Útmutató
Lord Alfred Tennyson:
Shalott kisasszonya
(részlet)

S mindazt, mi tükrében lebeg, szövétnekében őrzi meg: gyakran, mikor más szendereg, temetni indult bús sereg tartott Camelotba. S máskor magasban járt a Hold, tükrébe ifjú pár hatolt, „Emészt világom árnya” szólt Shalott kisasszonya.
[tovább]

üzenőfal

On-line lelkek

lélek olvassa a lapot.



Add a szád

Add a szád!

 

Szereplők: Draco Malfoy és Perselus Piton

Tartalom: egy szőke mardekáros bűnös csókra vágyik…

Kategória: humor, szürreális, kínos

Műfaj: egyperces

Korhatár: azt hiszem, ez még nem korhatáros (öregszem, basszus)

Egyéb megjegyzés: csak semmi megrökönyödés - ezt józanul írtam! xD

 

Draco Malfoy mindent gondosan eltervezett. Tizenhét éves létére annyi ravaszság birtokában volt, hogy egyes hatvanévesek is megirigyelhették volna tőle. Sőt, nyilvánvalóan irigyelték is… Addig provokálta Perselus Pitont, míg az büntetőmunkára ítélte a mardekárost, természetesen a saját keze alá.

Draco megigazította a szemébe lógó tincseket, megszagolta a leheletét, majd egy néma bűbájjal eltüntette a konyakillatot a szájából, és maga körül, aztán bekopogott a házvezető tanára dolgozószobájába. Odabent Piton dühösen felmordult, talán ezzel akarja jelezni, hogy nyitva az ajtó, és aki már felhagyott minden reménnyel, az esetleg beléphet rajta.

A szőke fiú várakozással nyitott be a dolgozószobába. Piton valóban felpaprikázva ült az asztalánál, és mikor Draco belépett a helyiségbe, ismételten csak morgott.

- A büntetőmunkára jöttem, uram – vigyorgott Malfoy, aztán pimasz módon leült a férfival szembe. Draco igyekezett átlagosan viselkedni, és minél inkább koordinálni a mozgását, nehogy lebukjon, ami a konyakot illeti. Piton először el sem akarta hinni, hogy mit merészel az átkozott kis kedvence.

- Malfoy, mégis mit képzel, hol van? Otthon?! – a férfi homlokán megduzzadt egy ér. Draco előhúzta a tarsolyából a titkos fegyverét, az ártatlan pillantást. Ennek mindig mindenki bedől.

- Amikor önnel lehetek, uram, az számomra felemelőbb, mintha otthon lennék – a mardekáros tudta, hogy ragyog a szeme. Ha szépet és netán igazat kellett mondania, akkor valóban meggyőző tudott lenni. Piton meghökkent, aztán összefonta az ujjait.

- Ne szórakozzon velem, mert egyébként sincs jó kedvem! – sziszegte a professzor. – A drágalátos apja a nyakamba liheg, hogy tegyek neki szívességet, és rakjam vissza a fiacskáját a kviddics-csapatba, mert az férfiasabb hobbi, mint a bájitaltan RAVASZ-előkészítő…

- De én az előkészítőre akarok járni! A kviddics csak játék… - mordult fel Draco is. Piton büszkén hátradőlt, hogy mit hall aranyhajú kedvencétől. Olyan érzés volt ez neki, mintha hájjal kenegetnék. – Viszont a bájitaltan nem csak játék. Számomra nem…

- Akkor hogy viselkedhetett ilyen megátalkodottan az órán, Mr Malfoy?! Büntetőmunkára kellett ítélnem! És talán valóban meg kellene büntetnem, hogy többé ne gáncsoskodjon velem… - csóválta meg a fejét Piton. Lassan felemelkedett, megkerülte az asztalt, és megállt a mardekáros fiú előtt. – Mit tegyek magával, mondja meg… - a férfi sóhajtva dőlt neki az asztalának, alig fél méterre a diákjától. Draco elvigyorodott, aztán felugrott és odalépett a férfihoz.

- Csókoljon meg, uram! – szaladt ki a száján. Mindkettejük megdöbbenésére sem Malfoy, sem Piton nem jött különösebb zavarba. Perselus kissé nagyobbra nyitotta ugyan a tekintetét, de egy arcizma sem rezdült a hallottak után.

- Csókoljam meg büntetésből? Ezt maga sem gondolta komolyan, Mr Malfoy…

- Nem büntetésből, uram, hanem mert maga is akarja… - nyalta meg az alsó ajkát Draco. Öntudatosan a tanárára mosolygott, aztán félelmet nem ismerve megcirógatta Piton vállát. – Mindketten érezzük ezt a különös vibrálást… valami van a levegőben…

- Maga megőrült, Mr Malfoy! Haladéktalanul keresse fel Madam Pompfreyt!

- Ugyan, Perselus, ne légy prűd… Add a szád! Kérlek… Kell a csókod…

- Nem ismerek magára, Malfoy! A viselkedése minősíthetetlen… Azonnal engedjen el, különben nem állok jót magamért…

- Nem is kell… Az erkölcsöket nem nekünk találták ki, Perselus… Ugye, szólíthatlak így, édes… - Draco mindenáron le akarta venni Pitonról a talárját, ezért veszett küzdelem kezdődött minden egyes gomb bitorlásáért. Amit a szőke kigombolt, azt Perselus nem győzte begombolni. Malfoy révetegen mosolygott, míg Piton egyre sápadtabbá vált.

- Malfoy, veszélyes vizekre tévedt!

- A veszély az én barátom… Olyan régen szeretném elmondani, csak sosem volt bátorságom belekezdeni, ó, Perselus… Te mellettem álltál örömben és bánatban, békében és háborúban egyaránt… Jóképű vagy, tapasztalt, intelligens… Tudom, hogy kedvelsz… Ugye, kedvelsz? Egy tölthetnénk egy éjszakát… Bármit megtennék érted… Csókolj meg… Perse… - Draco már nem tudta befejezni a mondatot, ugyanis Perselus Piton kénytelen volt arra vetemedni, amire kamaszkora óta nem volt precedens. Puszta kézzel szerelte le az idegesítővé váló kedvencét. Kedvelte, igen, de azért ez már sok volt… Sokk volt… Az viszont Malfoy szégyene, hogy egy lányosan gyenge jobbegyenestől elterült.

- Inkább visszaengedem a kviddics-csapatba, Malfoy, legyen igaza az átkozott apjának… Magának szüksége van egy férfias hobbira – morogta gúnyosan Piton, aztán átlépett az ájult mardekároson, és visszaült az íróasztalához, dolgozatot javítani.

Köszöntő
Figyelmeztetés
Az oldal felnőtt tartalommal bír, ezért csak saját felelősségedre böngéssz az irományok között, nehogy megsérüljön a lelked! :)

eligazító

az oldal
Nyitás: 2008. okt.
Admin: angel8
× még több oldal info ×
Böngésző: MF
Mail: katt ide
Buttonom:
[több]

bölcsesség


[Made on a Mac | angel8 © 2006 - 2010]