, hogy egyedül Piton miatt ilyen ráérős vele. Ha kettesben lettek volna, már régen a lányra vetette volna magát. Hermione akaratlanul is közelebb húzódott Pitonhoz, és reszkető ujjaival simogatni kezdte a férfi mellkasát. Piton gúnyosan elmosolyodott, majd csókolgatni kezdte a lány nyakát.

Hermione igyekezett tudomást sem venni a balján egyre növekvő veszélyről, ami Malfoy személyében lélegzett mellette. A szőke ráhajolt a lány bal mellére, és nyersen beleharapott, aztán szívogatni kezdte.

A griffendéles feljajdult, és erősen Piton derekába mélyesztette a körmeit. A sötét hajú férfi rámorrant a barátjára, aki a szemét forgatva eltekintett a további harapásoktól, így Hermione is visszavonta a karmait. Érezte, amint a Malfoy iránti ellenszenve folyamatosan nő; viszont a Piton keltette vágyak ismét csatába indultak a józan ész ellen. Valami tényleg lehetett abban az átkozott konyakban…

Igyekezett tudomást sem szerezni Lucius kutató és ízlelő csókjairól, érzelemmentes érintéseiről. Még az előző vágy égett a lágyékában, amikor Malfoy céltudatosan a lány combjai közé nyúlt. Nem érzett semmi különöset, inkább a korábbi percek izgalmát idézte maga elé; lehunyta a szemét, és Perselusra koncentrált.

Piton a nyakát, és a száját csókolta, míg tenyerével, ujjaival a lány jobb mellét masszírozta. Malfoy hideg csókokkal borította be Hermione hasát, közben Piton szája lecsúszott egészen a griffendéles melléig. Perselus ujjai követték Lucius kezét Hermione szeméremdombjára, néhány percig mindkét férfi kényeztette a lányt, míg az ismét vonaglani nem kezdett. Szaggatottan kapkodta a levegőt, amikor megérezte magán és magában Piton ismerős érintését. Egész testében reszketett, majd Malfoy elengedte Hermionét, és melléje feküdt. Egyetlen határozott mozdulattal kigombolta a nadrágját, majd a combjáig lerántotta magáról. A baldachinra meredő férfiassága őszinte csodálkozásra késztette a lányt, még sosem látott ilyen hatalmas szerszámot.

- Ez mind a tiéd, szépségem – vigyorgott Lucius Grangerre. Hermione értetlenül meredt először a szőkére, aztán Pitonra. Perselus vágyakozva felsóhajtott, aztán titokzatos tekintettel megcsókolta, miközben felültette a lányt.

- Én nem… - akart ellenkezni a griffendéles, de Piton egy vad csókkal elhallgattatta.

- Nem fog bántani… - súgta a férfi Hermione fülébe, aztán átemelte a lány lábát Malfoy csípőjén. Lucius különös módon tényleg nem siette el a dolgot, lassan és már-már érzékenyen vezette magát a lányba. Egyik kezét Granger derekán nyugtatta, a másikkal a behatolást irányította.

Hermione tág szemekkel, és kissé görcsösen ereszkedett alá, bal kezét a szőke férfi hasára tette, hogy szükség esetén mélyen véresre karmolhassa. Jobb keze Piton vállán nyugodott, hogy valamennyire biztonságban érezze magát. Kellett néhány másodperc, hogy a teste megszokja Malfoy hatalmas méreteit, és ne csak kínzó feszítést érezzen magában. Amikor teste teljesen a halálfaló csípőjére feszült, egy pillanatig úgy érezte, mintha karóba húzták volna.

Talán kicsit erősebben szoríthatta meg Perselus vállát, mert a férfi azonnal reagált a segélykérésre. Rövid, gyönyör teli szemlélődés után, ahogy a barátja magára húzza a kedvenc diáklányát; máris ölelte és simogatta Hermione testét. Bizsergető csókokkal hintette be a lány tarkóját, szelíden simogatva a combjait.

