art

Poe idézetekre vadászván

Erősen foszlik az új, gyönyörű madaram – hihetetlen módon szerelmes vagyok belé, az alakjába, a mintába, a lábamba, magamba, a tetoválómba és összességében magába az egész érába, ami körülvesz.

Erről ismerhető fel egyébként a jó tetoválás, hogy amikor a legcsúnyább (mert éppen gyógyulófélben van a bőr), akkor is szépnek találja a gazdája, illetve akkor is úgy tekint már rá, mintha születésétől fogva, mindig is ott lett volna. Minden egyes motívum, ami csak rajtam megtalálható 2-4-6-x éve, olyan érzést kelt bennem, mintha eredendően ezekkel születtem volna, mert annyira illenek a testemhez, a lelkemhez és mindent összevetve a személyiségemhez.

Feliratot, idézetet még nem tetováltattam magamra, bár nagyon sokáig a jobb alkarom külső felére a HIM-től a Buried Alive By Love címet szerettem volna varratni (és ez a vágy még mindig előtör néha a lelkem egyik mély bugyrából); aztán ott van Steve Jobs Stay Hungry Stay Foolish felszólítása is, amit majd akkor fogok csak megcsináltatni, ha már nem APR-ben dolgozom, hanem valami más szakterületen.

Edgar Allan Poe-tól gyakorlatilag kiválaszthatnám a fél életművét, de nincs elég hely rajtam, szóval kénytelen leszek egy idézetbe belezsúfolni mindent, ami én vagyok. Eddig kettő tökéleteset találtam, de a harmadik is abszolút megkapó:

1. All I loved, I lov’d alone

2. I became insane, with long intervals of horrible sanity

3. All that we see or seem is but a dream within a dream

Jelenleg a másodikra hajlok, de még olvasok, nyomozok, keresgélek. Meglátjuk.