A fájdalmas szorítás elmúlt, és valami átvette a helyét Hermione testében. Valami bűnös, és mégis jól eső borzongás. Malfoy lassan elkezdte mozgatni a csípőjét a lány alatt, hogy hasonló mozgásra bírja a griffendélest. Hermione hátracsapta a fejét, és igyekezett nem megfulladni a vágytól. Lucius immár mindkét tenyerét a lány derekán nyugtatta, hogy szabályozza a mozgásukat.

Piton a volt diákja mögé térdelt, harcra kész és teljesen felajzott állapotban kezdte simogatni Hermione fenekét. Lágy csókokat nyomott Granger hátára, miközben tenyere néha előre csúszott, hogy kellemesen megmasszírozza a lány mellét.

Kissé nagyobb terpeszbe térdeltette Malfoyra Hermionét, hogy könnyebben a lányhoz férhessen ő is. Lucius lassan magára húzta Hermione felsőtestét, hogy Granger szinte ráhasaljon a szőkére.

Perselus szenvedélyesen simogatni, aztán csókolgatni kezdte a griffendéles fenekét. Néha ujjai előre szaladtak a vaginájáig, ahol megcirógatta Hermione és Lucius kettősét, majd visszacsusszantak a lány ánuszához.

Hermione először csak annyit észlelt a helyzetből, hogy Lucius magához húzza, aztán Piton ingerelni kezdi a végbélrózsáját. Majd egy ujját bele is mélyeszti.

- Óóó… talán ezt mégse… - kezdett volna el tiltakozni, ha Malfoy be nem fogja a száját. Így csak a férfi tenyerébe tudott beszélni, aztán a szőke egy gyenge pillanatában szájon csókolta a griffendélest. Mindkettejük legnagyobb megdöbbenésére, a csók édesre és hosszúra sikeredett. Malfoy magára szorította a lányt, és nem engedte mozogni, vagy csak alig. Piton a hátuk mögött immár két ujjal fedezte fel Hermione rejtett tartalékait. Amikor viszonylag tágnak tartotta a nyílást; lassan, de határozottan a lányba hatolt.

Hermione Lucius szájába sikított, amikor úgy érezte, hogy Piton egyszerűen szétszakítja. Legszívesebben leugrott volna a szőkéről, azonban Malfoy olyan szorosan tartotta, hogy szinte moccanni sem tudott. Erőtlenül nyöszörgött, amíg Perselus át nem jutott a záróizmokon, és teljesen belé nem furakodott. Néhány pillanatig őrületesen rossz, mindent szétszakító, és fájdalmas érzés vette át a hatalmat a gyönyör felett.

- Mindjárt jobb lesz – suttogta a lány háta mögött Piton. Szinte belehalt a kínzó gyönyörbe, amiért ilyen forró és szűk, járatlan helyre juthatott el. Érezte, ahogy a lány minden centiméterét betölti. Férfiassága irdatlanul lüktetett, amíg lassan el nem kezdett mozogni, hogy tovább tágítsa a járatot.

Ahogy Piton is mozogni kezdett benne, Hermione megint felsikoltott, de ezúttal már az eufóriától. Lucius is lazított a szorításán, majd alkalmazkodott a felette térdelők mozgásához. Először csak lassan, és szelíden; aztán egyre szenvedélyesebben hintáztak mindhárman. Piton kissé rádőlt a lányra, Hermione szinte teljes súlyával Malfoyra préselődött; és eddig sosem tapasztalt kéjt próbált túlélni.

Perselus a lány csípőjét fogta, és simogatta; míg Lucius a vállait. Hermione az önkívületet súrolva igyekezett tartani magát, de erőtlenül a szőkére ejtette a fejét, és dolgozott a mindent szétfeszítő kín és vágy feloldásán. Minden izma görcsbe állt, minden idegszála megfeszült már, annyira vágyott a kielégülésre. Tudta, hogy nem tudja sokáig tartani magát; mert szinte széttépik a férfiak. Fojtogató, és mégis különösen élvezetes pillanat volt; amikor a teste feladta a harcot, és átsodródott a semmibe.

Elernyedtek az izmai, és egész testén káprázatos borzongás futott végig. A következő pillanatban Piton is elélvezett, és hangosan zilálva a világ tudtára adta az örömét. Hermione hátára feküdt, igyekezett visszanyerni normális szívdobogását, de hosszú másodpercekig alig tudott magáról.

Lucius szinte megfulladt legalul, Hermione alig mozgott felette. Szédületes vágy kínozta már őt is, de még tartotta magát pár pillanatig, amíg Granger és Piton fújnak egyet. Ahogy a sötét hajú férfi megemelte a fejét, a szőke megfogta Hermione melleit, aztán erősen megmarkolva őket, lökött még kettőt-hármat a lányon, hogy még egy kicsit kínozza mindannyiukat. Kellemesen szűk volt a griffendéles testében, alig tudott volna ennél finomabb érzést megnevezni. A következő percben Malfoy is átadta magát az élvezeteknek, és mélyen a lányba engedte cseppjeit. Ilyen kitüntetést még sárvérű nem kapott tőle, hiszen mindig visszafogta magát, amikor alantas nőkkel kezdett. De ez a kócos Granger… ez megérte ezt az egész hajcihőt…

Lucius felordított, amikor felszabadult a vágyak fogságából, aztán erősen magára szorította, még egyszer, utoljára Hermionét. Mindhárman fáradtan, és kielégültek pihegtek egy másodpercig egymás hegyén-hátán; majd Piton kicsusszant a lányból, aztán elténfergett a fürdőszobába.

Hermione is lekászálódott Luciusról, de ő csak a szőke mellé heveredett, aztán az oldalára fordulva nézte a férfit. Malfoy arcán kisimultak az apró szarkalábak, és nyugodtan bámulta a plafont. Néhány pillanattal később felsóhajtott, aztán a lányra nézett, elhúzta a száját, majd magára húzta a nadrágját, és felült az ágyon.

Hermione zavartan feküdt tovább középen, igyekezett eltakarni pőreségét, valamennyire betakarózott, amennyire elérte az elmocorgott takarót.

Behunyta a szemét, és mérhetetlenül igyekezett arra koncentrálni, hogy Malfoy nem is figyeli minden mozdulatát. Fáradtan feküdt a párnákon, és fogalma sem volt, meddig tart még az élete. Hiszen a sorsát immár bevégezte, Pitonnak sikerült örömet okoznia, kétszer is… Most már akármikor utolérheti a végzet, bármikor megölhetik.

Piton a szokásosnál sokkal gyengédebben tette be maga után az ajtót, ahogy visszaérkezett a fürdőszobából. Ágyéka köré egy sötét törölközőt csavart. Fedetlen mellkasán vízcseppek csillogtak a kandalló lángjainál.

Hermione kábultan nézett fel a férfira, amikor odaült mellé az ágyon, majd becsusszant a takaró alá, és rendesen betakargatta magukat.

Piton szelíden cirógatni kezdte a lány tarkóját, hogy Hermione a szemébe nézzen.

- Borzalmas volt? – kérdezte gúnyosan a volt diákjától.

- Igen. Borzalmasan jó – mosolygott halványan Granger. Lucius felnevetett, miközben összeszedte a díványon hagyott ingjét, és ráérősen magára öltötte.

- Harminc év múlva megint megismételjük – mondta rekedten a barátjának. – Boldog születésnapot, Perselus!

- Kitettél magadért, Lucius, semmi kétség – mosolygott titokzatosan Piton, míg még mindig a lányt simogatta. – Vajon felül fogom tudni múlni ezt a meglepetést?

- Bele sem merek gondolni – vigyorgott Lucius. Begombolta az utolsó inggombot is, majd felvette a talárját. – Én most lefekszem – indult el az ajtó felé. – Ha kiszórakoztad magad, csak öltözz fel, és távozz, barátom… Vagy ha kedved van, maradj reggelig, ahogy gondolod. A takarítással pedig ne foglalkozz, az is az ajándék része – húzta fel a szemöldökét Malfoy, aztán vissza sem nézve távozott.

A szobára egy percig néma csend borult. Hermione szíve lassan megnyugodott, és félig a pilláit is leengedte.

- Mire akart utalni Malfoy a takarítással? – kérdezte halkan a mellette fekvő Pitontól. A férfi nyugodt szívvel cirógatta, sápadt színe visszaszivárgott az arcára. Látszott rajta, hogy nem kíván válaszolni a lány kérdésére.

- Fáradt vagyok – szólalt meg rövid hallgatás után. – Kérsz egy kis konyakot? – kérdezte halkan a lánytól.

- Most nem, köszönöm – sóhajtotta Hermione. Piton kinyúlt a takaró alól, és elvette az éjjeli szekrényről a saját poharát. Ahogy az italért nyúlt, az éjszaka folyamán először villant Hermione szemébe a Sötét Jegye. A griffendélest elfogta valami, megmagyarázhatatlan viszolygás. Sokkal erősebb, és sokkal átfogóbb érzés volt; mint mikor Malfoy hozzáért… - Kimehetek a fürdőszobába? – kérdezte alig hallhatóan a férfitől.

- Maradj még egy kicsit… - morgott Piton, aztán átnyúlt az éjjeli szekrény felett, és a közeli fotelba letett talárjából előhúzta a varázspálcáját. Hermione elsápadt, amikor a férfi visszafeküdt mellé. Suhintott egyet a lány felett, mire a griffendéles hátrakapta a fejét. – Megijedtél? Ez csak egy tisztító bűbáj volt, Granger… - gúnyolódott a régi hangnemében Perselus. Hermione fáradtan elhúzta a száját. – Félsz tőlem?

A lány nem tudott mit válaszolni, elég volt Piton tekintetébe fúrni a sajátját. Az utóbbi órában rábízta az életét, és a halálát. Ezt már úgy sem tudja visszavonni, vagy visszacsinálni…

- Inkább a halál gondolata riaszt – sóhajtott Hermione. – Nem haragszom, és nem átkozlak meg – mosolygott fáradtan. – Egész kellemes fogság volt, csak ne fájjon a legvége sem…

- Nem fog – húzta halvány mosolyra a száját Piton is. Odahajolt a lányhoz, hogy hosszan és szenvedélyesen belefeledkezzen Hermione szájába. Még egyszer. Utoljára. Amikor elvált az ajkuk, a lány lehunyt szemmel kifújta élete legfinomabb csókja után a tüdejét kínzó levegőt. Piton kihasználta a pillanatot, míg Hermione nem néz a szemébe az ártatlan tekintetével, és a lány szívére bökött a varázspálcájával.

- Adeva Kedavra!

Az átok kimondása után két nagy veszteség is érte a férfit: részben élete legvágyottabb szerelmét, részben a saját boldogságát küldte a másvilágra. Tudta, ha életben hagyja Hermionét, akkor Malfoy öli meg. A kúriából sosem távozhat élve egyetlen sárvérű sem.

Miután a griffendéles soha többé nem nyitotta ki a szemeit, még egy csókot lehelt a lány szájára. Búcsúcsókot. Vagy inkább istenhozzád-csókot…

Valamiért olyan érzete támadt, hogy hamarosan neki is szembe kell néznie a halállal. Nem tudta, bár nem is akarta elhessegetni a furcsa, kiüresítő érzést a szívéből. Hagyta, hogy elhatalmasodjék rajta néhány percre; hogy érezze a tisztaság hiányát, a remény hiányát; majd nehéz végtagokkal felkelt a halott lány mellől, és felöltözött. Elvégre háború dúlt odakint…





Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]